Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Kertész Róbert: Szolnok középkori templomai
TISICUM XXV. - TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Szolnok, hanem Szolnok megye legkorábbi egyházának tekinthető, amelyet valószínűleg Szent Mihály tiszteletére szentelhettek.121 Szolnok legrégebbi keresztelő egyházának (ecc/es/a baptismalis) papjai (presbiter) a korai időszakban még nem adták fel pasztorizációs tevékenységüket. Fokozatosan a vidék papjai fölé emelkedtek, és a XI. század második felére egyházigazgatási, illetve felügyeleti feladatkört láttak el, esperesek (archipresbiter) lettek. A szolnoki főesperesség léte csak 1279 óta adatolható,122 ám még jóval azt megelőzően, a XII. században változás köszöntött be, amikor az esperesek az egyházmegyei székhelyekre költöztek.123 Jóllehet Szolnokot ez lényegében alig érinthette, mivel pillanatnyilag az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Itt nem állt külön esperesi egyház, annak feladatait kezdettől fogva a plébániatemplom láthatta el. A szóban forgó Zagyva-parti egyház egykorú lehet a szomszédos ispáni várral, (15/1. kép) tehát legkorábban az 1020-1030-as években alapíthatták. A tatárjáráskor elpusztult ugyan, de - az ispáni várral és az ott állt épületekkel ellentétben - később újjáépítették, és temetőkápolnaként funkcionált egészen 1550 őszéig.124 A Mátyás-kori csarnoktemplom A mezőváros területén állt középkori egyház létére a legelső biztos kiindulópontot az 1571. évi defter szolgáltatta.125 A Szolnok oszmán megszállása után 19 évvel készült összeírás ugyanis az adóköteles családfők neve mellett említést tesz egy templomról.126 Ismert, hogy a törökök különadó [reszm-i kilisza) fizetése fejében bizonyos templomokat meghagytak keresztény egyházi célokra. Az 1571. évi adat egyértelműen egy ilyen, kizárásos alapon csak a városban található egyházra vonatkoztatható. A Bernardo de Áldana által említett, előző fejezetben tárgyalt, a keleti Zagyva-ág bal partján azonosítható, román stílusú temetőkápolnát ugyanis már több mint 20 évvel azt megelőzően, 1550 őszén elbontották, a várnegyedben pedig 1552-től a hódítók laktak, akik a foglalás után nem sokkal később emelt uralkodói dzsámiban imádkoztak.127 Szolnok XIII. század második fele és a XVI. század első fele közé eső három évszázadának településtörténeti folyamatait mindazonáltal még nagyon kevés egzakt adat reprezentálja. (15. kép) Ennek ellenére - mint korábban érintettük - kijelenthető, hogy a tatárjárást követően a vársziget keleti részén azonosítható, 1241-ben elpusztított ispáni várból (15/1. kép) vagy a keleti Zagyva-ág melletti Árpád-kori templom (15/7. kép) mellől a településmag bizonyosan áthelyeződött a nyugati Zagyva-ág jobb partjára, a jelenlegi belváros területére.128 A késő középkori település hozzávetőlegesen a Tisza-meder és a nyugati Zagyva-ág, valamint a Kellner Gyula utca, Arany János utca és az Ady Endre út által körülhatárolt térségen belül sejthető.129 Jóllehet az erre az időszakra keltezhető ré121 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert 2014. 367.; KERTÉSZ Róbert 2014a. 36. 122 KRISTÓ Gyula 1988.438. 123 NÉMETH Péter 1981.58. 124 KERTÉSZ Róbert 2015.251. 125 GYŐRFFY Lajos 1956. 126 GYŐRFFY Lajos 1956.14. 127 KERTÉSZ Róbert etal. 2012. 128 KERTÉSZ Róbert 2014a. 19., 30., 37.; KERTÉSZ Róbert 2015. 256., 283. 129 Valószínűnek tartjuk, hogy a nyugati Zagyva-ág jobb partja mentén húzódó Tabán-félszigetet a középkor folyamán még nem lakták, azt csak az oszmán foglalást követően vették birtokba. Lásd: KERTÉSZ Róbert 2015. 256.107. jegyzet. gészeti forrásanyag jóval szűkebb övezetre korlátozódik: egyelőre csak a Kossuth Lajos úttól délre, (15/3. kép) a Verseghy parkban és az egykori Damjanich uszoda kivitelezésekor bukkantak felszínre, (15/5. kép) majd került be egy részük a Damjanich János Múzeum gyűjteményébe. Régészeti ásatások hiányában azonban nem tudjuk, hogy pontosan milyen volt utcahálózata, templomai és házai. A mezővárosi védművek kiépítése csak igen későn, 1551-1552-ben vette kezdetét, és akkor sem egy szerves belső fejlődés eredményeképpen, hanem az oszmánok ellen emelt királyi végvár erődítési munkálataival összefüggésben.130 Mivel Szolnok történeti városmagjának a belvárosra eső részén a régészeti feltárások eredményeit nélkülöznünk kell, legjobb esetben is csak a település központjának középkor végi állapota rekonstruálható főbb vonalakban, amelyre XVI. századi képi forrásokból következtethetünk vissza. Az időrendet illetően ehhez az időszakhoz legközelebb a szolnoki végvár egykori alkapitánya, Móré Gáspár 1553-1554-ben, Bécsben lezajlott várfeladási perének aktái között fellelt, szignálatlan tollrajz áll.131 (16. kép) Készítőjét a dokumentumot közreadó Szendrei János ugyan nem tudta megnevezni, de az olasz nyelvű égtájjelzések (levante - kelet, ponente - nyugat) alapján feltételezte, hogy vagy a vizsgálóbizottságnak a haditanácsból való egyik tagja, vagy a várépítésben közreműködött valamelyik itáliai mérnök keze munkája lehetett. A peranyagból azonban egyértelműen kiderül, hogy a hajdani alkapitány kezdeményezésének helyt adva, az eljárás során kihallgatták azt a Bernardo Gaballio építőmestert,132 aki 1552-ben huzamosabb ideig Szolnokon dolgozott, sőt az ostromot szintén itt vészelte át, ahonnan a védelem összeomlása után sikerült elmenekülnie. így véleményünk szerint lehetséges, hogy az ábrázolás magához Gaballióhoz köthető.133 Az alapvető jelentőséggel bíró vázlatnak nincs méretaránya, tájolása hozzávetőleges. Alkotója az 1550-1552-ben emelt palánkvár védműveire fókuszált, amit alaprajzszerűen örökített meg.134 Az attól nyugatra található mezőváros ellenben alig kidolgozott. Középpontjában nem a település utcahálózatának, építészeti jellegzetességeinek megörökítése állt, hanem - a per tárgyával összhangban - a Hádim Ali budai pasa és a Kara Ahmed pasa másodvezír által vezetett török sereg 1552 augusztusának végén és szeptemberének elején végzett, a palánkerősség elfoglalására irányuló munkálatainak bemutatása. Az öt, egymással párhuzamos, Tiszára merőleges észak-déli vonal, Szendrei János szerint az utcák irányait mutatja.136 Valószínűbbnek tartjuk, hogy ezek inkább az oszmánok sematikusan ábrázolt, egymással is részben összeköttetésben álló ostromsáncai és árkai lehetnek. Figyelemre méltó, hogy a török gyalogság ezt az összetett sánc- és árokrendszert - amelynek legkeletebbi eleme már közvetlenül a nyugati Zagyva-ág jobb partja mentén húzódik - a legalkalmasabb ré130 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013. 418- 421.; KERTÉSZ Róbert 2014. 360-361.; KERTÉSZ Róbert 2015. 256. Itt szeretnénk utalni arra, hogy például Eger városát eredetileg ugyancsak nem övezte fal. Az először a XVI. században említett palánkot a század második felében cserélték fel kőfalra. Lásd: KUBINYI András 2000.105. 131 SZENDREI János 1889.138. 132 SZENDREI János 1889.133., 136. 133 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.393.104. jegyzet; KERTÉSZ Róbert 2014. 368.; KERTÉSZ Róbert-ALMÁSI Tibor 2014.193.; KERTÉSZ Róbert 2015.261. 134 Magának az erődítménynek a részletesebb elemzésére most nem térünk ki. Erre vonatkozóan lásd: KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.415-417.; KERTÉSZ Róbert-ALMÁSI Tibor 2014.197-201. 135 SZENDREI János 1889.139. 368
