Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)

Régészeti tanulmányok - P. Fischl Klára–Hajdu Tamás: Mezőnagymihály–Nagyecsér-Észak lelőhely bronzkori temetkezései

P. FISCHL KLÁRA-HAJDU TAMÁS: MEZŐNAGYMIHÁLY - NAGYECSÉR-ÉSZAK LELŐHELY BRONZKORI TEMETKEZÉSEI helyzetű, karok a mell előtt felhúzva. A két lapocka, a kulcscsontok, a nyakcsigolyák és a felső bordák nem az anatómiai rendnek megfelelően helyezkednek el. Néhány hátcsigolya is elmozdult. Lehetséges, hogy a test elmozdításakor a váz még valamennyire egyben volt, így a fejhez csatlakozó csigolyák, bordák és a felső függesztőöv is elmozdulhatott. A koponya hiányzik, a bolygatás során eltávolították (3. kép 4). A felsőtest alatt bronz tű, a csuklónál bronztekercs, a lábaknál egy nagy és egy kis edény képezte a sír mellékletanyagát (6. kép 1-6). Antropológia: Jó megtartású vázcsontok. A koponya és az állkapocs hiányzik. Becsült elhalálozási kor: 20-25 év (a kulcscsontok szegycsont felőli végének zá­ródása a vizsgált egyén halála körüli időpontban kezdődött meg). Morfo­lógiai nem: férfi (a csontok nagyfokú robusztucitása alapján). A vizsgált vázcsontokon kóros elváltozásnak nincs nyoma. Leletanyag: 1, Visszapödrött fejű bronz tű (6. kép 4). A tű erősen korrodált, há­rom darabra tört. Szárán több csoportban vízszintes és V-alakú rovátkoláscsoportok láthatók. H.: 15,5 cm. Fejszélesség: 0,8 cm. 2, Két darab, bronz drótból készült spirális töredék (6. kép 5-6). Átm.: 2 cm és 1,7 cm. A nagyobbikön 6, a kisebbiken 5 tekercs látható. A le­írás szerint a csuklón talált bronztekercs darabjai. A meglevő töredékek a tárgy végén elhelyezkedő spirálisok lehetnek, az őket összekötő rész megsemmisülhetett. 3, Bronz nyéltüskés tőr (7. kép 1). Erősen korrodált felszínű, feltehetően ezért aszimmetrikus alakú, hosszúkás, keskeny, háromszög alakú pen­géjű tőr, enyhén ovális vagy lapított rombusz formájú átmetszette!. A markolata szegecslyuk nélküli, egyszerűen négyzetesre kalapált. FI.: 15, 7 cm; sz.: 3,5 cm. A penge a letört hegy nélkül 11 cm hosszú 4, Barna foltosra égetett, cserépzúzalékkal és homokkal soványított, kihajló peremű, ívelt nyakú, nyomottgömbös testű, alacsony csőtalpas, kétfülű edény (6. kép 3). A két fül a peremet a vállal köti össze. A fülek tapadási pontjánál a test felső részén felfelé ívelő bajuszminta látható bordából kialakítva. A fülekkel átellenes oldalon a peremen kis bütykök ülnek. A profilált váll rovátkolással tagolt. A csőtalp alul zárt, az edény alján kis bemélyedés érezhető felette. M.: 19, 5 cm; pá.: 17-17,5 cm; fá.: 7,5 cm. 5, Barna-szürke foltosra égetett, homokkal és cserépzúzalékkal sová­nyított, kihajló peremű, cilindrikus nyakú, alul súlypontos, gömbös testű bögre (6. kép 2). Szalagfüle a peremet és a test felső részét köti össze. A váll profilált. M.: 7,5 cm; pá.: 5 cm; fá.: 4 cm. 6, Barna-szürke foltosra égetett, kaviccsal és cserépzúzalékkal soványí­tott, kihajló peremű, ívelt nyakú, gömbös testű bögre (6. kép 1). Szalag­füle a peremet és a test felső részét köti össze. A váll profilált. A perem a füllel szembeni oldalon magasabb síkon van. A vállvonal alatt egy len­csedísz található. M.: 8 cm; pá.: 7 cm. S61: Az S41 körárok gépi rábontásakor került elő a körároktól ÉK-re 70 cm-re egy urna (2. kép, 4. kép 2), melynek tetejét a gép elnyeste, darabjait a munkagép kanalából szedték össze. Az urnában hamvasztott ember­csont volt, ennek egy részét a preparálás során felszedték (koponya-és felkarcsontokat). Antropológia: Egy egyén kalcinált maradványai. Becsült elhalálozási kor: 20-59 év. Morfológiai nem: nő? (a vizsgálható nem dimorfizmust mutató anatómiai jellegek: incisura isciadica major: -2; linea aspera: +1; caput mandibulae:-2). A kalcinált csontok súlya 672 g, együttes mennyiségük 100 db, vagy több. Fragmentáltságuk közepes (1-5 cm). A kiégetettség részenként tö­kéletes, a szín krétafehér, szürke és barna között variál. A törésvonalak a hossztengelyre merőlegesen futnak. A hamvasztott töredékek között koponya, állkapocs, fogak, csigolya, felső és alsó végtag csont egyaránt előfordul, gracilitásuk nagyon kifejezett. Az izomeredési és -tapadási helyek közepesen fejlettek. Mindkét jobb felső kisőrlő a vizsgált egyén életében kihullott (premortem fogvesztés), a fogmeder felszívódott (11. kép 2). Leletanyag: 1, Barna-szürke foltosra égetett, cserépzúzalékkal és kaviccsal sová­nyított, csonkakúpos nyakú, profilált vállvonalú, lekerekített bikónikus testű, profilált aljú edény össze nem ragasztható töredékei (8. kép 1). A csonkakúpos vállon több csoportban ferde kannelura-csoportok lát­hatók, köztük lencsékből összeállított virágminták ülnek. Flasonló mo­tívumból kettő figyelhető meg a nyak töredékén. A vállon egy helyen függőleges rátett bütyök meglétére utaló kitörésnyom figyelhető meg. Rekonstruált hasátmérő: 24 cm. 2, Barna-szürke foltosra égetett, cserépzúzalékkal és csillámos homok­kal soványított enyhén fényezett felületű, kihajló peremű, rövid, ívelt nya­kú, éles vállú, csonkakúpos testű tál töredéke (8. kép 2). A fül a peremet a vállal köti össze. A fül indításánál a perem ívesen bemélyed. A fül tapa­dása mellett a vállon apró bütyök ül. Sz.: 10 cm; m.: 6 cm. S62: A felszínen a gépi nyeséskor jelentkezett egy urna alsó része (2. kép, 4. kép 3). A felső rész korábban elpusztulhatott a mezőgazdasági művelés során. A humuszos talajban foltja, beásása nem volt megfigyelhető, alja már a sárga altalajon állt. Benne kevés hamvasztott embercsont van. Antropológia: Az emberi maradványok egy egyénhez tartoznak. Becsült elhalálozási kor 20-59 év. Morfológiai nem: ? A kalcinált csontok együttes súlya 93 g, mennyiségük 50 és 100 db közötti. Fragmentáltságuk nagyfokú (x-1 cm). A kiégetettség részenként tökéletes, a szín krétafehér, barna, kékes és fekete között variál. A koponya csontjainak töredékei és a fogak kismér­tékben tökéletesebben égtek ki, mint a váz jelentős része. A törésvona­lak a hossztengelyre merőlegesen futnak. A hamvasztott töredékek között koponya-, állkapocs-, csigolya-, felső és alsó végtagcsonttöredékek, valamint fogak, egyaránt előfordulnak, gracilitásuk nagyon kifejezett. Az izomeredési és -tapadási helyek köze­pesen fejlettek. Azok a csontdarabok, amelyek hamvasztásos temetke­zések esetében általában valamivel nagyobb gyakorisággal maradnak egyben (medencetájék, a combcsont feje, stb.), teljes mértékben hiá­nyoznak. Leletanyag: 1, Szürke színű, cserépzúzalékkal és kaviccsal soványított, kónikus, profilált aljtöredék több töredékből ragasztva (9. kép 1). Fá.: 12 cm; Mm.: 6 cm. S63: A humuszolás során magasan jelentkezett a sír. Beásásának nyoma nem látszódott, az urnákat a sárga altalaj tetejére helyezték, vagyis a sírgödör csak a humuszba mélyedt (2. kép, 4. kép 4). Három álló edényt és egy negyedik, oldalára borult edényt bontottak ki a feltárás során. A legészakibb a legnagyobb, ennek a megmaradt szájátmérője 26 cm (10. kép 2), tőle D-re egy 26 cm megmaradt oldalátmérőjű edény (10. kép 149

Next

/
Thumbnails
Contents