Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Kertész Róbert: Szolnok középkori templomai
KERTÉSZ RÓBERT: SZOLNOK KÖZÉPKORI TEMPLOMAI „késő Árpád-kori temetője a Zagyva bal partján a torkolat fölött került több helyen felszínre’’.'11 (15/7. kép) Ehhez az utóbbi, a keleti Zagyva-ág menti lelőhelyhez kapcsolódik az a Kaposvári Gyula irányításával 1950- ben végzett leletmentés, amikor a Tisza melletti vízműtelep és a Városmajor út közti területen „a munkások ásója kb. egy méter mélységben egy XV- XV/. századbeli temetőt tárt fel. A török hódoltság idejében a vár lakóinak temetkező helye lehetett. [...] Az egy méter mélységben fekvő csontvázak alatt egész temető húzódik koporsók nélkül. Keletnyugati irányban fekszenek a csontvázak, az akkori szokás szerint.”112 Szolnok középkori régészetével foglalkozó tanulmányában Selmeczi László röviden ugyancsak kitért a vártól keletre található temetőre: „Kaposvári Gyula a TITÁSZ környékén útépítéskor és csatornázáskor középkori temetőt figyelt meg. Nem lehetetlen, hogy a várban állott ispánsági templom temetője található ezen a helyen. [...] Noha sírmelléklet nem került elő, az általa megfigyelt többrétegű temetkezés alapján korai réteget is feltételezhetünk,”113 Az innen rendelkezésre álló megfigyelések tehát egészen minimálisak. Egyedül az tűnik bizonyosnak, hogy többrétegű, ami alapján valószínűsíthetően egy templom körüli temetővel is számolhatunk. A megfigyelt temetkezések tájolása keletnyugati. Szakszerű feltárások és temetőtérkép hiányában azonban az időrendet nem lehet megállapítani, hiszen a sírok csupán halotti obu- lusok, illetőleg egyéb mellékletek (pl. s-végű hajkarika) teljes hiányával jellemezhetőek. Bóna István megállapítása szerint ugyanakkor a közelben szórványként előkerült kora Árpád-kori pénzérmék és egy további lelet, kapcsolatba hozhatók a temető megnyitásának idejével is: „A várban talált I. András és I. László dénárok akár a Verseghy-utcában egykor létezett várispánsági templom körüli temetőből, akár a várbelső más pontjáról származnak, éppúgy a vársziget 11. századi életéről tanúskodnak, mint egy biztosan a 11. századra keltezhető bronz ereklyetartó kereszt.’’m Az újabb adatok ennek a valószínűleg a XI. század első felében nyitott, a keleti Zagyva-ág bal parti magaspartján, a tiszai torkolat közelében azonosítható templom körüli temetőnek a lezárulását és kiterjedését tovább árnyalják. így nem kizárt, hogy használata - kisebb-nagyobb megszakításokkal - egészen a XVIII. század közepéig tarthatott. Kiterjedése ugyancsak meghaladja a korábban leírtat, mert bizonyíthatóan folytatódik észak felé a Qualité Peugeot Márkakereskedés és Márka- szerviz Verseghy út 3. szám alatti telephelyén át, legalább a Verseghy és a Városmajor út kereszteződésétől északnyugatra található kis füves térig. (15/7. kép) A Verseghy út 3. számú telken az 1990-es évek közepén zajlott építkezések cölöpalapozása során, az utóbbi helyen pedig 2011 tavaszán gázvezeték fektetés közben bolygattak meg sírokat.115 A temető nyugati széle azonban nemcsak a keleti Zagyva-ág bal partjára 111 KAPOSVÁRI Gyula 1971.88. 112 KAPOSVÁRI Gyula 1996. 113 SELMECZI László 1975.27., 33.6. jegyzet. 114 BÓNA István 1998.59. Korábbi tanulmányainkban már rámutattunk, hogy a szóban forgó ereklyetartó mellkereszt gyártását és használatát nem lehet leszűkíteni egyetlen évszázadra, hiszen a tiszafüredi honfoglalás kori temetőből is előkerült egy hasonló példány (FODOR István 1975. 259. 94. kép). Ennek figyelembevételével a tárgyat a X-XI. század időszakára datáljuk. Lásd: KERTÉSZ Róbert 2014a. 16-17.; KERTÉSZ Róbert 2016.82. 115 BARANYI György 2011.1., 3. korlátozódik, hanem áthúzódhatott ajobb parti ártér szigeteire, egészen a magaspart pereméig. Ebből következően, a várárok keleti szakaszának lemélyítésére vonatkozhat Bernardo de Áldana tábormester 1550. szeptember 30-án kelt levelének alábbi részlete: „Itt az árokban, amelyet ásunk, sok dolgot szednek össze az emberek. Az első, amit találtak a kereszt áldott jele volt, amit úgy vélek, hogy a Gróf elküld Őfelségének. Később sok emberi csontot is találtak és ma az árok legmélyebb pontján egy lovagi páncélt találtak, ahhoz hasonlót, amelyet a németek hordanak jelenleg.”116 Vélhetően ugyancsak ezzel a fenti, Zagyván túli temetővel, továbbá az ott akkor részben még álló, kora Árpád-kori gyökerekkel bíró egyházzal hozható összefüggésbe Áldana egy másik levelének, korábban már hivatkozott részlete: „A puskapor tárolására szánt épülethez ötezer téglát használtunk fel, amit Szolnok temetőjének falából és egy olyan kápolnából bontottunk el, amelynek nem volt védőszentje, akihez imádkozni lehetett volna. Más hír most nincs.”117 A levél keltekor (1550. október 23.) a temetőkápolna, a cinterem kerítésével együtt bontás alatt állt. Minden bizonnyal a várban ekkoriban intenzíven zajló építkezések alapanyag-szükséglete miatt tűnt el nyomtalanul mindkettő, és emiatt hiányoznak a későbbi vedutákról, hadmérnöki felmérésekről. A régészeti és történeti források alapján tehát megalapozottan feltételezhetjük, hogy Szolnok legrégebbi, román stílusú, téglából épített, méretéből fakadóan egyhajós, plébániajogokkal rendelkező templomát a XI. század első felében alapították, amely a téglakerítéssel övezett templom körüli temetővel együtt a váron kívül, attól keletre, a keleti Zagyva-ág bal partján lokalizálható. Magáról az épületről - analógiák figyelembevételével - mindössze annyi valószínűsíthető, hogy alapterülete mindössze nagyobb szobányi (cca. 5x6 méter) lehetett, és torony nem kapcsolódott hozzá. Bejárata a déli vagy a nyugati oldalon nyílott. A négyszögletes templomtér keletre néző szentélye félköríves, négyszögletes és patkóíves egyaránt lehetett. Pontos helyhezkötése nem egészen világos, amit - egy soros temető esetleges létével, illetőleg a sírokat tartalmazó terület tényleges kiterjedésével, periódusaival együtt - a jövőbeni ásatások tisztázhatnak. A beépítettség miatt erre elsősorban a Verseghy és a Városmajor út kereszteződésétől északnyugatra lévő téren látunk csak lehetőséget.118 Németh Péter kutatásai szerint a kora Árpád-kori megyeszékhelyeken a várak, illetőleg a mellettük létesült települések esetében bizonyos rendszer szerint megtalálhatók a Boldogságos Szűzről (vagy Szűz Máriáról) és Szent Mihályról elnevezett egyházak. Szűz Mária patrocíniumot az esperesi templomok kaptak, míg a Szent Mihály titulust viselő egyházak plébániatemplomok voltak.119 Ezt az elméletet Mordovin Maxim némiképp pontosította az alábbiak szerint: „az ispáni várak kialakulásánál még nem léteztek esperességek, így a Szűz Máriának szentelt templomokat nem tarthatjuk annak. Vagyis a megfigyelt törvényszerűséget annyiban szükséges módosítani, hogy a Szűz Máriának szentelt épületek inkább várkápolnák lehettek”.120 Mivel a megyék első egyházai az ispáni székhelyeken létesültek, emiatt a keleti Zagyva-ág tiszai torkolatának közelében identifikálható templom nemcsak 116 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.430. 117 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.431. 118 KERTÉSZ Róbert 2010. 119 NÉMETH Péter 1981. 120 MORDOVIN Maxim 2010.113. 367
