Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Természettudomány és régészet - Szeniczey Tamás–Rácz Zsófia–Marcsik Antónia–Hajdu Tamás: Pusztataksony–Ledence 1. és 2. lelőhely 5–6. századi embertani anthropológiai vizsgálata

Szeniczey Tamás - Rácz Zsófia - Marcsik Antónia - Hajdú Tamás A Pusztataskony-Ledence 1. és 2. lelőhely V-VI. századi embertani leleteinek antropológiai vizsgálata* Bevezetés A Tiszabura és Pusztataskony határában 2009-ben végzett régészeti kutatásokat a Nagykunsági árapasztó tározó építése tette szükségessé. A tanulmányunkban tárgyalt Pusztataskony-Ledence 1. és 2. lelőhelyek feltárását az ELTE BTK Ős- és Koratörténeti Tanszéke végezte, Sebők Katalin vezetésével. A két lelőhely a Tisza egykori árteréből szárazulatként kiemelkedő sík területen húzódik. Ennek északi és nyugati része a folyó löszös magaspartja, amely a megtelepedés szempontjából minden régészeti időszakban különösen kedvező volt. Az 1. lelőhelyen kb. 23.000 m2-en 452, a 2. lelőhelyen 10.550 m2-en 186 régészeti objektum került feltá­rásra. A lelőhelyeken több korszak települése és temetkezései is előke­rültek. A legkorábbi megtelepedést a középső neolitikus alföldi vonaldí­szes kultúra jelenti, ezt követik a szakálháti és a kései neolitikus tiszai kultúra intenzív megtelepedésének nyomai, a rézkori bolerázi csoport kis telepe, majd a legkésőbbi halomsíros, illetve korai Gáva időszakok objektumai. Kisebb, tanyacsoport jellegű szkíta teleprészlet került elő a szelvény északi végében. A következő megtelepedési fázisokat a római császár- és a népvándorláskor leletei szolgáltatták. Az egykori falusias, nagy kiterjedésű, Kr. u. Il-lll. századi szarmata település legnagyobb része a 3. lelőhely területére esett, az 1-2. lelőhelyen csupán a széle jelentkezett. A 2. lelőhely közepén, magányosan feküdt az egyetlen, hun korra (V. sz. első fele) keltezhető sír. A1. lelőhely szelvényének délnyugati negyedében, laza csoportban 15 gepida kori (és egy bizonytalanul ide sorolható)1 temetkezést tártak fel. A 2. lelőhely egyik sírja valószínűleg szintén ehhez a csoporthoz tartozott. Az 1. és a 2. lelőhelyen is előkerült egy-egy magányos avar sír, az 1. szelvény északi részén pedig egy, a kései avar korra (Kr.u. VIII-IX. század) keltezhető ház. Elemzésünk tárgyát az 1. és 2. lelőhelyen feltárt hun és gepida kori te­metkezések adják. A hun kori (2. Ih. 270. objektum számú / 337. stratigráfiai számú) temetke­zési szokásai (magányos temetés, É-D-i tájolás) jól beleillenek az V. szá­zad első feléről alkotott képünkbe.2 Ugyan a sírt kirabolták és a csontok szétdobálva feküdtek, a megmaradt leletek - az arany, kifli alakú „haj­fürt-karika”, a nagyméretű gyöngy és a korongolt füles korsó - ugyan­csak hun kori temetkezést bizonyítanak. A gepida kori sírok elszórtan feküdtek, nem alkottak soros rendszerű * A tanulmány az OTKA (NKFI) PD 104728. sz. pályázata, a MTA Bolyai Kuta­tási Ösztöndíja az ELTE Tehetséggondozási Tanács pályázatának támogatá­sával valósulhatott meg. 1 A 200/239. sírban fekvő férfi keltezése bizonytalan. A sír NY-K-i tájolása megegyezik a gepida kori sírokkal, azonban a sírgödör kialakítása és a váz mellett talált halcsontok szokatlanok az V-VI. században. Az emberi marad­ványok megtartásából és általános jellegeiből sem lehetett eldönteni, hogy milyen korszakban temethették el, ezért ezt a sírt a temető értékelésébe nem vontuk be. 2 RÁCZ Zsófia 2016. temetőt, mint más, kortárs temetkező helyek. Hasonló jellegzetessége­ket mutatott például a Szolnok-Zagyvaparton feltárt, az V-VI. század fordulójára keltezhető sírcsoport is.3 A temetkezések tájolása (Ny-K és DNy-ÉK) megfelel az V-VI. század leggyakoribb tájolási módjának, ez alapján lehetett a melléklet nélküli sírokat is a kis temetőhöz kötni. A sírok legtöbbje csak szegényes mellékleteket, övcsatot vagy a kor­szakra nagyon jellemző agancsfésűt tartalmazott. A 212/264-es sír poliédergombos fülbevalója az V. század második felére utal (színes­fém gyűrű, vascsat, vaskés és agancsfésű volt még a sír melléklete). A 298/372-es női sír kisméretű kengyelfibulái az V-VI. század fordulójára keltezhetők. A 219/271-es férfi temetkezés a vascsat és az agancsfésű mellett egy vaskardot is tartalmazott. Anyag és módszer A vizsgálat anyagát Pusztataskony-Ledence 1. és 2. lelőhelyéről feltárt 18 népvándorláskori egyén képezte. Az első lelőhely 15 gepida kori sír­jából 16 egyén maradványait vizsgáltuk, mivel egy esetben egy nővel újszülött gyermekét is eltemették. Pusztataskony-Ledence 2. lelőhelyről egy hun- és egy gepida kori egyén csontjait vizsgáltuk meg. A marad­ványokat a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára őrzi. A klasszikus embertani és paleopatológiai vizsgálatok az általánosan elfogadott módszerek szerint történtek.4 Magzatok és újszülöttek elha­lálozási korának becsléséhez Kosa módszerét,5 gyermekek és ifjúkorn­ak esetében Schour és Massier,6 Stloukal és Hanáková,7 Ferembach és mtsai,8 valamint Bemert és mtsai módszereit9 alkalmaztuk. Felnőttek­nél Meindl és Lovejoy,10 11 l§can és mtsai,11 Brooks és Suchey,12 valamint Todd13 munkáit használtuk fel. A morfológiai nem meghatározása Éry és mtsai módszere14 alapján történt. A koponyák és vázak metrikus para­métereit Martin és Saller szerint vettük fel,15 a karakterek osztályozása 3 CSEH János 2005. 4 PAP Ildikó—FÓTHI Erzsébet-JÓZSA László-BERNERT Zsolt-HAJDU Ta- más-MOLNÁR Erika-BERECZKI Zsolt-LOVÁSZ Gabriella-PÁLFI György 2009. 5 KOSA Ferenc 1989. 6 SCHOUR, Isaac-MASSLER, Maury 1941. 7 STLOUKAL, Milan-HANÁKOVÁ, Hana 1978. 8 FEREMBACH, Denise-SCHWIDETZKY, llse-STLOUKAL, Milan 1979. 9 BERNÉRT Zsolt-ÉVINGER Sándor-HAJDU Tamás 2007. 199-206.; BERNÉRT Zsolt-ÉVINGER Sándor-HAJDU Tamás 2008. 10 MEINDL, Richard-LOVEJOY, Owen 1985. 11 l§CAN, Ya?an-LOTH, Susan-WRIGHT, Ronald 1984. 1094-1104.; I§CAN, Ya§an-LOTH, Susan-WRIGHT, Ronald 1985. 12 BROOKS, Sheilagh-SUCHEY, Judy 1990. 13 TODD, Wingate Thomas 1920. 14 ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán-NEMESKÉRI János 1963. 15 MARTIN, Rudolf-SALLER, Kari 1957. 309

Next

/
Thumbnails
Contents