Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Somogyvári Ágnes: Bronzkori edénylelet Városföld–Homokbánya lelőhelyről
SOMOGYVÁRI ÁGNES: BRONZKORI EDÉNYLELET VÁROSFÖLD-HOMOKBÁNYA LELŐHELYRŐL A leletegyüttes funkciója Az előzőekben bemutatott edényegyüttest az előkerülés és a múzeumba kerülés bizonytalanságai ellenére edénydepónak tartjuk. A találók többször megerősítették, hogy az edények egy kupacban, szájukkal lefelé fordítva kerültek elő. A találás helyszínéről készült fotón is jól látszik, hogy az edények egy viszonylag kis területről - gödörből - kerültek elő. A leletek sírkerámiaként való értékelésénél valószínű az edények nagy száma játszhatott szerepet.40 A későbbi helyszíni szemlék során, legutoljára 1980-ban, amikor a homokdomb teljes elhordását és a terület építkezésre történő előkészítését kezdték meg, nem találtak régészeti leleteket, sem embercsontokat, sem hamvakat. Mindezek ellenére azt is feltételezzük, hogy a depó telephez tartozhatott,41 és esetleg annak peremén, vagy attól távolabb helyezhették el. Miért gondoljuk azt, hogy az edények egy edénydepó részei? A kerámiák nagyobbik részét a tárolóedények és fazekak teszik ki, összesen kilenc darab. Ezek az edények a felsorolt analógiák alapján telepen és temetőkben egyaránt előfordulnak. A lelőhely tágabb környezetében eddig a Halomsíros kultúra telepének feltárására nem volt alkalom, viszont a kultúra temetkezéseire igen. Mindkét temető, amelynek feltárására sor került, birituális. A legközelebbi Kiskunfélegyháza-Páka, Dósa-tanya, ahol a feltárt 25 sírból összesen 18 sír volt csontvázas, 7 volt hamvasztá- sos.42 A másik Csólyospálos-Felsőpálos temetője, ahol 11 csontvázas és 11 hamvasztásos sír került elő, valamint egy szimbolikus sír.43 Szentkirály homokbányájánál nem került sor nagyobb feltárásra, ott két csontvázas sírt tárt fel Pálóczi-Horváth András 1974-ben.44 Mindegyik temetőnél a mellékletül adott edények száma egy és három között váltakozik, nagyszámú edénymelléklet nem fordult elő. Bár másutt, például a nagydémi temetőben45 van példa a nagyszámú edénymellékletre, ez területünkön nem jellemző. Ezért is gondoljuk azt, ha az előkerült edények sírokhoz, méghozzá több sírhoz tartoznának, akkor a helyszínen csontokat, hamvakat és bronz leleteket is találni kellett volna. Elsősorban a leletanyag összetétele alapján feltételezzük, hogy az edények nem temetkezések mellékletei voltak, hanem egy edénydepó részei lehettek. Úgy tűnik, hogy a depóban két összetartozó edényegyüttes is van. A nagyméretű fazék formájú tárolóedény (4. kép 3.) és két kisebb fazék (4. kép 1-2.), azonos kialakítással és díszítéssel. A másik az egymáshoz nagyon hasonló karakterű, szűkülő szájú, egyenes peremű, 40 Horváth Attila a már korábban emlegetett jelentésében valószínűleg azért írhat egy tucat sír tönkretételéről, mivel a leletek beszolgáltatásánál nem ő volt kint a helyszínen, azt csak jóval később látta, így nem hitt a gyerekek megfigyeléseinek, inkább a feltárásai során szerzett tapasztalataira hagyatkozott. Ugyanakkor a 70-es évek elején az edénydepók sem kaptak még ekkora figyelmet. 41 A homokdomb nagyobb részét eldózerolták. Kisebb részén zártkertek vannak, ahol nem volt lehetőség terepbejárásra. A település szennyvízfejlesztéséhez kapcsolódva viszont volt terepbejárás a lelőhelytől délre, 0,5-1 km távolságra. A szántott területen gyér bronzkori leletanyagot gyűjtöttek, valamint egy szétszántott urnasír töredéke is előkerült. A kéttenyérnyi nagyságú kerámia a halomsíros kultúrához tartozó töredék. A terepbejárást Wilhelm Gábor végezte 2014-ben. KKJM RégAd 2014.4939. 42 A feltárásra 1988 és 1993 között került sor. Kulcsár Valériával közösen a szerző ásatása. Közöletlen. 43 KUSTÁR Rozália-WICKER Erika 2004.63. 44 A leletanyag közöletlen. 45 ILON Gábor 2012.36. bütyökdíszes két edény (5. kép 1-2), amelyek csak méretükben térnek el egymástól, illetve a fülek elhelyezése más, de ezt a könnyebb használhatóság is indokolhatja. Az azonos típusú edények előfordulása jól jellemzi a depókat, csak példaként említve a hegykői,46 a veszprémi47 vagy az oszlári48 edénydepót. A depó mellett szól az edények állapota is. Az edények nagyobbik része jó állapotban maradt meg, csupán a föld súlyától keletkeztek repedések rajtuk és a restaurálásnál csak kisebb kiegészítésekre volt szükség. Két edény, egy fazék és egy bögre szorult jelentős kiegészítésre, a fazéknak több mint a felét, a bögrének pedig a felét egészítették ki, a legnagyobb méretű edény nem volt kiegészíthető, fenékrésze és a nyakat a hassal összekötő része nem került elő. Mindezeket a hiányokat azonban magyarázhatják a lelőkörülmények. Ha ennyi ép edény kerül elő, valószínű, hogy a találók, ha nem régészek, kevesebb figyelmet fordítanak a töredékek összeszedésére. Úgy gondoljuk, hogy az edényeket épen helyezték egy gödörbe, és utána be is temették a gödröt. Az elmúlt évek kutatásaiban nagyobb figyelmet kapott az edénydeponálás szokása. V. Szabó Gábor a Tiszacsege-Sóskásról előkerült késő bronzkori depó vizsgálata kapcsán állított fel három, egymástól jól elkülöníthető csoportot. Véleménye szerint a későbronzkorban, a BD Időszaktól kezdődően az edénydepók ebbe a három csoportba illeszthetők be. Az első csoportba azokat a depókat sorolta, amelyekben nagy és közepes méretű tároló és tálaló edények tartoztak, a második csoportot az egyetlen díszes edényt tartalmazó depók, míg a harmadikat a tároló és tálaló edények mellett a jelentős számban előforduló étkező és ivóedények alkotják.49 Úgy gondoljuk, hogy megállapításait nem csak a BD időszakra, hanem az azt megelőzőre is érvényesnek tekinthetjük. Az általunk ismertetett edénydepó a benne lévő tárolóedények dominanciája miatt az első csoportba tartozik. Annak eldöntése, hogy az edények gödörbe helyezésének háttere szakrális vagy profán volt-e, nagyon nehéz. Nem egyszerű akkor sem, ha régészeti feltárás során kerül elő a depó, de a hiteles feltárás elmaradása ezt még nehezebbé teszi. A tárolóedényeket használhatták profán módon, élelmiszerek tárolására, majd ezek az edények a későbbiekben a tárológödörben maradtak, de a használatuk nem vált tiltottá.50 A mi esetünkben az egyetlen támpont a találók megfigyelése, hogy az edényeket szájukkal lefelé fordítva találták. Ez a megfigyelés lehetőséget teremt a szakrális értelmezésre. A szájukkal lefelé elhelyezett edényeknek a további használata tilos volt.51 Mivel a depóban a tárolóedények vannak túlsúlyban, egy részük széles szájú, ami szilárd termény tárolását, őrzését tette lehetővé, másik részük szája szűk, ami esetleg szemes termény, vagy folyadék tárolására alkalmas. A kisebb edények ugyancsak alkalmasak lehettek termény, esetleg étel tárolására, a bögrék és a tálka pedig merítésre szolgálhattak. H. Palátová és M. Salas külön csoportba sorolják azokat az edénydepókat, amelyek mezőgazdasági vagy raktáráldozatnak tekinthetők.52 Úgy gondoljuk, hogy ez az edénydepó ebbe a körbe tartozik. Maguk az edények nem képviselhettek olyan értéket, mint a bronz ékszerek, fegyverek, elrejtésüknél ezért nem az érték játszhatott szerepet, hanem az, hogy egy 46 ILON Gábor 1999.253-255. 47 ILON Gábor 2012.20-26. 48 KOÓS Judit 2003.122-123. 49 V.SZABÓ Gábor 2004.86. 50 STAPEL, Andrea 1999.142. 51 ECSEDY István 1982.71. 52 PALÁTOVÁ, Hana-SALÁS, Milan 2002.146. 137
