Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Berta Ferenc: A fotómontázsról – néhány szolnoki képeslap ürügyén

TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

6. Szolnok a jövőben (DJM történeti fotótár, T: 1083-A.)

összevisszaságát láthatjuk. A nagyított alapra felragasztott pozitív képek egyike sem léptékarányos (különösen szembeötlő a Magyar utca sarkára elképzelt sokemeletes ház léptékkülönbsége), de erre nem is törekedett a montázs készítője.9 (6.. kép) A villamosok, motorkerékpárosok, gépkocsik, repülőgépek, zeppelinek, a függővasút szolnoki utcaképbe applikálva a mából visszatekintve inkább fantáziadús játszadozásnak tűnnek, s valószínűleg a kortársak sem vették komolyan. Bár ha belegondolunk, hogy egy-egy új találmány, fejlesztés a nyugati világban - melynek az Osztrák-Magyar Monarchia, s benne Magyarország kétségkívül része volt - milyen viharos gyorsasággal terjedt el, s adaptálódott, ezen utópisztikus jövő az előző századelőn mégsem tűnhetett teljesen lehetetlenségnek...10 (7. kép)

7. Szolnok a jövőben (Forrás: Múltlapozgató. Szerk.: Kardos Tamás. 57. oldal)

Ám az első nagy világégés brutálisan mutatta meg a technikai haladás addig el sem képzelt pusztító arcát, s az efféle utópikus képeslapok gyorsan kimentek a divatból. A világháború idején, s még inkább utána a realisztikus városkép-ábrázolások jutottak tartós uralomra, ezt az igényt fejezte ki a képeslapok színezése (a színes fényképezést majd két évtized múlva találják fel!), majd a harmincas évektől a fénykép minőségű nyomtatás alkalmazása. Divatba jött a kettes, majd hármas osztott meze- jű képeslap, s később az öt képecskét tartalmazó is megjelent. Mindezek

9 Damjanich Múzeum, történeti fotótár, T: 1083-A. 1910 k.

10 KARDOS Tamás 2000.57.

azonban már nem montázsok voltak. A cél: minél több fényképet bemutatni az adott településről úgy, hogy azok még élvezhetők maradjanak. Csaknem egy évszázad múltával a digitalizált fényképezés megjelenése azonnal magával hozta a képek montírozásának korlátlan lehetőségeit is. Danka István fényképész barátom az elsők között volt, aki az új technikában rejlő e lehetőségeket felismerte, és - mondhatni - minden esetben tökéleteset alkotott. Ez jellemezte montázs-képeslapjait is. Ezek esetében a technika már kizár mindenfajta negatív/pozitív képalkotási eljárást, nincs szükség a fényképek mechanikus körülvágására és ragasztására - a számítógépes szoftver egyesíti a képeket. Egy dolog maradt csak meg: hogy a képeket minden esetben két külön, más és más képi szituációból kiragadott kép egyesítésével hozzák lére.11 (8., 9., 10. kép)

11 Danka István három fantázia-montázs képeslapja (1990-es évek). Eredeti helyén: özv. Danka Istvánná tulajdona (Damjanich János Múzeum, Történeti Gyűjtemény virtuális fényképtára).

324