Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A Nagykunság térségének településviszonyai a X–XI. században
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET és a Berettyó bal partján, Dévaványa határában fekvő Kérsziget középkori falu névadói.60 A Kisújszálláson fennmaradt Tarján-ér földrajzi név a Tarján törzsből származó népességre utal.61 Fegyvernek Szent László-kori határjárásában szerepel a Tarjánszegkuta (Tarianscegkuta) nevű határrész.62 Ugyanebben a határjárásos oklevélben említik Kesző (iKyzeu, Quezegh) határrészt, Fegyvernek déli részén.63 A krónikákból az egyik honfoglaló vezér személyneveként ismert Örs-úr első tagja helynévként a törzsnevekhez hasonló elterjedésű, eredetileg valószínűleg egy kabar törzsnek volt a neve, Örs (Tiszaörs) névadó lakosai e törzshöz tartozhattak.64 Az írott forrásokban igen kevés, a X. századra vonatkozó adatunk van. Anonymus őrizte meg azt a hagyományt, hogy Taksony fejedelem idején költözött be az országba a besenyők földjéről Tonuzaba, „egy vezéri nemzetségből való vitéz", aki Taksonytól „a kemeji részeken", Abád-rév közelében kapott szálláshelyet. Tonuzaba haláláig pogány maradt, de a fia, Urkund keresztény lett, tőle származik a Tomaj-nemzetség.65 Ezt az értesülést Anonymus a Tomaj-nemzetség családi hagyományából meríthette, ezért elfogadható, ennek a nemzetségnek ugyanis valóban a Tisza középső folyásánál a bal parton, az abádi rév (a mai Abád- szalók) közelében voltak birtokai. A család központi szálláshelyén, To- majmonostorán már a XI-XII. század folyamán felépíthették nemzetségi monostorukat. A nemzetség névadója, Tomaj volt a Szent István-kori ős, aki Urkund fia, Tonuzaba unokája lehetett.66 Tonuzaba (Tonuz-aba ’Disznó-apa’) beköltözését összefüggésbe lehet hozni azzal, hogy Taksony felesége nagy valószínűséggel besenyő hercegnő volt, akinek kíséretéhez tartozhatott Tonuzaba, bizonyára egyik rokona. Anonymus úgy adja elő ezt a történetet, hogy Zolta vezér fiának, Taksonynak „a kunok földjéről” hozott feleséget, még mielőtt Taksonyt fejedelemmé választották.67 Tekintettel arra, hogy a forrásokban kuman vagy kipcsak néven szereplő kun törzsek először 1055- ben jelentek meg a Volgától nyugatra, velük a Magyar Fejedelemség egy évszázaddal korábban még nem léphetett kapcsolatba. A szóba jöhető keleti népek közül legvalószínűbb, hogy a besenyők földjéről van szó, vagyis Taksony felesége a besenyő törzsszövetségből érkezett Magyarországra. Ez egyúttal a besenyőkkel kötött szövetséget is jelentette. A „kunok földje” kifejezéssel a krónikás nem tévedett, a kun törzsek megjelenésétől, a XI. század közepétől ugyanis így nevezték a Volgától az Al-Dunáig terjedő füves pusztaságot, amely korábban a ’besenyők országa’ (a bizánci forrásokban: Patzinakia) volt.68 A XI. század második felében Magyarországon még az ugyanarra a területre vonatkozó mindkét elnevezést ismerték: a magyar krónikának az őskrónikából megmaradt, erre az időszakra keltezhető szövegében 60 GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 543.; BENEDEK Gyula 2004a. 210-212.; KNIEZSA István 1938. 459.; Kérsziget, Dévaványa 13. lelőhely: ECSEDY István-KOVÁCS László-MARÁZ Borbála-TORMA István 1982.39-40. 61 PESTY Frigyes-BOGNÁR András 1978.134.; GYÖRFFY György 1963-1998. 1.43., térkép. 62 GYÖRFFY György 1963-1998. Ili. 93., 139. 63 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 108. 64 GYÖRFFY György 1963-1998.1.43., térkép; GYÖRFFY György 1970.236. 65 SRH 1.116.; PAIS Dezső 1977.132., 167., 169. 66 A Tomaj név török eredetű: tomaj-tumaj 'hallgatag, mogorva’. KISS Lajos 1988. II. 661.; KRISTÓ Gyula-MAKK Ferenc-SZEGFŰ László 1973-1974. II. 44.; GYÖRFFY György 1990.109. 67 SRH 1.116.; PAIS Dezső 1977.132., 167. 68 MORAVCSIK Gyula 1950.166-169.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 2012.28. olvashatjuk, hogy a magyarok a Pannóniába költözés előtt „átvonultak a besenyők és fehér kunok országán.”69 Tonuzaba beköltözése a fentiek szerint a 950 körüli évekre tehető. Györffy György szerint vele együtt jöhettek be azok a Talmács törzsbeli harcosok, akiket határvédő népelemként az ország gyepűinél telepítettek le. Lehetséges, hogy a Tisza jobb partján, a patakok mentén egészen a Bükk hegység lábáig húzódó Árpád-kori besenyő települések is ekkor keletkeztek. Abád környékén a Tomaj helynéven kívül nem találunk a kipcsak-török besenyő nyelvből származó hely- és személyneveket, ami arra utal, hogy a Tonuzaba birtokába került településeken főként magyar lakosság élt.70 Mindamellett ezen a besenyő származású, főúri birtokos családon kívül is van nyoma besenyő népességnek ezen a vidéken. Kunhegyesnek Tomajmonostora felé eső északi részén volt az 1372-ben és 1521-ben említett Besenyőtelek egyházas falu, utóbbi időpontban már puszta, és ezzel azonos lehet az 1449-ben említett Besenyőd puszta, a Tomaj nembeli Losonci család birtoka, amelynek nevét a Nagy Besenyőd halma és Kis Besenyőd halma földrajzi nevek tartották fenn Kunhegyestől északra és Tomajtól nyugatra.71 A besenyő népnévből képzett földrajzi név előfordul a Nagykunság déli szélén: Besenyő-tó Ecsegen 1476-ban és Besnyő-ér Mezőtúr határában.72 Ezek a helynevek szórvány besenyő lakosságra utalnak, ahogy másutt is, az ország számos helyén van nyoma a XI-XII. század folyamán beköltözött és kisebb-nagyobb csoportokban széttelepített besenyőknek. A besenyőkön kívül idegen etnikumról egy helyen van tudomásunk. A tatárjárás előtt Bő (Tiszabő) lakosai „szaracénok”, azaz muszlim vallá- súak voltak, akik vagy a honfoglaló magyarokhoz csatlakozott kabar törzsek népéhez tartoztak, vagy valamikor a X. század folyamán jöttek be az országba; a tatárjáráskor elnéptelenedett falujukat IV. Béla 1257-ben másoknak - 21 Dém nembeli kisnemesnek - adományozta.73 Az Árpád-kori világi birtokosok közül a Tomaj-nemzetségen kívül az Aba-nemzetség volt a legjelentősebb, bár úgy tűnik, birtokaik nem korai szerzemények. A Tisza bal parti részen Bura, Gyenda, Ftoff, Lak és Cso- bánka falut birtokolták, a XIV. század elején megszerezték Zakát, ahol egy évszázaddal korábban hevesújvári várnépek laktak, valamint Taksonyt, amelyet I. Károly király az Ákos nembeli Erney fia István fiaitól hűtlenségük miatt elkobzott, és Aba nembeli Kompold fia Péternek adta.74 1299-ben Kakaton az Aba nembeli Chabanka fia János fia László követett el hatalmaskodást.75 A XIII. században a Szalók nembeli Szalóki nemesek birtokolták a Tisza-parti Szalókot, bizonyára ősi birtokként, mivel a család és a helység névadó őse, Szalók az államalapítás korában élt.76 Szakállas a szomszédos Fegyvernek Szent László-kori határleírásában 69 SRH 1.286.; KÉPES KRÓNIKA 1986.41. 70 GYÖRFFY György 1990.109., 158., 168. 71 CSÁNKI Dezső 1890-1913. I. 71.; GYÁRFÁS István 1870-1885. III. 744- 749.; BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998. 15., 19., 183., 200.; BENEDEK Gyula 1999. 238-239.; GYÖRFFY György 1963-1998. III. 73.; BÁLLÁ Antal 1777. Lásd: ANTAL Árpád 1974.45-47. 72 GYÖRFFY György 1990. 161-162.; ECSEDY István-KOVÁCS László- MARÁZ Borbála-TORMA István 1982.71.; BENEDEK Gyula 1990.269-271. 73 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 60., 75. 74 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 76-77., 95., 111., 129., 141., 145. 75 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 105-106. 76 GYÖRFFY György 1963-1998. III. 132-134. 256
