Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Nevizánszky Gábor–Prohászka Péter: Közép- és kora újkori sírok a naszvadi Jánoska-partról
TISICUM XXV. - REGESZET A temető leggazdagabb mellékleti! kora újkori temetkezése a 173. női sír (7. kép), amely a 167. sír alatt, mintegy 190 cm mélyen volt. A sírban nyugvó nő a maga 168 cm magasságával igen magasnak számított a korban, és társadalmi pozícióját a mellékletek mellett koporsóban történt eltemetése is jelzi. Az alkarok a hason egymásra rakva, a kezében rózsafüzért tartva, melynek szemei a jobb combcsont felső részéig voltak megtalálhatók, és a combcsont belső oldalán kegyérem feküdt. A koponyán és környékén számos tű került elő, melyek a fejét és a ruháját díszítették.45 Szőke Béla a mellkason a ruha maradványait is megfigyelte, és rajzban rögzítette. A XVI-XVII. századra jellemző zsinóros mellény maradványai ezek.46 A sarkaknál egy-egy csizmavasalás volt. A sírban számos tűt talált Szőke, amelyek közül díszítésüket tekintve a gyöngyös végű, diófejben végződő két nagyobb, illetve a két kisebb: csészelevélben és áttört tagokban végződő példányok kiemelkedőek. A kis bronz gömbös fejű dísztű a ruhához tartozhatott.47 Figyelemreméltó a kézben tartott és a combcsontra csüngő rózsafüzér, amely 64, csontból faragott sokszögletű és 43 apró üveggyöngyből állt, és csontfaragványokból összeállított keresztben és egy kegyéremben záródott. A csont gyöngyszemek párhuzamai a grazi Lech-templomban feltárt 5. és 41. sírokból kerültek elő,48 sőt teljesen azonos rózsafüzér volt a zwettli probsteibergi kolostor temetőjének SE 334. sírjában.49 A rózsafüzér kegyérme a Szent Család ábrázolásával a XVII. század második felében, illetve a XVIII. században volt használatban.50 A173. sír és a többi női temetkezés is jelzi, hogy a kora újkor zűrzavaros viszonyai között is kialakult olyan helyi vagyonos réteg, amely viseletében és ékszereiben követte a korabeli közép-európai divatot. Bár a korszak forrásaiban, így 1554-ben, majd 1576-ban, valamint 1669-ben olyan településként említették Naszvadot, amely elpusztult,51 ennek ellenére a Jánoska-parti temető sírjai arról tanúskodnak, hogy a település a XVI. században - már mezővárosként - egyre nagyobb jelentőségre tett szert, amelynek alapjául a Nyitra folyó kereskedelmi és szállítási lehetőségei, valamint Érsekújvár közelsége szolgálhattak. Szőke Béla áldozatosságának köszönhetően a Naszvad Jánoska-parti temetőnek mind a leletei, mind pedig a dokumentációja, ha más és más helyen is, de fennmaradtak. Köszönhetően ennek lehetővé vált a temető és a leletanyag feldolgozása, amelyről egy rövid áttekintést kínál ezen tanulmány. IRODALOM BÁRDOS Edit 1987. Középkori templom és temető Kaposvár határában II. Medieval Church and Cemetery in the Vicinity of Kaposvár II. In: Somogy Megyei Múzeumok Közleményei 8. 5-82. 45 MÉRAI Dóra 2010.55-65. 46 E. NAGY Katalin 1982. 64-65.; MOJZSIS Dóra 1985.; MÉRAI Dóra 2010. 74-76. 47 MÉRAI Dóra 2010.55-56. 48 LEHNER, Manfred 1996.136. Taf. 28. és 147., Taf. 39. 49 KÜHTREIBER, Kathrin-FETTINGER, Brigitte-HEISS, Andreas 2014. 173. Taf. 17. 50 SZENTGÁLI Károly 1942.35. (271 )-38. (274). 51 BOROVSZKY Samu 1908.108-109. BÓNA István 1978. Árpádenzeitliche Kirche und Kirchhof im südlichen Stadtgebiet von Donaújváros. In: Alba Regia 16.99-157. DRENKO, Zoltán 1994. Zaniknutá stredoveká dedina Bizovo. - Das abgegangene mittelalterliche Dorf Bizovo. In: Zborník Slovenského Národného Múzea 88. Archeológia 4.129-152. BOROVSZKY Samu 1907. Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest. FEHÉR Géza-ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán 1962. A Közép-Duna-medence magyar honfoglalás- és kora Árpádkori sírleletei. Leletkataszter. Budapest. GÁBOR Gabriella 2006. Középkori pártaövek Békés megyében. In: A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 28.111-142. GÁLL Erwin 2013. Az Erdélyi-medence, a Partium és a Bánság 10-11. századi temetői, szórvány- és kincsleletei. Budapest-Szeged. GYÖRFFY György 1987. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza III. Budapest. HAMPEL József 1907. Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről. Budapest. HANULIAK, Milan 1994. Maié Kosihy I. Pohrebisko z 10-11. storocia. Nitra. HEGEDŰS András-TÓTH Krisztina 2000. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa 9. Esztergomi főegyházmegye. Esztergom. HLATKY Mária 1938. A magyar gyűrű. Budapest. HUNKA, Jan 2002. Nálezy cirkevnych sviatostiek zo 17. az 19. storocia zo Slovenska. In: Penize v proménách casu 3. Ostrava. 235-242. KISS Gábor-KISS E. Csaba 1992a. 17. századi női viseletmaradványok a szombathelyi Szent Márton templomban. In: Lapok Szombathely történetéből 14. Panniculus C/14. Szombathely. 1992b. 17. századi férfi viseletmaradványok a szombathelyi Szent Márton templomban. In: Lapok Szombathely történetéből 15. Panniculus C/15. Szombathely. 1994. 17-18. századi gyöngyös párták a szombathelyi Szent Márton templomból. In: Lapok Szombathely történetéből 29. Panniculus C/36. Szombathely. KOVÁCS László 1994. Das frühárpádenzeitliche Gräberfeld von Szabolcs. Varia Archaeologica Hungarica 6. Budapest. KRAMMER Jenő 1962. Szőke Béla. In: Arrabona 4.5-8. KRÁLIKOVÁ, Michaela 2007. Pohrební ritus 16.-18. století na üzemi strední Evropy. Panoráma Antropologie 35. Brno. KULCSÁR Mihály 1996. Néhány megjegyzés az Árpád-kori karikaékszerek viseletének kérdéséhez. Az ún. köpűs záródású karikák. In: Savaria 22/3 (1992-1995). Szombathely. 249-275. 284
