Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Selmeczi László: A négyszállási keresztekről és ismételten az I. sz. temető problematikájáról (Viták, vélemények, szakmai tévedések)
TISICUM XXV. - RÉGÉSZETTUDOMÁNY mellkereszt... a temető használatának bármely időszakában földbe kerülhetett. Példa erre a közelmúltban publikált dabasi középkori temető Luxemburgi Zsigmond dénárjával keltezett 56. sírja, melyben egy erősen sérült Árpád-kori corpust találtak.”12 Legutóbb Langó Péter dolgozta fel a négyszállási I. sz. temető bizánci ereklyetartó mellkereszttel eltemetett két sírját.13 Részletes leírását adta a kereszteknek, javította a 236. sír keresztje ábrázolásának általam adott téves meghatározását. Langó a legújabb kutatások alapján áttekintette a középkori mellkeresztek klasszifikációját. Megállapította, hogy a 236. sír szentföldi típusú keresztjének párhuzamai igen széles körben elterjedtek. A középbizánci állam területén kívül megtalálhatóak pl. a Krímben, Bulgáriában, de Itáliában és Csehországban is kerültek elő hasonló ereklyetartó keresztek. Az újabb szakirodalom egyöntetű álláspontja szerint az ún. szentföldi típusú kereszteket a X-XII. században használták. Langó egyetértett Szatmári Imrével, aki 1995-ben megjelent tanulmányában jogosan hangsúlyozta, „hogy a tárgynak csupán a földbe kerülési időpontját jelölheti a temető fent vázolt kora (a 13. század közepe - kiemelés tőlem SL), készítése a tárgynak azonban jóval korábban történt.”14 Ezzel a megállapítással magunk is egyetértünk. Azonban nem érthetünk teljes mértékben egyet Langó végkövetkeztetésével, amely a hasonló keresztekre vonatkozóan általában igaz is lehet: „A kereszt ezért nem bír különösebb keltező értékkel a temető kezdetét illetően. A tárgy pedig - amint azt a biztosan latin rítusú területeken előkerült párhuzamok is mutatják - nem csak és kizárólag a keleti kereszténységre utalhat.”16 A szóban forgó kereszt azonban bizonyíthatóan jász temetőből került elő, ők pedig Magyarországra költözésükkor már több száz éve a bizánci kereszténység befolyása alatt állottak.16 Tehát ebből a szempontból érdektelen, hogy hasonló keresztek Itáliából is előkerültek. Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy jeles kollégám elsiklott a felett a nem lényegtelen körülmény felett, hogy azok a bronzgombok, amelyek a kereszt mellett még a sírból előkerültek, nem pitykegombok, hanem öntött, tömör bronzgombok voltak, melyeket nyugodtan lehet a 12 RÁCZ Tibor Ákos 2014.114.; TÖRÖCSIK István 2015. 79. Az Árpád-kori corpust nem hasonlíthatjuk össze a mellkeresztekkel. Róla a következőket jegyezte fel a feltáró régész: „A STR 56 háton fekvő, nyújtott helyzetű váz koponyája hátra billent, lábalt későbbi ráásások bolygatták. Jobb karja a test mellett volt, bal keze hiányzott. Rajta feküdt a STR 57 temetkezés, annál korábbi volt. Mellkasán baloldalt Luxemburgi Zsigmond kopott verete, medencéje mellett, talán a kézbe helyezve 6,1x3,5 cm-es bronzcorpus került elő. Lábai és karjai sérültek, végük letört. Az üreges öntvény elülső oldalán véséssel formázták a mellkas ás a has vonalait. Krisztust merev, frontális tartásban, kitárt karral, enyhén jobbra billent fővel, függőlegesen redőzött, szoknyaszerü ágyékkendővel ábrázolja. Koronája és egyenes alakja inkább az élő és uralkodó Krisztusra utal, semmint a kereszthalált halt Megváltóra. A tárgy megformálása elnagyolt, kidolgozatlan, sematikus. A feltehetően magyarországi műhelyben készült corpus az Árpád-korban körmeneti keresztre lehetett felfüggesztve, a falusi egyház felszereléseként. Egy magánemberhez kerülve valószínűleg családon belül örökíthették tovább, míg valakivel eltemették. A tárgy rendkívül kopott, és eredetileg talán aranyozva volt, mint a legközelebbi, siójuti párhuzama.” A leírtakból egyértelműen következik, hogy - finoman fogalmazva is - egyedi esetről beszélhetünk, s ezt a corpust semmilyen formában nem vethetjük össze az I. sz. temetőben feltárt mellkeresztekkel. 13 LANGÓ Péter 2016.67-75. 14 SZATMÁRI Imre 1995.224.; LANGÓ Péter 2016.71. 15 LANGÓ Péter 2016.71. 16 Vö. MAMIEV, M. E. 2014. XIII. századra keltezni, s ily módon ezek a tárgyak megkönnyítik a kereszt sírba kerülésének idejét is meghatározni. A161. sírban talált ún. kijevi típusú mellkereszt-típus szintén bizánci hatásra alakult ki a XI. században, ezt követően először orosz területeken terjedt el és vált széles körben divatos formává. Langó áttekintve a kijevi típusú keresztekről szóló irodalmat, megállapította: „Ha kisebb számban is, de van adatunk arra vonatkozóan, hogy az egykori Rusz területén előkerült darabok egy részénél, valamint a kereszttípus anatóliai és más bizánci műhelyeiben készült darabjai közt is vannak olyanok, melyeken a négyszállási lelethez hasonlóan nincs felirat. A négyszállási kereszt tehát készülhetett egy kisebb, a kijevi hagyományt követő rusz műhelyben, de nem zárható ki az sem, hogy a Balkánon vagy Bizáncban készítették ezt a darabot is.”17 Langó szükségesnek vélte megállapítani, hogy az általunk - mellesleg az akkor ismert nemzetközi szakirodalomra hivatkozva - a XII. század második felére, a XIII. század első felére datált kereszt keltezését az újabb nemzetközi szakirodalom is megerősítette.18 Azonban az utóbbi kereszttel kapcsolatban Törőcsik álláspontjára helyezkedett, legalábbis annyiban, hogy ennek a keresztnek „a 13. század második felében történő eltemetését... semmilyen adat nem igazolja.”19 Langó kollégám írásában azt javasolja: „az ereklyetartó mellkeresztek kapcsolatát, a jászok feltételezett ortodox kereszténységét ennél sokkal inkább az bizonyítaná, ha - hasonlóan a négyszállási I. sz. temető publikációjához - megjelennének további, korszerű megfigyelésekkel feltárt és dokumentált jász temetőknek a teljes feltárását bemutató feldolgozásai.”20 Langónak igaza van, valóban komoly nehézségeink lennének, ha a Magyarországra beköltöző jászoknak ortodox kereszténységét ennek a két keresztnek az alapján kellene bizonyítanunk. A beköltöző jászok keleti keresztény voltát azonban elégségesen bizonyítják a fennmaradt írásos források és a kaukázusi Alániában ma is álló egykori ortodox templomok romjai. A kereszténység elterjedésének bizonyítékaként a kitűnő orosz régész, Kuznyecov 47 db, a X—XIII. század közé keltezhető templomot vett számba ezen a területen. Nyugat-Alániában freskókkal díszített monumentális székesegyházak, a hegyi területeken pedig kicsi, hosszanti elrendezésű, félköríves apszisú vagy patkós szentélyzáródású falusi templomok épültek,21 melyek körül új temetők is nyíltak.22 Azt sem kell külön hangsúlyoznunk, hogy azok a területek, ahol a jászok beköltözésük előtt megfordultak, szintén az ortodox kereszténység hatósugarába tartoztak. Mindezek alapján kézenfekvő, hogy egy bizonyíthatóan jász temetőben sírba helyezett mellkereszt tulajdonosa számára a keleti kereszténység eszméi nem lehettek ismeretlenek. A középkori jász temetők teljes feltárása követelményéről és annak tanulságairól eddigi tapasztalataink alapján pedig csupán annyit mondhatunk, hogy ez a kívánalom, anyagiak híján, egyelőre az álmok kategóriájába sorolható, és feltehetően évtizedek múltán sem észlelünk majd e vonatkozásban lényeges javulást. Gyakorlati ásatási tapasztalataink szintén kedvezőtlenek e kívánalom teljesíthetőségét illetően. A középkori jász temetők templom körüli temetők (még akkor is, ha pogány, illetve 17 LANGÓ Péter 2016.72. 18 LANGÓ Péter 2016.72. 19 LANGÓ Péter 2016.73. 20 LANGÓ Péter 2016.73. 21 KUZNECOV, V.A. 1977.5.; SELMECZI László 2005.139. 22 KUZNECOV, V.A. 1984.197-214.; KALOEV, B.A. 1971.283-285.; SELMECZI László 1981.171-173.176.16. sz. jegyzet; uő 2005.136-140. 272
