Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Művészettörténet - Gurzó K. Enikő: Az utazó festőnő
TISICUM XXIV. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET 3. kép: Akt, Párizs, 1927, lappang (HMD: 95.1541.1.6.) természetes, hogy itt ellenállhatatlanul Odilon Redon6 bűvkörébe került, és - mint ő maga írta egyik levelében - hétszámra a Louvre Odilon Redon-termében élt.7 Mégsem vett át semmit a virágok e nagyszerű festőjétől, hacsak azt a felismerést nem, hogy munkásságának lényegét, a már-már manírrá, üres virtuozitássá emelt súlytalanságot, a gondos és komoly elmélyedés, a fegyelmezett festői beavatkozás kötőanyagával kell megszilárdítania. „Kik hatottak rám? Sokan és senki" - írja említett levelében. És ez így igaz. Mindig a saját útjait járta, száz kép között is felismerhető volt a keze nyoma, ennek ellenére képei mindig sejteni engedték, kik azok a francia festők, akik legközelebb állnak a szívéhez. Redon mellett elsősorban Pierre Bonnard8 és Marc Chagall.9 Noha a francia közegben töltött évek alatt roppantul gyorsan párizsi festővé asszimilálódott, mindvégig megmaradt magyar alkotónak. Évenként hazalátogatott, hogy a balatoni táj pompájában, az itthoni mezők és falusi kertek napfényorgiájában felfrissüljön nyelvezete. Az „utazó festőnő” 1946 őszén költözött át Genovában élő leányához, családi körébe, ám onnan is haza-hazajött.10 Még ma, több évtizeddel a halála után is annak számít, aki ifjúságában volt: elhivatott művésznek, akinek sikerült levetnie fiatalos lazaságát: a rutin csábításait, fenyegető felszínességét. Festőisége tartalmasságot öltött, ám anélkül, hogy bármit is veszített volna tavaszias lengeségéből, játékos kötetlenségéből. Rusztikus csokrai, panorámaképei kezdetben csak egyéni derűjükkel, a vonal és a szín szellemes összjátékával ragadták magukkal a szemlélőt, a későbbiek viszont már szinte 4. kép: Testvérek; a festmény a művész tulajdonában volt (HMD: 95.1541.1., katalógusillusztráció 7. old.) lélegeznek, érezhetővé teszik, miként simulnak ki tengerpartjain a könnyű kézzel „megragadott” tarajos hullámok. Portréin mesteri egyszerűséggel szólaltatja meg az emberi karaktert, vagy tán még inkább: a csábító nőt, mint a természet páratlan dekoratív tüneményét. 5. kép: Lehel Ferenc ifjúkorában (HM Adattára 19-2004, könyvillusztráció) 6 Francia szimbolista festő, élt 1840-1916 között. 7 FÓTHY János 1969.37. 8 Posztimpresszionista francia festő, élt 1867 és 1947 között. 9 Franciaországban letelepedett orosz-zsidó festő, élt 1887-1985 között. 10 Mindkét leánya Olaszországba került, egyikük, Nusi ott alapított családot. A második világháború után a másik leány, Mária előbb Franciaországba költözött férjével, Hamza D. Ákos képzőművésszel, filmrendezővel, majd Olaszországban, többek között Genovában élt, ahol a filmiparban dolgozott. HMD: 95.127.1.-95.142.1. Hamza Lehel Mária emlékirataiban az szerepel, hogy édesanyja 1938-ban telepedett le Olaszországban, míg ő édesapjával Londonba utazott. HMD: 95.1561.1. A festőnő férje, a hol Budapesten, hol Rómában vagy Londonban élő Lehel Ferenc művészeti író az 1920-as évek táján notre art dément- nek, azaz őrültnek nevezte a kor képzőművészetét.11 Pedig akkor még csak a kubizmusnál, expresszionizmusnál, legfeljebb Kandinszkynál,12 * * * * 11 Lehel Ferenc (1885-1975) önéletírásai a Hamza Múzeumban találhatók. HMD: 95.1559.1., illetve: LEHEL Ferenc 1926.122. 12 Orosz festő, élt 1866-1944 között. 352
