Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Régészeti tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A Nagykunság térségének településviszonyai a X–XI. században

Pálóczi Horváth András

A Nagykunság térségének településviszonyai a X-XI. században

A Nagykunság történeti-néprajzi táj, kiterjedése az idők folyamán többször változott. Mint az közismert, elnevezését a XIII. század közepén idetelepült kun népességről kapta, és sokáig csak azokra a helységekre vonatkozott, amelyek beletartoztak a kunok autonóm területi szervezetébe, a Kolbáz-székbe, amelynek a XVI. század közepén feltűnő Nagykunság kifejezés alternatív megnevezése volt. A vármegyéken kívüli törvényhatóságokat, így a kunok és a jászok kiváltságos különállását is megszüntető 1876. évi XXXIII. te. kibocsátása után azonban a Nagykunság egyre inkább „igazi” tájelnevezéssé kezdett válni, ami a Közép-Tisza vidéke tiszántúli részének Abádszalóktól a Tiszazugig, kelet és délkelet felé pedig a Hortobágy-Berettyó csatornáig és a Körös folyóíg terjedő vidékére vonatkozik - beleértve a Körös bal parti nagykun helységet, Kunszentmártont -, és ebbe beletartoznak a történeti Nagykunságon kívül eső, szomszédos helységek is.1 Ha ennek a vidéknek a középkori településrendjét vizsgáljuk, nem szorítkozhatunk csak a kun székszervezet helységeire, és szükséges megismernünk a kun betelepedés előtti településviszonyokat is. A középkori településrendszer kialakulása a Nagykunságban is - mint az ország más vidékein - a kora Árpád-korra tehető, tanulmányunkban tehát ezeket a X-XI. századi előzményeket igyekszünk megvizsgálni.

A magyar honfoglalás idején a Tisza középső folyásánál, a bal parton, a Körösöktől északra gyér avar és szláv lakossággal számolhatunk. Szláv helynevek egy-egy kisebb csoportja mutatható ki a Berettyótól északra, Szoboszló és Debrecen környékén, a Berettyó és a Sebes-Körös között, valamint a Sárréten, Békés megye északi részén, s ugyancsak a szlávok itteni szórványos megtelepedésére utal a Berettyó régi neve, a Túr folyónév is, amely a Berettyó alsó szakaszára vonatkozott.2 AIX. században ezen a vidéken lakó szláv lakosság régészeti emlékei azonban még nem kerültek elő.3

Valószínű feltételezés, hogy az avar lakosság egy része a Közép-Tisza vidéken és a Körösök vidékén a IX. század folyamán továbbélt, és megérte a magyar honfoglalást, erre azonban egyelőre még kevés adatunk van. A Nagykunsággal szomszédos és hasonló természeti adottságokkal rendelkező Békés megyei területeken a régészeti topográfiai munkák során viszonylag sűrű, a Vili. század végére és a IX. századra keltezhető késő avar településhálózatot térképeztek fel, miután sikerült meghatározni a korszakra jellemző kerámiatípusokat.4 Az avar lakosság egyik

1 KOSA László-FILEP Antal 1975.151 -152.; BAK Borbála 1997.119-120.

2 KNIEZSA István 1938.394,414.; KNIEZSA István 2000.394,414.; GYÖRFFY György 1963-1998.1.493—494,571. A Túr folyónév az ősszláv *turb ’őstulok’ főnévből vezethető le, jelentése tulajdonképpen ’az őstuloké’, ’az őstulok folyója’. KISS Lajos 1988. II. 684.

3 Ezzel szemben a Felső-Tisza vidéken (a Bodrogközben), a Mátra- és Bükk- alján kimutatható a honfoglalás előtt ott lakó szlávok régészeti hagyatéka. Lásd WOLF Mária 1994.; SZABÓ János Győző 1987.

4 JANKOVICH B. Dénes-MAKKAY János-SZŐKE Béla Miklós 1989. 29.; JANKOVICH B. Dénes- MEDGYESI Pál-NIKOLIN Edit-SZATMÁRI Imre- TORMA István 1998.24.

legkésőbbi emléke a Körös menti Szarvas-Kákapusztán feltárt temető, amely egészen a X. század elejéig használatos lehetett.5 Az avarok a Nagykunságot is benépesítették, a késő avar korban is kimutathatók lakhelyeik, ahogy erről a Vili. századra keltezhető temetőik tanúskodnak (Karcag-Apavára, Berekfürdő-Béke 100-as major).6 Kisújszállás régészeti terepbejárása során hét lelőhelyen találtunk kis mennyiségben vagy szórványosan késő avar kori kerámiát, ezek a lelőhelyek főként a Bodzás-ér kiszáradt folyómeder mentén elhelyezkedő kisebb szállások lehettek.7 Gyanítható, hogy a késő avar településnyomok között vannak olyanok, amelyek a IX. században is lakott helyek voltak.

A honfoglaló magyarok a X. század elején a Tiszántúlnak ezt a részét is megszállták, amit temetőik bizonyítanak. A vidék viszonylag sűrű benépesítését az eddig napvilágra került X-XI. századi köznépi temetők is tanúsítják. Északról dél felé haladva tekintsük át az ismert X. századi lelőhelyeket.

Tiszafüred-Majorosban homokbányászással pusztítottak el egy honfoglalás kori temetőt, a leletmentés során feltárt néhány sírban lovas-lószer- számos temetkezésre utaló leletek voltak. Tiszafüred-Nagykenderföldek lelőhelyen a X. század közepére és második felére keltezhető köznépi temető 115 sírját tárták fel. Tiszafüredről és környékéről a XIX. század végétől kezdve több lelőhelyről kerültek be a múzeumba honfoglalás kori temetőkből származó leletek. A városhoz tartozó Pusztakócson (mai Kócsújfalu) két elpusztult honfoglalás kori temetőről van tudomásunk;8 Tiszaörsön a Csernusháton meliorációs munkák során egy honfoglalás kori temető lovas sírjai pusztultak el, a mellékletek közül néhány aranyozott ezüst veretet és egy szíjvéget ismerünk9. Tiszaderzsről 1933-ban került be a Magyar Nemzeti Múzeumba egy faültetéssel elpusztult sírból származó szablya, kengyelpár és csont oldalpálcás zabla10 11. Kunmadarason a Határ-halomnál levő csatorna III. szakaszánál tártak fel három honfoglalás kori sírt, az egyikben lószerszám és lócsont volt11. Karcagon a Tilalmasi Állami Gazdaság területén, a volt Tót-tanya melletti halomból 1953-ban lovas sír került elő12. Tiszaburán a Szőlőskert határrészen 1934-ben rigolírozásnál bolygattak meg egy honfoglaló magyar temetőt. Az ezt követő leletmentés során kilenc sírt tártak fel. A mellékletek között volt oroszlános bronz csat (1. sír), nyílcsúcs tegezzel (6. sír) és

5 SZALONTAI Csaba 1992.329.; RÉVÉSZ László 2013.183.

6 MADARAS László 1983. 62-63.; MADARAS László 1979a. 79.; MADARAS László 1980.61.

7 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1986.119.

8 FODOR István 1996a. 289-292.

9 SZABÓ Géza 1992.44,49. A falu határában még két szétdúlt honfoglalás kori temetőről van tudomásunk.

10 FODOR István 1996a. 288.

11 FEHÉR Géza-ÉRY Kinga-KRALOVÁNSZKY Alán 1962.50.

12 KAPOSVÁRI Gyula 1955.100. Madaras Lászlónak a Jász-Nagykun-Szolnok megye X. századi lelőhelyeit ábrázoló térképe még Karcag-Tarattyó- lapos lelőhelyet is feltünteti, a két karcagi lelőhely azonban felcserélődött. MADARAS László 1996.80.

249