Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Váczi Gábor: Deponált díszedények Tiszabura késő bronzkori településen
TISICUM XXV. - RÉGÉSZET készített variánsai a Szatmári-síkságon gyakoriak a BzD-HaA1 időszakban.22 A fent leírt edények formai párhuzamai és a girlandokból, lefelé és felfelé irányított bütykökből, kannelúrázott felületekből álló díszítőprogram a bánsági és vajdasági, korai urnamezős korú kerámiaművességre jellemző,23 mennyiségük alapján is ez a két régió - Kelet-Szlavóniával kiegészítve - az elsődleges használati zónájuk (4. kép). S. Forenbaher tipológiai felosztásában a „Belegis ll-típusú” edényeknek öt variánsát különbözteti meg, ebből négy keltezhető a BzD-HaA1 időszakra.24 A tiszaburai edények és a párhuzamként felsorolt példák a Forenbaher- féle felosztásban a „bánáti variánsok” közé illeszkednek.25 A vajdasági hamvasztásos rítusú temetők között Kovacicában/Antalfal- ván, Opovóban/Ópáván, Vojlovicában/Hertelendyfalván 26 és Ticvaniul Maréban/Nagytikványban27 kizárólag a Forenbaher-féle „B” és „C” variánsokat28 használták urnaként (4. kép. 1-2). Mégsem lehet azt kijelenteni, hogy alapvetően a temetkezésekhez köthető típus a kúpos nyakú edény, mert Vucedolon a telepobjektumok leletanyagának kétharmadát a Belegis ll-típusú edények adják,29 és a szlavóniai térség összes Belegis ll-csoporthoz kapcsolható lelőhelyein is 74%-os az előfordulásuk.30 Valamennyi altípus jellegzetessége a vállat borító, kannelúrázott sáv felső és alsó vonalán elhelyezett kettő-négy kisméretű bütyök, de formájukban regionális eltérések mutatkoznak. A kelet-szlavóniai és nyugat-vajdasági térségben az alsó bütykök széles, lapos fogóbütykök és általában a felső bütyökkel egy vonalban állnak (4. kép. 1-2). A kelet-vajdasági és bánsági régiókban már az alsó bütykök is hegyesek, de a nyak zónája nem csak széles vízszintes kannelúrákkal, hanem pontsorokkal is tagolt lehet.31 A motívumok és a díszítési program a Körösök mentén, az Igrita-kultúra kerámiaművességében is megjelennek, de inkább a tiszaburai edényeknél alacsonyabb, bikónikus testű fazékként leírható edénytípuson (4. kép. 3) alkalmazták ezeket,32 bár Susani/Bégaszuszány leletanyaga jó példa arra, hogy akár két változatot is használhattak egy lelőhelyen.33 ATiszaburán és a Maros torkolatvidékén előkerült kúpos nyakú edények közeli párhuzamai Cornutel,34 Timi§oara/Temesvár-Fratelia35 Moldova Nouá/Újmoldova,36 és Ticvaniul Mare/Nagytikvány37 lelőhelyekről ismertek, de ezek felső bütykei vízszintes, körkörös kannelúrákkal tagoltak (4. kép. 4). A tölcséres nyakú, ívelt vállú, konkáv aljkiképzésű edény (3. kép. 4) közvetlen párhuzamai Csórva38 és Szőreg-C39 temetőiben jelennek meg, távolabbi analógiái a BzD és HaA1 periódusok váltására 22 MARTA, Liviu 2009.62. 23 KEMENCZEI Tibor 1991.36. 24 FORENBAHER, Staso 1988.25. Fig. 1.; 30. Fig. 3B. 25 FORENBAHER, Staso 1988.30. Fig. 3B. 26 BUKVIC, Ljubomir 2000. 27 GUMÄ, Marian 1993. Pl. 24.2., 3., 6. 28 FORENBAHER, Staso 1988.25. Fig. 1. 29 FORENBAHER, Staso 1990.58. Tab. 1. 30 FORENBAHER, Staso 1991.60. Tab. 1. 31 GUMÄ, Marian 1993. Pl. 9.1.,7., 10. 32 CHIDIO§AN, Nicolae-EMŐDI János 1983.25. Fig. 2.1.; 26. Fig. 3.2. 33 STRATAN, lon-VULPE, Alexandru 1977. Taf. 6.9., 94. 34 GUMÄ, Marian 1993. Pl. 13.12. 35 GUMÄ, Marian 1993. Pl. 14.3. 36 GUMÄ, Marian 1993, Pl. 17.3. 37 GUMÄ, Marian 1993. Pl. 25.2. 38 TROGMAYER Ottó 1963. Taf. 9. 5., Taf. 10.9., Taf. 12.9., Taf. 17.3. 39 V. SZABÓ Gábor 1996.106.51. kép. 4. keltezett nyugat-szlovákiai halomsírokat építő közösségek leletanyagából - Caka/Cseke,40 Bratislava/Pozsony-Devín/Dévény41 és Topolcany/ Nagytapolcsány42 lelőhelyekről ismertek. A típus formai előzményeit a középső bronzkor végén és a késő bronzkor elején használt, tölcséres nyakú korsókból vezetik le,43 de ilyen kisszámú előfordulás mellett ezt a megállapítást nehéz adatokkal és folyamatos fejlődési sorral alátámasztani. A mély tál általános forma a korai urnamezős korszak lelőhelyein (3. kép. 1). A kombinált füllel készített tiszaburai tál legközelebbi párhuzama Németbányán44 került elő, de Bakonyjákón,45 Cserszegtomajban,46 Bala- tonfűzfőn,47 Szentes-Nagyhegyen48 és Csórván49 is megjelenik a forma, vagyis a Bakonytól a Tisza-vidékig általánosan elterjedt táltípussal számolhatunk. A deponált tiszaburai edények párhuzamai között egyik edényen sem alkalmaztak grafitbevonatos felületkezelést. Ez a megállapítás a tiszaburai edények elemzése szempontjából azért fontos, mert így dokumentálható, hogy a Tisza-menti és délvidéki kerámiaművességgel összekapcsolható edényformák felületét a kora urnamezős korszakra jellemző kelet- alpi és dunántúli technikával kezelték.50 A Tisza mentén, a Vajdaságban és a Bánságban kimutatható stíluscsoportok (4. kép) és az azokat ösz- szefogó általános stílusjegyek keveredése a glokalizáció jelenségével írható le a legpontosabban.51 Az égetés előtti grafitos felületkezelésen átesett, nagyméretű edények a háztartások reprezentatív készleteihez tartozhattak.52 Általánosan elfogadott, hogy a csillogó, fényes felülettel a fémedényeket igyekeztek imitálni, de viszonylag kevés kerámia edénynek ismert a fémből készült „eredetije”.53 Véleményem szerint nem csak a fém utánzása jelezheti a reprezentációs igényt. Az edény felületének grafitozása önmagában is a bonyolult előállítású tárgyak közé emeli a vizsgált darabokat. Egyrészt a nagymennyiségű grafit beszerzése nagy távolságú kapcsolatrendszerek fenntartását követeli meg, mely jelentős erőforrást igényel egy adott vezetőtől vagy vezető csoporttól.54 Másrészt a grafitos felület előállítása a nehezen kivitelezhető fazekas technikák közé tartozik, mert csak egy szűk hőmérsékleti tartományon belül érhető el az a környezet, amikor a nyers edényre kaviccsal felpolírozott grafit tartós felületként rögzül, de még nem ég el .55 Ráadásul, minél nagyobb egy edény, annál nehezebb 40 PAULÍK, Jozef 1963.275. Obr. 6.4. 41 PLACHÁ, Verőn i ka-PAU LÍK, Jozef 2000.59. Obr. 14.2. 42 PAULÍK, Jozef 1963.305. Obr. 34.15. 43 TROGMAYER Ottó 1963.103. 44 ILON Gábor 1996.167.5. tábla. 1., 5. 45 JANKOVITS Katalin 1992.303. Abb. 40.4. 46 SZÁNTÓ Imre 1953.15. tábla. 8. 47 ILON Gábor 2015.57. Fig. 10.4. 48 V. SZABÓ Gábor 1996.63.8. kép. 6., 64.9. kép. 3. 49 TROGMAYER Ottó 1963. Taf. 13.5. 50 KREITER Attila et al. 2014.129-130. 51 Glokalizációs folyamat akkor zajlik le egy térségben, amikor egymás mellett élő, egymással kapcsolatot tartó közösségek hasonlóan reagálnak külső kulturális vagy gazdasági hatásokra, de a helyi hagyományok életben tartásával lokális jegyeket építenek be az új trend(ek) elemeibe. Roland Robertson meghatározását figyelembe véve: a glokalizáció univerzalizáló és partikularizáló szellemi és/vagy gazdasági tendenciák szimultán jelenléte a kapcsolati hálózat egy csomópontjában (ROBERTSON, Roland 1995.). 52 NEBELSICK, Louis D. 1997.377-378.; V. SZABÓ Gábor 2004.89-90. 53 SHERRATT, Andrew-TAYLOR, Timothy 1989.106. 54 KRISTIANSEN, Kristian 1998.112-114. 55 KREITER Attila et al. 2014.139-140. 188
