Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Történeti tanulmányok - Bagi Gábor: Egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei középkori régészeti lelőhely azonosítása, történeti források alapján
BAGI GÁBOR: EGY JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI LELŐHELY AZONOSÍTÁSA, TÖRTÉNETI FORRÁSOK ALAPJÁN ' < ttsv ( r 2. térkép - Az előző térkép részlete, rajta „Atsi telek” a Millér mellett Alcsi határára a puszta 1815-ös mezőgazdasági térképe,* 24 25 majd Haynald István 1855-ös ábrázolásává meghatározó, ám az előző századból Balia Antal26 és Litzner János nagyobb munkái is ezt a határterületet rajzolkorabeli medre a maival egyezett. Amellett, hogy a szolnoki belterület Zagyván túli részéről semmiféle hiteles Árpád-kori lelet (sír, templomrom, telepnyom) nem ismert, a régi-új mederre vonatkozó elképzelései nemcsak a történeti forrásokkal, hanem a geológiai szakirodalom megállapításaival is ütköznek. Emellett nemcsak azt kellene megmagyarázni, miért és miként került át utóbb mégis a település a Zagyva túloldalára, hanem hogy egy nagy megyeszékhely belterületét és várhelyét miért csatolták át egy kis falu (Alcsi) határához, miközben a XV. századra a maradék határterületen újra megyeszékhely település, mezőváros alakult ki. KERTÉSZ Róbert 2014.1-44. 24 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Térképtár, S 11 (Kamarai térképek 17-20. sz.) No. 552. „Praedium Altsi zur Königlichen Kronherrschaft Altofen gehörig”. 25 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Térképtár, S 70 (Vegyes kéziratos térképek 1669-1942) No. 67. „Alcsi puszta” (öt szelvényből álló térkép).; uo. S 70 (Vegyes kéziratos térképek 1669-1942) No. 68. 26 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Térképtár, S 80 (Vízrajzi Intézet.) Tisza. No. 2/1-4. „Praelimineur Fluss Charte des Theis Flusses durch den Pester Bezirck: nämlich wie dieser von unten an denen Gränzen der Csongrader Geschpannschaft angefangen... bis zur Einmündung des Sajó Flusses flösset... anno durch 1786 durch Anton Balla”; Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Térképtár, Kormányhatósági fondokból kiemelt térképek (XVII. sz.-XX. sz.) S 107 Bírósági levéltárakból kiemelt térképek (1736-1833) No. 76/1-2. „Mappa specialissima regionibus coeli juxta recentissimas observ: astronomicas accomodata i. regni Hungáriáé comitatuum Pest Pilis et Solth articulariter unitorum: item Jazygiae Cumaniae Majoris et Minoris... 1793. Antonii Balla.” ják meg. Kisebb eltérés csak észak felé mutatkozik, a mai szolnoki határ Zagyvától keletre-északkeletre eső részénél. Itt a besenyszögi határ melletti, kelet-nyugati földsáv látszik, ami az 1870-es években Szolnokhoz átcsatolt Tenke (Palotás-Szentivány) puszta. Az 1399-es oklevél idején tehát Alcsi határa - a mai Besenyszög területén létezett Szentivánhoz tartozó tenkei rész kivételével - már ekkor magában foglalhatta a Zagyvától keletre-északkeletre eső egész szolnoki határt. Mindez azért is fontos, mivel Pesty Frigyes XIX. századi földrajzi névgyűjtése,27 majd az 1980-as évek zagyvái ásatásai kapcsán Cseh János régész kollégánk megfigyelései28 e terület Zagyvarékas felé eső, északnyugati részén még több Árpád-kori faluromot megemlítettek. A jelek szerint tehát ezek már 1399 (de lehet, hogy a tatárjárás) előtt Alcsi határába olvadtak be. (3-4. kép) Mivel a XIV. századtól kezdve Alcsi határai főbb vonalakban megrajzolhatók, nyilvánvalóan az egykori falu belterülete sem eshetett ezeken kívülre, így a Tiszántúlra sem, a mai szajoli határba. Már csak azért sem, mivel a már említett kéziratos térképek még a XIX. század elején is jelölték a régi faluhelyet „Alcsi-telek" néven. Ez pedig a Millér vízfolyás nyugati partjára esett, alig valamivel fentebb attól, ahol az beomlik a Tiszába. A Tisza két oldalán az ártér itt szűkül össze leginkább, itt szedhették az Árpád-korban említett milléri vámot,29 itt létezik egy ma is használható gázló, és itt ível át a vasúti híd is a „legmagyarabb folyón”. Nem véletlen, 27 PESTY Frigyes 1979. 90-92. 28 CSEH János 1989.4. 29 Egy birtok és a vám tulajdonjoga a középkorban nem szükségszerűen esett egybe. 347
