Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Cseh János: Hun kori és kor Merowing kori kiöntőcsöves kerámia kengyeli lelőhelyekről (az utóbbi kör edényeinek összelőfordulásával és szakirodalmával – 1898–2010)
Cseh János Hun kori és kora Merowing kori kiöntőcsöves kerámia kengyeli lelőhelyekről (az utóbbi kör edényeinek összelőfordulásával és szakirodaimával - 1898-2010) Bevezető Az olvasó előtt fekvő dolgozat szándéka elsősorban a kengyeli leletek közlése volt, leírásuk és képi bemutatásuk, további a kutatástörténet ismertetése lelőhelykataszterrel és ahhoz csatlakozó, elengedhetetlen irodalommal. Érdekesség lehet a kiöntőcsöves keramikát érintő nem magyar nomenklatúra (román, német, angol, francia, latin) összegyűjtése is. A hangsúlyt főként a szakirodalomi gyűjtés kapta, hogy ne maradjon el se irodalmi hely, se lelet vagy lelőhely. A biztos tárgyak mellett a problematikus leletek is helyet kaptak kataszterünkben. Ahogyan a listából is kitűnik, mindent összevéve jelen pillanatig 44 darab olyan edény vagy edénytöredék létezik, amely gepida kiöntőcsöves kerámia gyanánt értelmezhető. Ezek 29 különálló lelőhelyről származnak - attól is függően, hogy Malomfalvát hány lelőhelyként értékeljük. Négy sírlelet mellett 40 darab telepleletet sikerült összegyűjteni, ez utóbbiak egyaránt származhatnak zárt leletegyüttesekből vagy szórvány gyűjtésekből. Jelen írás - a puszta adatgyűjtésen túl - nem kíván elmélyedni a Kr. u. VI. századi gepida illetve langobard területen előkerült kiöntőcsöves edények elemzésében, csupán megjegyezzük, hogy a balkáni területen fekvő bizánci erődvárosokban is gyarapodik a gepidagyanús leletekkel kísért töredékek száma. Ami a nyugati Merowing világot illeti, egy áttekintő dolgozatot említenénk, amely a frank kerámia ezen csoportját tárgyalja (Uwe Gross 1996-ban megjelent írása, további irodalommal). Az adatgyűjtésbe bekerültek virtuálisan a Kr. u. IV-V. századi kiöntőcsövek is, melyek száma az utóbbi időben - a megszaporodott barbarikumi, késő császárkori ásatások révén - jelentősen növekedett, lassacskán önálló kerámiatípust alkotnak. Északkelet-Alföldről Gindele monográfiájából ismerhetjük ezt a típust, mely hasonló a gepida darabokhoz (Robert Gindele 2010). A kengyeli kiöntőcsöves töredékek Az ismertetett hét töredék 1991 és 1993 között került elő, a szerző ásatásaiból. Közülük kettő, mégpedig a nagyobb méretűek, etnikai hovatartozásukat tekintve kérdéses darabok Kr. u. IV-V. századiak, azaz hun koriak, a többi későbbi, Kr. u. VI. századi, a gentilis gepida kerámiaművesség történetének pár évtizedes, akmé-szerű periódusából. Mindenképp kiemelendő, hogy Malomfalva után szám szerint Kengyelpart I. lelőhelyről származik a legtöbb kiöntőcső-töredék. 1./ Az első töredék 1991 májusában, szórványleletként került elő, egy kutatóárok felső, még szántással bolygatott rétegéből. Maga az árok a gazdag leletanyaggal bíró I objektum - műhelyház - feltárása miatt került megnyitásra, mely Kengyel Kora Népvándorlás Kor B csoport, s a Kr. u. V. század második felére - VI. század elejére keltezhető. Azonban nem bizonyítható, hogy ez az apró kintőcső-töredék ehhez a házhoz tartozott volna. Leírása: Kengyel-Kengyelpart I. II. szelvény, szórvány. Kiöntőcső. Keveretlen, soványítatlan agyagból készített, korongolt töredék. Szokásos égetésű, sötétebb szürke árnyalatú. Hengeres testrésze (valószínűleg) hosszanti irányban fényezett. Pereménél kiszélesedő és egyenesen csapott, ebből egyértelmű, mely részt reprezentálja. A kiöntőcső perem- vagy szájátmérője igen hozzávetőlegesen 3^1 cm közé tehető, falvastagsága 0,4 cm (max. 0,6 cm). A tárgy mérete: 1,7x1,7 cm. Igen apró, nehezen értelmezhető töredék. (1. kép 1 és 3. kép balra) 2. / A következő töredék már zárt leletegyüttesből, egy földbe mélyített, sütőkemencés ház betöltéséből származik. (A V objektum, ház datálása: hun kori, Kengyel Kora Népvándorlás Kor A csoport, Kr. u. IV. század vége - V. század első fele.) A töredék egy nagyméretű, talán hombárszerű edényből származik, a házalap északi oldala közeléből, a betöltés első ásónyomából. Az összehasonlító anyag ismeretében kuriózumnak számít a Közép-Tisza vidék ilykorú emlékei között. Leírása: Kengyel-Kengyelpart I. V objektum, épület. Kiöntőcső. Soványítatlan agyagból gyorskorongon formált. Középszürke színű, törésfelülete réteges (belül szürke, kétoldalt barnás réteggel). Jól égetett darab, felszíne tompán eldolgozott, keresztirányban polírozott (felülete helyenként le- pattogzott). Formája cilindrikus-kónikus, egyszerű lecsapott vagy kissé facettaszerű peremmel. A kiöntőcső külső átmérője 4,5-7,6 cm, falvas- tagsága a perem körül 0,9 cm. A tárgy mérete: 11,8x9,1 cm. (1. kép 2,2. kép 2 és 3. kép jobbra) 3. / Az 1992-ben, a Vigh-tanyánál előkerült fragmentum egy szerényebb, oszlophely nélküli gödörház, avagy félgödörház szántott réteg alatti első ásónyomában, kb. 20-25 cm mélységből származik, az épület keltezése Kr. u. VI. század (Kengyel Kora Népvándorlás Kor, C csoport, az évszázad középső évtizedeiből). Ez a darab teljes kiöntőcső. Leírása: Kengyel-Vígh-tanya, 6. pont, épület. Kiöntőcső. Tisztább, kövérebb agyagból való, a belső nyomok alapján fazekaskorongon előállított edényrész. Jó redukciós égetést kapott középszürke vagy sötétesebb tónusban. Ferde állású, szabályos hengeres forma enyhén szélesedő, egyszerűen lekerekített szájjal-peremmel. Markáns hosszanti irányú fényezésnyomokkal/-húzásokkal, a fölső oldal egy sávját leszámítva. Ott és úgy törött ki, ahogyan föltapasztották az edényfalra (két agyagréteg összetapadásával). A kiöntőcső külső átmérője 3,1 cm, falvastagsága 0,3-0,5 cm (lehet). A tárgy mérete: 6,8x4,8 cm. Hosszát 5 cm-ben lehetséges megadni. (1. kép 3 és 2. kép 3) 4-5./ 1993-ban a Kengyelpart I. lelőhelyen újabb két kiöntőcső-töredék is előkerült, egy földbe mélyített, oszlophelyes ház betöltéséből. A házat 57
