Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Néprajzi tanulmányok - Bartha Júlia: A juh a törökségi kultúrában

BARTHA JÚLIA: A JUH A TÖRÖKSÉGI KULTÚRÁBAN

13. Kost ábrázoló sírkő Tuncelli, Kelet-Anatólia (Internetes forrás: 2016.08.12.)

szerepet játszó Akkoyunlu és Karakoyunlu törzs igen erős volt. Azt nem tudjuk pontosan, hogy mire utal a nevük. Az Ak koyun (fehér juh) vagy a Kara koyun (fekete juh) a totemállatuk lehetett-e, vagy az általuk tenyésztett juhról kapta a törzs a nevét. Az utóbbi is lehetséges, hiszen a ma is a Tien-san mentén legeltető türkmének: a Karakegili (Fekete kecskés) és a Kizilkegili (Vörös kecskés) törzsek egymástól teljesen különböző állatokat tartanak, s viseletűkben is eltérőek. A Kizilkegiliek tarka szövött gyapjúsátorban laknak, a Karakegiliek fekete sátorban élnek, a Kizilkegiliek tevéket tartanak, míg a Karakegiliek lovakat és öszvérekettenyésztenek. De a közép-ázsiai törökségnél az is jellemző, hogy az „ak” déli, a „kara” északi jelentésű.25 A kos és a felszerszámozott lovat ábrázoló sírjelek többségét ott őrizte meg a kegyelet, ahol eredetileg elhelyezték, másokat középületek udvarára vagy múzeumba vittek. Nem

14. Kos formájú sírjel Kelet-Anatóliában (Internetes forrás: 2016.08.12.)

25 QAY, Abdülhalük 1990.9.

15. Kos formájú sírkő Tuncelli (Internetes forrás: 2016.08.12.)

jellemző a törökökre, hogy elmozdítják a sírköveket, ha mégis, annak nagyon nyomós oka van. Az Ahlat város környékén található, különböző korokból származó sírjelek katalógusát összeállító Beyhan Karamagarali a legkorábbi sírkövet 1401-1402-re datálja, a legkésőbbit 1934-re teszi. A kos formájú sírjelek állításának szokása legtovább Dersim és Tunceli vidékének alavita vallású lakossága és a Karakoyunlu település siita lakosainak temetkezési szokásában élt. Míg általánosnak mondható az, hogy állat alakú sírkövet csak férfiaknak állítottak, a síiták körében élő hagyomány szerint bárány (yerke) alakú sírkövet asszonyok hantjára tettek. Ha területileg szeretnénk behatárolni azokat a helyeket, ahol kos (vagy ló) formájú sírjeleket találhatunk, Kelet-Anatólia Ergis (Van megye), Muradiye város mellett Esbires falu, Resadiye- Paga Elmali, Han Elmali és Sahmanus, Bitlis tartomány Alan és Bork faluban, Igdir megye Karakoyun falva, Tunceli, Malazgirt megyéjében Kupék, Yukari, Sindan, llanli, §öbek, Lödek, Tarpage, Silik, Rióik, Kurkuri, Kardere, Muhundu, Manekrek, Hodan, Hülüman, Tirkil, Basmezrea, falvakban látható kos formájú sírjel. A kos formájú sírjeleket Hamit Zübeyir Kogay írta le.26 Ő volt, aki 1936-ban felhívta a kutatók figyelmét ezekre a különös sírjelekre. Egy rövid cikkében csupán a lelőhelyeket regisztrálta, majd Abdülhalük Qay 1983-ban és 1990-ben megjelent könyveiben dolgozta fel a témát úgy, hogy a teljes törökségi kultúrára kivetítette, messze túllépve Törökország mai határait.

26 KO§AY, Hamit Zübeyir 1962.; vö: BARTHA Júlia 1996.100-110.

433