Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Történeti tanulmányok - Demeter Orsolya: „…felcseperedetem, de hát ebbe a rettenetes életbe” – A magyar társadalom traumatizálódásának bemutatása a kuláküldözések tükrében egy észak-alföldi példa alapján

Demeter Orsolya

...felcseperedtem, de hát ebbe a rettenetes életbe” - A magyar társadalom

traumatizálódásának bemutatása a kuláküldözések tükrében egy észak-alföldi példa alapján

„Ha egy boltív beomlik, eltörik A tégla, melyben duruzsolt a fűtés, Egy rúgás: minden jóvátehetetlen.”

(Térey János)'

A „velünk élő múlt” megszólaltatása jelen dolgozat legfőbb célja. A ku- lákságnak nevezett társadalmi réteg helyzetét vizsgálom, ehhez elsősorban - a szakirodalmon kívül - a megszólaltatott kommunikatív emlékezetet használom fel. Az oral history elnevezésű történetírói módszer megkerülhetetlen a XX. század kutatásában. Az ember, aki viszonyba lép saját múltjával mint történeti forrás, tapasztalatait megosztja az utókorral. Az eljárás nem csupán a szubjektív egyéni emlékeket tárja fel, de megfelelő kutatói szűrővel, egy adott kontextusba helyezve rávilágíthat kollektív, össztársadalmi következtetésekre is.2 Miért fontos a kollektív emlékezet? Egyrészt az 1940-es évek végétől jellemző politikai, állami tabusítási gyakorlat, másrészt pedig a későbbi érdektelenség okán nem lettek kimondva, megörökítve azok a társadalom széles rétegét - pontos számadatok nincsenek - érintő traumák, melyek az egyéni és kollektív feldolgozást, a múlt lezárását lehetővé tették volna.3 Az egyéni és kollektív felidézési és megemlékezési folyamatok során mind kulturális, mind pedig kommunikatív emlékezetformák léphetnek mozgásba.4 Fel kell ismerni a felejtés passzív vagy elfojtott módját, amikor a megszólaltatott egyének az emlékeket, traumákat tudatosan visszaszorítják a tudattalanba.5 Mindenképpen elő kell segíteni az aktív felejtést: az emlékezet kimondásával, az élmények tudatos feldolgozásával, mert a kimondatlan gondolatok, érzések belülről sorvasztanak.

Ki kell térni az erőszak történelmi tapasztalatára is. Ez két nézőpontból lehetséges: a tettesek és az áldozatok felől. Jelen esetben az áldozatok) közvetlen és közvetett megszólaltatásával foglalkozom, azzal, akin erőszakot követtek el, mert a traumával együtt jár annak kiváltója, az erőszak is. Az erőszak pedig - legyen közvetlen, strukturális vagy akár intézményesített (jelen esetben mindháromról szó van) - olyan testi-lelki következményekkel járhat ami már felveti a felejtés vagy feldolgozás dilemmáját.6 A kulákságot, mint a kommunista diktatúra áldozatainak egy csoportját tekintem. Elsősorban nem az erőszak formáira vagyok kíváncsi, bár kitérek arra is, hanem az egyént ért traumák következményeire, arra, hogy hogyan képes túlélni valaki a saját történelmét? Az élettörténeti emlékezet során hogyan jelenik meg a tabusított múlt? Miért fontos a még élő emlékezet megszólaltatása? Ahhoz, hogy erre választ kapjak, egy látszólagos történeti kitérőt kell tennem.

1 TÉREY János 2006.47.

2 DÜRKHEIM, Émile 1978. 25-36.; ASSMANN, Jan 1999. 29-86.; FERENCI Dóra 2007.; Ö. KOVÁCS József 2015.29-33.

3 Ö. KOVÁCS József 2015.33-42.

4 ASSMANN, Jan 1999.; KOVÁCS Éva 2008.10-11.

5 KOVÁCS Éva 2008.12.

6 RICOEUR, Paul 1998.

A világháborúban való hadviselés következtében Magyarországon is érezhetővé vált a gazdasági válság, és ennek természetes következményei a társadalomban is jelentkeztek. A gazdasági helyzet romlását beszolgáltatásokkal enyhítették, amelyek az amúgy is katasztrofális életkörülmények közepette megnehezítették a társadalom elsősorban gazdasági rétegeinek életét. „Mert hiába, jó gazdálkodók vótunk, meg hát valamennyire ügyesen csináltuk, de hát nagyon sokszor ráfizetéssel zárult a gazdasági élet is, úgyhogy mán akkor nehezebb, nehezebb vót ugye. Elvitték a lovat tőlünk. Elvittek ezt-azt, mer mán akkor a háború hatott.” (F. B.)

A háborút követő magyar parasztpolitikát áthatotta a szovjet szellem. Az 1945. március 17-én életbe lépő földreform valamennyire mérsékelte a társadalmon belüli szociális és politikai feszültségeket, enyhítette a korábbi birtokmegoszlás aránytalanságait. A földnélküliek aránya 46%- ról 17%-ra esett, viszont a törpe- és kisbirtokos rétegé 47%-ról 80%-ra nőtt.7 „A kommunisták nem azért adtak földet a nincsteleneknek, hogy az végérvényesen a tulajdonukban maradjon, hanem azért, mert úgy gondolták, hogy ezek a szegény sorsú, valószínűsíthetően könnyen befolyásolható emberek majd önként belépnek a falu „szocialista átalakítását” célzó földművesszövetekbe.”8

Az 1940-es évek végére már az élet minden területén realizálódott a szovjetrendszer kiépítését célzó politika, sajátos intézkedéseivel, végrehajtói eszközeivel és módszereivel együtt. Az új rendszer ideológiai alapját a kommunista párt, az elméleti és gyakorlati megvalósulás példáit pedig az „anyaország” szolgáltatta.9 1945 után a beszolgáltatásokkal, ilyen-olyan adókkal sújtott paraszti társadalom kezdett átalakulni, átrétegződni, de még megmaradt a háború előtti társadalomszerkezet.10 11 A Magyar Kommunista Párt, amely 1945-ben még a föld magántulajdonba adását támogatta, 1948-tól a közös gazdálkodást, a föld kollektív művelését propagálta.11 Megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése: az első kollektivizálási hullám (1948/49 - 1950-es évek első fele) és a kolhoz típusú mezőgazdasági szövetkezetek szervezése (TSZ, TSZCS) a paraszti kisüzemek átszervezését jelentették.12

7 VALUCH Tibor 2005.190.

8 TERNOVÁCZ István 1996. 8.

9 PIPES, Richard 2004.; Ö. KOVÁCS József 2008b, 2009b.; ROMSICS Ignác 2010.271-333.

10 ZÁVADA Pál 1986. 26-48: A paraszti társadalom legalsó fokán álltak a szegényparasztok: földtelenek vagy törpebirtokosok (pl. „bentkosztos cseléd”, részes művelő), a nagybirtokokon rendszeresen munkát vállalók és az idénymunkával elszegülő summások. Az igásparasztok, kisparaszti fuvarosok lóval, fogattal rendelkező kisparasztok saját földje 4-8 hold körül mozgott. A középparaszti kategóriába a 8-10 holdastól 20-25 holdig terjedő birtokkal rendelkező gazdákat soroljuk. A felső rétegbe az ún. módos gazdák tartoztak, akiknek földjük 25 holdnál több volt.

11 VALUCH Tibor 2005.188-200.

12 VALUCH Tibor 2005. 188-200.; VARGA Zsuzsanna 2008.; Ö. KOVÁCS József 2009b.

415