Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Néprajzi tanulmányok - Füvessy Anikó: Kunhegyesi vertcsipke-telephelyek
TISICUM XXV. - NÉPRAJZI TANULMÁNYOK 7. kép - Osztott mintás szögletes terítő (Kiss Pál Múzeum) 8. kép - Pávás tervrajz 1941. Oreskó felirattal (magángyűjtemény) Oreskó Imre Erdélyben halt meg 1942-ben, ott is temették el, de haláláig feleségének számos csipketervet készített. (6., 7., 8. kép) Az oroszok előrenyomulásával 1944-ben mindenüket hátrahagyva hazamenekültek. Magukkal vitt minden értékük egy kis bőröndbe csomagolt - még Erdélyben elkészített - vert csipke és férje utolsó éveiben készített csipketerveinek egy része volt. A bőrönd a Szamoson való átkelés során a folyóba esett. A csipkék és a tervek nagy része a hazamenekülés során ugyan megsemmisült, de a szatmárnémeti értékesítés érdekében több tervet - ezen feltüntetve a kész munka és a terv árát külön-külön - húgához, Irénkéhez menekített. Ezek a megmaradt tervek alapozták meg a háború után a kunhegyesi vállalkozást. Oreskóné édesapja, Berényi Antal vasúti tisztviselő volt, szolgálati helye gyakran változott. Utolsó munkahelye Kunhegyesen volt, itt ment nyugdíjba, és itt telepedtek le végleg. A háború után aztán két lánya, a megözvegyült Oreskó Imréné és húga, Irénke - Vágó Béla felesége - családjukkal együtt ideköltözött. Vágó Béláné telephelye Oreskó Imréné a postán helyezkedett el. Munkája mellett itt nem sok ideje maradt a csipkeverésre. A jómódhoz szokott testvére is ismerte a vert csipkét, az értékesítésben nővérének már Szatmárnémetiben is segített. Erre utal, hogy a tervek egy része már korábban hozzá került. Kunhegyesen és a környéken korábban rengetegen csipkéztek. Czirják Gyuláné 1947-ben számolta fel telephelyét, mely ezután Abádszalókon Kontra Julianna szervezésében működött tovább. Sok, csipkéhez értő munkaerő maradt Kunhegyesen, s Vágó Béláné erre építette vállalkozását. Kezdetben - régi ügyfelei kapcsolatait felhasználva - a férje értékesítette a csipkéket. Bőrönddel járta az országot, vitte magával a terveket, amiből választani lehetett, illetve szállította megrendelőinek a már kész munkákat. Több, a családnál maradt terven már 1947-es évszám szerepel, több terven 1948. júliusi évszám, majd a hivatalossá válást jelző KUNSÁGI CSIPKEÜZEM - KUNHEGYES bélyegzője látható. m 9. kép - Rózsás-indás hosszú terítő (magángyűjtemény) 440
