Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Törőcsik István: A jászapáti templom rejtélyei
Törőcsik István A jászapáti templom rejtélyei A jászapáti templom az egri egyházmegye egyik legnagyobb barokk temploma, mely középkori részletei ellenére alig kutatott. Legbővebb leírása még a XIX. századból, Vándorfy János káplántól származik. A plébániatemplom és a hozzá tartozó falu korai történetével kapcsolatban több a feltevés, mint a forrásokkal alátámasztható ismeret. Mely apátságtól ered a település neve? A beköltöző jászok alapították, vagy már az Árpád-korban létezhetett? Milyen lehetett a középkori templom, melynek gótikus tornya a barokk köntös alatt nagyrészt ma is látható? Volt valamilyen apátság a város területén, vagy csak apátsági birtoktest volt az Árpád-kor idején? Györffy György az utóbbit feltételezte, mivel a Jászapátival ma is szomszédos Tarnaörs elődje, Örs falu 1264-ben a Tárná folyó túloldalán a sári (ma Abasár) apátság Nyésta nevű birtokával volt határos.1 Amennyiben azonban elfogadjuk ezt az azonosítást,2 akkor felmerül a kérdés, hogy miként lesz a Nyésta helynévből a XIV. század végére Apáti(szállás), pont abban az időszakban, mikor az iráni nyelvű jászok tömeges beköltözése miatt éppen a magyar helynévadás megszűnését és az Árpád-kori magyar helynevek eltűnését valószínűsíthetnénk? Ugyanekkor jelenik meg a forrásokban a szomszédos Kisér és Négyszállás, melyek „filiszteus” lakosságuk ellenére szintén magyar eredetű elnevezéseket használnak. Bizonyosan jász helynévanyagot a Jászság területén eddig nem azonosítottak. Véleményem szerint ez azt bizonyítja, hogy a tatárjárás után itt több Árpád-kori helyiség újjáéledt, túlélő és/vagy még a XIII. században idetelepített, magyar anyanyelvű lakosság által. Ugyanakkor a települések nagyobb részének csak romjai maradtak, területükön a megmaradt falvak osztozkodtak. Jászapátinak így alakulhatott ki, nagy kiterjedésű, kissé elliptikus határa. A határvonal 1391 óta a mai nyomvonalán fut, ami roppant izgalmas dolog, hiszen az első említett oklevélben fennmaradt jeles pontok - álló- és folyóvizek, utak, halmok - jól azonosíthatók. A határvonal több XII-XIII. századi lelőhelyet érint, illetve átszel, ezekre azonban semmilyen utalást nem tartalmaz a budai káptalan által eszközölt határjárás. Ezek a falvak tehát maradéktalanul elpusztultak, hajdani létezésük nyomai másfél évszázad alatt belesimulhattak a tájba, még a nevük is elenyészett. Utóbbi körülményt figyelembe véve az feltételezhető, hogy ezek lakossága minimális számban élhette túl a másfél éves tatár megszállást. Az 1391-ben felbukkanó Apátiszállás külterületén több Árpád-kori falut ismerünk, ugyanakkor a korszakból származó belterületi lelőhely - az utóbbi két évtized nagyszabású építkezései ellenére - egyáltalán nem ismert. Apátiról mint településről nem állíthatjuk bizonyosan, hogy Árpád-kori eredetű.3 Ugyanakkor felmerülhet a gyanú, hogy az Apáti helynév talán egy itt 1 GYÖRFFY György 1987.67. 2 Horváth János és Szirmay Pál egri végvári tisztek 1554-ben megkapták a Heves megyei Szentandrás, Mezly és Nesthelke pusztákat (KOCSIS Gyula 2005. 24.). Az első kettő bizonyosan a mai Jászszentandrás határába esik, és nem kizárt, hogy a harmadik is itt található. 3 Kertész Róbert szíves szóbeli közlése alapján a Damjanich János Múzeum adattárában belterületi lelőhely nem szerepel. Segítségét ezúton is hálásan köszönöm! állott apátság emlékét őrizte meg. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy sem a templomról először tudósító Antal József,4 sem a helyi adatközlőtől informálódó Pesty Frigyes,5 sem az első helytörténeti író: Vándorfy János6 nem jegyzett fel olyan hagyományt, mely ezt a feltételezést támasztotta volna alá. Egy 1815-ös dokumentum szerint voltak, akik elrejtett kincseket gyanítottak az „Apáthy Klastrombán”, utóbbi alatt azonban a XVIII. században kibővített templomot értették, és nem a szerzetesek, hanem bizonyos „Kiss Érsek” elrejtett vagyonának helyét vélték megtalálni.7 8 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első régésze, Hild Viktor azonban komolyan hitt az itteni apátságban, és 1905 augusztusában látszólag meg is találta a bizonyítékot. Vágó Pál és Szirmai Antal ekkor már befejezte a templom szekkóinak festését, a bontani kezdett állványozás nagy fenyőgerendáinak egyike azonban egy üregbe szakadt le. Rövidesen kiderült, hogy egy kripta van a templom padlója alatt. Kincseket keresve a munkások két nap alatt mindent átforgattak, feldúlva hat sírt, majd visszatemették a földalatti kamrát. Ekkor érkezett meg a Horváth László községi bíró által értesített Hild Viktor, aki sajnos már nem kapott érdemi lehetőséget a kutatásra; csupán a felső földrétegben keresgélhetett olyan tárgyak után, melyeket a bámészkodók nem találtak meg vagy nem tartották érdemesnek elvinni. Hild Viktor naplójában a továbbiakról ezt írta: „így aztán vagy egy órai kutatás után - mely alatt megállapítottam, hogy nemcsak a csontvázakat hányták szét, hanem a koponyákat is ásócsapásokkal pusztították el, - három darab szíjat, két darab gyolcsfoszlányt és egy erősen körülszegezett lábbeli sarkat sikerült találnom.” A temetkezések idejéről a következőket állapította meg: „A kripta építési modora tökéletes árpádházi építési stílus, a közismert dongaszerkezettel. Valószínű, hogy a XII. századból származik és fekvése megfelel a régi apáti templom apszisának. A mostaninak szinte középtengelyében fekszik és a kupola alatt terül el. A ruhafoszlányok és bőrövek azt mutatják, hogy a kriptába Bence-rendű szerzetesek temetkeztek, kik a Tomaj nemzetség által alapított tomaji bencés kolostorból jöttek Apátiba, mely az ő fináléjuk volt. E lelet is támogatja azt a feltevésemet, hogy Apáti községet bencések alapították és az ő apátságukról vette nevét.”6 Hild Viktor fenti megállapításaival azonban komoly problémák vannak. A dongaboltozat (melynek építőanyagát sajnos nem ismerjük) önmagában nem garancia az Árpád-kori építésre, a ruhafoszlányok pedig nem utalnak szerzetesekre. Teljes mértékben helytálló viszont azon megjegyzése, hogy a kupola alatt lévő kripta elhelyezkedése megfelel a régi templom szentélyének. Csakhogy a hivatkozott „régi templom” nem a középkori kőegyház volt, hanem az 1759 és 1825 között fennállt - már 4 ANTAL József 1827. 5 „A név eredetéről biztos valót nem tudhatni, csak hagyományos gyanitás után mondatik: miként Apáti valamikor Abbatia lehetett, s ebből később Apáti, Apáti szállása, végre Jászapáti lett. ’’ PESTY Frigyes 1978.55. 6 VÁNDORFY János 1895. 7 SELMECZI László 2006.370-371. 8 HILD Viktor 1975. 167. Hild etimológiáját többen is elfogadták (RUSVAY Lajos 2003.49.; FARKAS Ferenc 1976.118.). 385
