Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Madara László: Hol lehetett az avarok hring-je? II.
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET miszerint a kagán asszonyai itt fürdőztek, és a fürdőhasznáiat ellenszolgáltatásaként azt kérték tőle, hogy ne rombolja le a vizekhez tartozó épületeket. Ezek a vizek állítólag jót tesznek a fürdőzőknek és elősegítik az egészségüket.”27 Mindössze ez a hét forrás és egy forrástöredék áll rendelkezésünkre akkor, amikor az avarok kagánjához történő bizánci követjárásokat, illetve Sirmium szerepét kívánjuk tanulmányozni a korai avar korszakon (567/568-626/630) belül. Kiindulási alapunk az, hogy ezek a követségek minden egyes alkalommal a Kárpát-medencében találkoztak a mindenkor regnáló avar kagánnal. A forrásokból az derül ki, hogy a találkozások nem minden esetben ugyanott, ugyanazon a földrajzi helyen történtek. Időrendben a következő helyszíneket nevezhetjük meg. 568/569 körül Baján kagán az éppen frissen elfoglalt szerémségi gepida földön tartózkodott. 578-ban valahol Pannóniában találkozik vele loannes császári megbízott. (A nagy kérdés az persze, hogy vajon melyik Pannóniában?) Innentől kezdve vagy egyáltalán nincs semmiféle adat arra nézve, hogy hol is találják meg a követségek a kagánt és a közvetlen környezetét - ha tetszik udvartartását, vagy pedig valamilyen formában felmerül Sirmium neve. Az 583. évi tűzvész után, melyet a források oly jelentősnek írnak le, hogy az „ott élők meztelenül futottak ki belőle", s a „hely elhagyott maradt”, legalább még két alkalommal megemlítik a várost az auktorok. 592-ben Sirmiumnál, 597 végén, 598 elején pedig magában a városban tartózkodik a kagán. Mindez azt jelenti, hogy az avarok ezekben az években nem csupán fennhatóságuk alatt tartják, hanem lakják is ezt a korábban római metropolist. Azt, hogy Baján kagán a bizánci császárral egyenrangú uralkodónak gondolja magát, jól mutatja Theophylactus Simocatta fentebb citált forráshelye. Az elefánt és az arany kerevet visszaküldése jól alátámasztja ezt, miképpen az is, hogy magatartását az udvarban „önteltnek” és „fellengzősen nagyképűnek” ítélték. De arról, hogy hogyan találták meg ezek az ajándékok, és honnan küldte azokat vissza Bizáncba Baján, egyetlen szó sem esik. Ez a megállapítás pedig a további összes követjárásra is igaz. Mi is lehet ennek a magatartásnak az oka? Megítélésünk szerint számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy azért nem esik szó a helyszínről, mert az a kortársak számára evidens, említése felesleges, hiszen mindenki tudja. Ha végiggondoljuk, mi állhat - a nomád gondolkodás szerint - a fényes nagyvárossal, Bizánccal szemben, nyilvánvalóan egy másik bizánci nagyváros, egy korábbi hercegi székhely - Sirmium, amelyről maga a császár mondotta azt: „Előbb adnám neki lányaim egyikét (mármint a kagánnak, ML), akikből kettő van, mintsem hogy Sirmium városát önként átengedjem.”26 Ez persze csak következtetés, gondolatszösszenet, mert a forrásokban ez egyértelműen sehol sem jelenik meg. Éppen ezért csak nagyon óvatosan, feltételes módban, esetleg kérdésként vetjük fel annak a 1. kép: A Jankovich-aranyak (Béna István 1982-83. nyomán) 27 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1998.60. 28 SZÁDECZKY-KARDOSS Samu 1998.48. 242
