Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Selmeczi László: A négyszállási keresztekről és ismételten az I. sz. temető problematikájáról (Viták, vélemények, szakmai tévedések)
TISICUM XXV. - RÉGÉSZETTUDOMÁNY a templom „akár a 14. század második felében”? Törőcsiknek észre kellett volna vennie, hogy a négyszállási I. sz. temető egyetlen sírjának a tájolása sem egyezik meg a rajta álló templom tájolásával, holott a templomokban eltemetett sírok irányítása rendre a templom hossztengelyéhez igazodik, azzal párhuzamos. Már önmagában ez is bizonyítja, nem beszélve azokról a sírokról, amelyeket az épület alapozásakor megrongáltak, hogy a templomot egy meglévő temetőre építették rá. Az ifjú régész mentségére szolgáljon, hogy a későbbiekben, elfogadva érveinket, ezt a nézetét korrigálta.30 A falusi templomépítészetről szóló összefoglaló munkák szerzői pedig ma is azt az álláspontot képviselik, hogy a XIV. században a falusi templomok építészeti formájára a román stílus volt a jellemző, a falusi templomok a XV. században öltöttek gótikus formát.31 Nyilvánvaló, hogy a kollégám által „frekventált”-nak nevezett helyen 4 db Nagy Lajos dénárral eltemetett jász sírja, bár bizonyítékként merült fel a templom felépítésének általa vélt időpontjához, igencsak véletlenül kerülhetett a szentély közepébe. Az is kérdéses, hogy a temetőben milyen sírjelek lehettek, s azok a benne állott templom építésének az idején milyen állapotban voltak. Hogy a magyarországi jászoknak a XIII-XV. században voltak-e sírjeleik, nem tudjuk. Balassa Iván a magyar falvak temetőiről készült összefoglalásában azt írta: „Mivel sem a honfoglalás korából, sem a középkorból semmiféle adattal nem rendelkezünk a fa sírjelekkel kapcsolatban, sem a régészet, sem az írott források ilyet felmutatni nem tudnak, ezért feltételezhetjük, hogy ilyenekkel a magyarok nem rendelkeztek.”32 Nagy valószínűséggel a jászoknak sem voltak maradandó sírjeleik. Nyilvánvaló, hogy az I. sz. temetőre utólag emelt templomnak a felépítésekor, ha valaha is voltak, azokat a sírjeleket, amelyeket az építők az épület falain belül találtak, bizonyosan eltüntették. A nagytiszteletű halott pedig nem lehetett különösebben vagyonos sem, mert a temetőben karddal eltemetett férfi- és aranyozott ezüst hólyagos korongpárokkal eltemetett női sírok is voltak. Az utóbbi sírokban eltemetettek életükben jóval frekventáltabb szerepet játszhattak a négyszállási jász közösség életében, mint a 41. sír halottja.33 Törőcsik István legújabb írásában megemlítette, milyen bizonyítékok alapján feltételeztem, hogy a négyszállási I. sz. temetőt a XIII. század közepén-második felében nyitották meg. Még azt is megengedte, hogy a Ili. Béla által bizánci mintára veretett bronzpénzek „13. századi fel- használása logikus feltételezés volt” részemről, majd ezt követően kijelentette: „A temető szerkezetének, illetve az említett sírok relációjának 30 TÖRŐCSIK István 2015.79. 31 MAROSI Ernő 1975.40.; uő 2008.118., 123. 32 BALASSA Iván 1989.67. 33 A Jászsági Évkönyvben megjelent írásában kollégánk elfogadta indokolt álláspontunkat, mely szerint tévesen tette a templom építését a XIV. századra. Azonban továbbra is fenntartotta azt a véleményét, mely szerint a 41. sír halottja, „a Nagy Lajos szerecsenfejes dénárami keltezhető sir nem véletlenül került a szentély közepére; a holtában is tisztelt személy, illetve felesége sirját (40. sir) gondosan „körülépítették” a templom apszisával." TÖRŐCSIK István 2015. 79. Ezzel a vélekedéssel azonban nem lehet egyetérteni. A temető antropológiai vizsgálatát mindmáig nem végezték el. Következésképpen csupán az bizonyíthatja, hogy az egyébként melléklet nélküli 40. sír nő volt, hogy a 41. sírtól jobbra helyezkedett el. De hogy a felesége lett volna? Emellett a szentéllyel gondosan körbeépítették a 9 és a 36. sírt is. Nem beszélve arról, hogy „a nagy tiszteletnek örvendő férfiú és felesége” sírját a feltáráskori talajszinthez viszonyítva 45 és 55 cm mélyre ásták, a mellettük fekvő 93. sír alja 73 cm, a 36. síré pedig 85 cm mélységben volt. vizsgálata során azonban komoly kétségek merülnek fel a keltezést illetően.”34 Nos, mi miatt keletkeztek kétségei ifjú kollégámnak? Mint írta: „Mivel a felsorolt 13. századi tárgyak a temető déli részén kerültek elő, feltételezhetnénk, hogy a megtelepedő jász közösség első halottak az alacsony domb déli oldalán temeti el, és ez a temető legkorábbi sírcsoportja. A legfőbb probléma az, hogy a III. Béla pénzét tartalmazó 64. és 86. sír között mindössze 5 m távolság volt, közöttük azonban ott volt a 71. sír, amelynek koponyáján Mária királynő (1382-1385) dénárja volt elhelyezve... Lehetséges, hogy egymástól 2-3 méterre elhelyezkedő sírok között 100-150 év időbeli távolság legyen? Jelen esetben nem igazán. A sírcsoport családi temetkezésekből áll össze, két-három generáció maradványaiból, melyek közül az említett sírokban bizonyosan az adott család legfiatalabb tagja, gyermeke nyugodott. Ugyanakkor a 86. sír fejkendőjének volt egy B majuszkulával díszített verete is, mely a klasszikus gótika korára, közelebbről a 14-15. századra utal, miként a 64. sírtól kb. 2 m-re északra elhelyezkedő 1. sír stilizált M betűt ábrázoló korongja is. Utóbbi ráadásul egy gyűrű pecsétlapja, a töredékes tárgy mögött pedig hosszabb idejű használatot célszerű feltételeznünk. B betűt ábrázoló gyűrű egyébként már Komáromy József 1936-os feltárásának 2. (női) sírjából is előkerült. Itt a koponya felső fogsorán Mária királyné ezüstdénárját találták, a mellette levő férfisír (3. sír) medencéjében viszonyt egy „kettős összetett elliptikus alakú ezüst csat” volt, mely tárgytípus Selmeczi László szerint szintén a 13. századra keltezhető. A szorosan egymás mellett előkerült férfi és női sír összetartozása nem lehet kétséges, az viszont kevéssé valószínű, hogy a házaspár női tagját bő egy évszázaddal később temették volna el férjénél. Mivel a 14. század végi pénz kibocsátása előtt nyilvánvalóan nem kerülhetett földbe (pontosabban túlvilági révpénzként a halott szájába), a fekvő nyolcas alakú csatokat tehát nem csupán a tatárjárás utáni évtizedekben, de a 14. század végén is használták.”35 Szeretnénk emlékeztetni Törőcsik Istvánt, hogy a 64., a 71. és a 86. sír lehet, hogy közel fekszenek egymáshoz, de nem azonos sírsorban. Ilyenformán pedig semmiféle jelentősége nincs annak, hogy két, általunk XIII. századra keltezett sír között egy XIV. század végi sír található, hiszen mindegyik más sírsorhoz tartozik. Természetesen kollégánknak igaza lehetne, ha a temetőben sírcsoportok és nem sírsorok lennének. Homo vetusként megértem homo novus kollégánkat, hogy a tőle elvárt új eredményként igyekezett igazolni Györffy György (aki mellesleg jóval megértőbb volt velünk szemben a jászok XIII. századi megjelenésével kapcsolatban, mint ő)36 * * * * * * * és Tóth Péter elméletét a jászok megtelepedéséről. Viszont nem tudom megérteni, amit a fekvő nyolcas alakú csatok kronológiájával kapcsolatban állított. Ifjú kollégánk szerint, amennyiben igaz lehet, hogy a Komáromy által feltárt 2. és 3. sír halottjai életükben házastársak voltak, az is valószínűnek tűnik, hogy a XIV. század végén kerültek eltemetésre. Csakhogy ez a férfisír mit sem bizonyít a fekvő nyolcas alakú csatok Törőcsik által vélt XIV. század végi keltezésével kapcsolatban. Mit írt Komáromy a 3. sírról? „3. sír: 161 cm hosszú férfi csontváz középkorú fogazattal, két szélén rovátkolt ezüstgyűrűvel, a jobb oldalán 13 cm hosszú nyelű és 53 cm hosszú pengéjű egyélű, egyenes kard feküdt. A medencében kettős, összetett elliptikus alakú 34 TÖRŐCSIK István 2015.78. 35 TÖRŐCSIK István 2015.78-79. 36 GYÖRFFY György 1987. 62. „...legfeljebb annyit engedhetünk meg, hogy kisebb jász szórvány megtelepedése e tájon 1300 előtt nem zárható ki. ” 274
