Csányi Marietta et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 25. (Szolnok, 2016)
Régészeti tanulmányok - Csányi Marietta: Amiről a sírleletek szólnak. A társadalmi rétegződés jelei a jánoshidai késő bronzkori temetőben
CSÁNYI MARIETTA: AMIRŐL A SÍRLELETEK SZÓLNAK. A TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS JELEI A JÁNOSHIDAI KÉSŐ BRONZKORI TEMETŐBEN nagyméretű, gömbszelet alakú borostyándíszt tartalmazott. (Hozzátéve, hogy sok gyöngyszem olyan rossz állapotban volt, hogy felszedéskor szétmállott.) (8. kép) Ezek a számadatok éppen a korszak borostyán-előfordulásainak ismeretében válnak igazán jelentőssé: a depot-kból hiányzik, a temetőkben csak elvétve bukkan fel. Tápén öt,21 Tiszafüreden egy sírból22 származik egy-egy gyöngyszem, Tiszafüredet kivéve, minden esetben átlagos leletegyüttesekben. Ez az ékszer luxuscikk volt, nehezen beszerezhető, ami értékét - ahogy korábban kifejtésre került - igazán megnövelhette. A sírt kirabolták, eredeti gazdagságáról sejtéseink is alig lehetnek; a kincskeresők feltehetően az aranytárgyakat vitték magukkal. Ha azonban magukkal vittek minden igazán értékes dolgot, miért hagyták ott a temérdek borostyánt, melyek akkor még - a temetéshez közeli időpontban -jó állapotban lehettek. Ezt a nagy kincset, melyet a középső bronzkori depot-k tanúsága szerint, arannyal, bronzzal együtt menekítettek, rejtegettek. Azt a lehetőséget ki kell zárnunk, hogy nem találtak rá a gyöngysorra, mivel a teljesen feldúlt részen feküdt, elhelyezkedése arra mutat, hogy a gyöngyöket összetartó fonal a rablás idejére még nem semmisült meg, ráadásul a korong túlságosan nagyméretű ahhoz, hogy szem elől lehetne téveszteni. E különös jelenség a sírrablás céljával áll összefüggésben. A rablók ugyanis csak olyan tárgyakat vihetnek (vihettek) el, melyek alapanyagként vagyonuk gyarapítására újra és feltűnés nélkül felhasználható. A borostyán - úgy látszik - nem tartozott e dolgok körébe. A sírrablók számunkra érthetetlen viselkedése ennélfogva a borostyán korabeli különleges szerepére, funkciójára hívja fel a figyelmet. A borostyánnal foglalkozó tengernyi szakirodalomból most - témánk szempontjából - A. Harding és H.Hughes-Brock tanulmánya fontos számunkra a mykénéi világból ismert borostyánokról. Abból a tényből indulnak ki, hogy a borostyánok azon a területen az aknasírok időszakában tűnnek fel először, de nem mint általánosan használt divatékszerek hanem a társadalom néhány kiváltságos tagjának személyes tulajdonaként. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a korai aknasíros időszakban (LH I) mindössze három lelőhelyről származik borostyán (Mükéné, Peristeria, Pylos), mind királysírokból; összesen 1560 db és ebből 1290(1) egyetlen mykénéi aknasírból (IV.sz.) Hasonló, ha nem is ennyire szélsőséges mennyiségi megoszlás jellemzi a LH II korát is.23 A fenti megállapítások ismeretében már nincs semmi meglepő abban, hogy Jánoshidán a 113. sírban a fosztogatás ellenére ott maradtak a borostyánok. Birtoklásuk önmagában nem tehetett bárkit gazdaggá, mivel e ritka luxuscikk tulajdonjoga személyhez kötött volt, értéke is csak e kiemelkedő hatalmú egyén kezében érvényesült, mint tekintélyének, társadalmi súlyának kifejezője. Megszerzése egyúttal a rablót is leleplezte volna.24 Nem kevésbé fontos az a tény, hogy a jánoshidai 113. sírban talált borostyán kollekció a törzsfőnökif?) hatalom eddig példátlan fokát sejteti. II. 4. Különleges státuszú sírok és nincstelenek Különleges státuszú egyének a közösségen belül nyilván többen is voltak. Régészeti módszerekkel kimutathatóan mégis egyetlen sírt 21 TROGMAYER, Ottó 1975.46., 53., 92., 140., 141. 22 KOVÁCS, Tibor 1975.55. 23 HARDING, Antony-HUGHES-BROCK, Heten 1974.146-152. 24 CSÁNYI Marietta 1996.33^43. 9. kép: A 61. sír „harcosa” 117 10. kép: „Szegény ördög" a 231. sírban
