Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Anders Alexandra: Újkőkori nőtörténet – bioszociális régészet Polgáron
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET Nőtörténet Ha összefoglaljuk az előzőekben bemutatott, a csontvázból, a sírba helyezett tárgyakból és a rítusból a nőkre vonatkozó információinkat, akkor nagy vonalakban fölvázolhatjuk a Kr. e. V. évezredben, Polgáron élt nő alakját. Sötét hajú és barna szemű lehetett, mai fogalmaink szerint kistermetű. Születése után anyja valószínűleg még évekig szoptatta alacsony tápértékű tejével, emiatt már korán kialakultak hiánybetegségei. Ezt a hátrányt fölnőtt korában sem tudta behozni, mivel hús és fehérje helyett inkább magas rosttartalmú gabonát, zöldséget és gyümölcsöt evett, ami miatt fogai is gyorsan romlottak. A kevés táplálék miatt éhes is gyakran lehetett. Kislányként női szerepére már korán, 6-8 éves korában fölkészíthették és ezt a derekán vagy csípőjén viselt övével jelezte közösségének. Egészségi állapotán a terhesség és a szülések csak tovább rontottak, bár a hosszú szoptatási időszak miatt erre nem kerülhetett sokszor sor. Az egész életében végzett nehéz fizikai munka nyomot hagyott fogain és ízületein, csontjain; sok fájdalma lehetett és valószínű, hogy 40 éves kora táján meghalt. Ugyanakkor - és ez jól igazolható a késő neolitikum időszakában - a közösség és társadalom megbecsült, a férfiakkal egyenrangú tagja volt még idős korában is, mely kifejeződött magas presztízsértékű ékszereiben és temetésében. Életének színtere a lakóháza valamint annak szűkebb és tágabb környezete volt, de lehetséges, hogy bizonyos különleges rítusokban, lakomákon nem vehetett részt és voltak számára tiltott területek. Bár ennek az elképzelt nőalaknak minden adatát régészeti forrás vagy természettudományos vizsgálat igazolja, nagy merészség lenne széles körben általánosítani megfigyeléseinket. Ez csak azokra lehet igaz, akiket közösségük arra érdemesített, hogy számunkra is maradó módon temessék el és meg is találjuk sírját; a hiányzó többségről sajnos nem tudunk semmit. Mégis, ennek a képnek bizonyos részletei a korszak más lelőhelyeinek adataiban is megjelennek, és így a párhuzamok igazolhatják következtetéseinket. A középső neolitikum vonaldíszes kerámia kultúrája népességének táplálkozásáról és egészségi állapotáról sok információval rendelkezünk, köszönhetően az Alasdair Whittle vezette LBK Lifeways projektnek. A vonaldíszes kerámia kultúrájának néhány más európai lelőhelyére is jellemző, hogy a stabil izotóp arányok nőknél és férfiaknál hasonlóak. Jóval nehezebben bizonyítható az, hogy a gyerekeknél néhány esetben tapasztalt magas nitrogén (ö15N) izotóp előfordulás valóban összefüggésbe hozható-e a hosszú anyatejes táplálással, mivel ezt csak néhány lelőhely esetében tudták feltételezni.39 Ugyanígy vannak lelőhelyek, ahol a cribra orbitalia, Polgárhoz hasonlóan nőknél nagyobb számban jelenik meg és a fogak speciális elváltozása is csak nőkre jellemző munkavégzést valószínűsít. A tuberkulózis pedig a vonaldíszes kerámia teljes elterjedési területén előforduló fertőzés.40 A késő neolitikum időszakából a lengyeli kultúra 2359 alsónyéki temetkezéséből Köhler Kitti 862-t vizsgált. Polgár-Csőszhalommal összehasonlítva a gyerekek és a férfiak ebben a dunántúli mintában is alulreprezentáltak, a nőknél itt is magas a cribra orbitalia előfordulási aránya, és jóval több a fiatal korcsoportban a porotikus hiperosztózis által érintett egyén.41 Talán a legfontosabb különbség a középső és késő neolitikum temetkezései között, hogy láthatóvá váltak a nemek, hangsúlyosan kifejezésre 39 HEDGES, Robert et al. 2013.354-356. 40 HEDGES, Robert et al. 2013.371-372. 41 KÖHLER Kitti 2012.32., 35., 88. juttatják a temetkezésekben, mellékletekben, viseletben és rítusban egyaránt. A két nem közötti különbözőség valószínűleg ettől függetlenül a középső neolitikumban is jelen volt a mindennapi életben, ahogyan erre az eltérő táplálkozásbeli és egészségi adatok is utalnak. A temetkezések világa helyett a nő és férfi az ikonográfiában jelenik meg - a háromszögletes fejű emberi szobrok és az ún. arcos edények felső, jobb vagy bal oldalán látható, sarlóra emlékeztető jel véleményünk szerint már a két nem jobb és bal oldallal való azonosítását képezi le.42 A viselet a társadalmi változások és a reprezentáció legszemléletesebb kifejezési formája, és talán ezekre, a középső és késő neolitikum között történt változásokra43 utalhat a női viselet típus- és tárgygazdagsága. A pol- gár-csőszhalmi temetkezésekben a nőiség legvilágosabb kifejeződése a Spondylus- vagy mészkő gyöngyökből fűzött, egy- vagy kétsoros öv volt, melyet minden korosztály viselhetett.44 Ennek az övnek azonban hosszú története van az Alföldön: Először a középső neolitikum női temetkezéseiben45 és ikonográfiában jelenik meg. Polgár-Piócási-dűlő lelőhelyéről ismert az a nagyméretű edény, melyet négy táncoló alak mellett egy nagyobb méretű, plasztikusan megformált figura díszít. Ez utóbbi női mivoltát egyértelműen jelzi melle és öve (6. kép).46 Föltehetően a késő neolitikumban nemcsak Polgáron, hanem pl. Aszódon47 és Kiskörén48 is a női viselet kizárólagos része volt a gyöngyökből fűzött övlánc. Figyelemreméltó, hogy a szegvári I., ún. Sarlós Isten szobor, mely az értelmezések szerint férfi alakot jelenít meg, derékvonalán karcolással jelzett övét visel, melyről „egy fegyver vagy fegyvertok rajza csüng alá”.49 A női övviselés szokása olyannyira szívós hagyománya az alföldi neolitikumnak, hogy a rézkori Tiszapolgár-Basatanya temetőjében is továbbélt.50 A női övviselettel kapcsolatban fölmerülhet az az elképzelés is, hogy a női öv jóval többet jelentett, mint az öltözék funkcionális vagy dekorációs része. Drága nyersanyaga és jó láthatósága predesztinálta arra a szerepre, hogy a közösség minden tagja számára egyértelműen jelezze és megjelenítse a nőiséget.51 Polgár-Csőszhalomhoz hasonlóan a férfi és női viselet megkülönböztetése Aszód-Papi földek lelőhelyén is olyan erős, hogy ez alapján több gyereket is kislányként lehetett azonosítani.52 A nőiség másik megjelenési területe a fektetésben jelentkezett. A nők bal, míg a férfiak jobb oldalra való helyezésének későbbi időszakokban is továbbélő gyakorlata valahol a késő neolitikum időszakában 42 RACZKY, Pál-ANDERS, Alexandra 2003.162-163. 43 RACZKY, Pál-ANDERS, Alexandra-SIKLÓSI, Zsuzsanna 2014. 44 A tárgytípus Maturus nőknél más korcsoportokénál nagyobb számú előfordulása talán csak a statisztikai adatok torzítása miatt van, mivel ez a korosztály egyébként is felülreprezentált a teljes adatsorban. 45 ORAVECZ, Hargita 1998-1999.56-57. 46 NAGY, Emese Gyöngyvérét al. 2014. Fig. 11.1. 47 KALICZ Nándor 1985.72. 48 CHAPMAN, John 2000. 49-50. Valószínűleg jóval több helyen lehetett az öv a női viselet fontos része, de kevés adatunk van erre. Ennek nem az az oka, hogy ne lettek volna ilyen leletek, hanem inkább az, hogy a feldolgozást végzők nem a láncot, mint tárgy együttest és kontextusát, hanem csak az egzotikus, prezstízsértékű nyersanyagot látták a gyöngyökben és emiatt ezzel a korlátozó értelmezéssel közölték azokat. 49 TROGMAYER Ottó-KONCZ Margit-PALUCH Tibor 2005. 53. 50 CHAPMAN, John 2000. 82.; RACZKY, Pál-ANDERS, Alexandra-SIKLÓSI, Zsuzsanna 2014. 51 A férfitemetkezésekben valószínűleg a csiszolt balta vagy a pattintott nagyméretű penge töltötte be ezt a szerepet: STRATTON, Susan-BORIC, Dusán 2012.78. 52 SIKLÓSI, Zsuzsanna 2013.118-120. 20
