Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Hősök, betyárok, bűnözők… (avagy adalékok a betyárvilág 1849 utáni történetéhez a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén)
TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY nekik, úgy számítván, hogy ez majd visszakerül. A rablók zsebre dugták az órát, pénzt, az élelmet pedig elköltötték s eltűntek a puszta-tenyéren. ”50 Az időszak leghíresebb eseménye Mezőtúron következett be. 1880. szeptember 13-án éjjel a postához tartó postakocsit több fegyveres megtámadta. A postalegényt lelőtték, a kísérő hajdút puskalövéssel megsebesítették, míg a postai szállítmányt - amiben készpénz nem volt - elrabolták. A nyomozás hamarosan kiderítette, hogy az elkövető a három mezőtúri Hegyi testvér, akik közül az egyik községi néptanító volt. Az is kitűnt, hogy a dévaványai községi pénztár évekkel korábbi kirablása is az ő számlájukra írható.51 1880 őszén ismeretlen személyek az Újszász-Jászberény vonalon közlekedő vasúti szerelvény kisiklatásával is megpróbálkoztak. Talpfákat fektettek a sínekre, ám szerencsére a hevenyészett torlaszt rosszul építették fel, és a gyorsan haladó mozdony az akadályt elsöpörte az útjából.52 Ezekben az években megsokasodtak a megye településein a helyi zsidó kiskereskedők elleni támadások is. Ők a helyi viszonyokhoz képest olykor jelentősebb mennyiségű készpénzt tartottak otthon, ami sokak számára jelentős vonzerővel bírt. így 1881. november 16-án este 7 óra felé három fegyveres támadó Tiszaszentimrén Rosenbaum Mártont és feleségét megtámadta, akik „meglövettek’’. Rosenbaum meghalt, míg a feleségét csak súrolta a golyó. A tetteseket, Csup Márton és János kunhegyesi lakosokat hamar elfogták. A harmadik elkövető a kunmadarasi Csapó Bálint volt, aki korábban a kisújszállási járásbíróság fogdájából szökött meg. Ő később került a hatóságok kezébe. Törökszentmiklóson 1881. november 23-án délután 1/2 5-kor három személy jelent meg Scwarm Sándornál, akinek háza volt a piacon. Ezek pénzt követeltek, de a háziasszony lármát csapott, mire a hívatlan látogatók elmenekültek.53 1882. december 20-án Schwarz Mór zagyvarékasi kereskedőhöz két személy tört be. Az egyikkel a gazda dulakodni kezdett, míg a segítségért kiáltozó feleségét a másik előbb kézen, majd mellbe lőtte. Végül Schwarzot megverték, és 150-200 forintnyi készpénzét elvitték. A lövöldözésre mintegy száz ember gyűlt össze, de nem mertek közbeavatkozni. A tettesek Kozma István és Erdélyi György futóbetyárok voltak.54 Erdélyi (olykor Erdei) György tiszafüredi gulyásbojtár és Kozma István szolnoki születésű lótolvaj a váci fegyházban barátkoztak össze. Onnan kiszabadulva, előbb a kunszentmártoni Csorba pusztán raboltak el két lovat, majd Zagyvarékas községben követték el az előzőekben már említett gyilkosságot és rablást. „Sikereik” következtében vakmerőek lettek, bekocsiztak nagyobb községekbe, és folytonos lövöldözéseikkel nagy félelemben tartották a környéket. Parancsaikat - nagyobb veszedelem elhárítása céljából - a lakosok félve teljesítették. Úri családokhoz is bemerészkedtek, és fegyvereiket az asztalra téve még a házigazdával is koccintgattak. Tiszafüreden a lakosság végül már az utcára sem mert kimenni, ha a két betyár ott tartózkodott, noha közel 7.000 lakosa volt. Sokáig a két csendbiztos vezetése alatt állót 18 csendlegény sem bírt 50 „Eger”, 1879. szeptember 4.284-285. 51 SZML KL iratok. Jász-Nagykun-Szolnok megye alispánjának rendszeres jelentése az 1880. évi második és az 1881. évi első félévről. 52 SZML KL iratok. Jász-Nagykun-Szolnok megye alispánjának rendszeres jelentése az 1880. évi második félévről. 53 SZML KL iratok. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának rendszeres jelentése az 1881-es év második félévéről. 54 „Szolnoki Híradó”, 1882. december 24. velük, sőt egy ízben a segítségül hívott négy pénzügyőr közül egyiket súlyosan meg is sebesítették. A belügyminiszter végül 200 pengőforintot tűzött ki Erdélyi fejére, Jász-Nagykun-Szolnok megye pedig ugyanannyit Kozmáéra.55 56 A hatóságok sokáig tehetetlenek voltak, de a két jómadár 1882 végén egy tiszafüredi rabláson mégis rajtavesztett. Az itteni eseményekről utóbb az alábbi tudósítás jelent meg: „A tiszafüredi betyárok elfogatása. Múlt évi deczember hó 26-án d[él].e[lőtt]. 10 órakor Oláh Márton csendlegény azon jelentéssel lépett be Tiszafüreden a helyőrségi csendőr laktanyába, hogy Erdélyi György füredi és Kozma István szolnoki futó betyárok helybeli lakos Medveczky Károly üzletéből forgó pisztolyokat és töltényeket raboltak el,x s még talán most is ott vannak. - Pál Dániel csendőr őrsvezető, Schibert Adolf és Stefán János csendőröket maga mellé vevén, a csendlegénynyel együtt a nevezett üzlethez mentek. - De mikorra oda értek, a betyárok már egy mellék utczában jártak, hol is Lipcsey Tamás szolgabiró kocsiját találva, arról a kocsist lelökték és a kocsin elvágtattak. Pál Dániel57 őrsvezető sem maradt hátra, a panaszkodó kocsissal kocsi után néztek, melyen kevéssel a betyárok után iramodtak, kiket előbb az után Kocs, később pedig szántó földeken Igar felé követtek. Már közel voltak s látták is a betyárokat, kik Széky Ákos58 úr tanyájára érve a fáradt lovakat újakkal válták fel s tovább mentek. Széki Ákos úr meglátván az üldözőket, nemcsak pihent lovakat bocsátott rendelkezésükre, hanem saját kocsisát is lóra ültette, s két forgó pisztolyt adván kezébe, küldte velők. A két betyár e közben Lovassy ur tanyája felé lovagolt hol ismét lovat cseréltek, de miután egy felől a mocsáros víztől, más felől pedig a már többször reájok lőtt Pál Dániel őrsvezető elől el nem mehettek tovább, a tanya mellé húzódtak, s az üldöző és üldözők közt valóságos kis csata kerekedett, egymásra folyton lövöldöztek. Egy darabig ugyan czélnélkül, mert egyrészt a tanya, másrészt a lóval fedték magukat a betyárok, de mindennek daczára a derék Pál Dániel egy golyója Erdélyit bal czombján találva, ez földre esett, de csakhamar lábra pattant s lovaikat hátra hagyva gyalog futottak tovább. Miután Pál Dániel töltényei elfogytak, Lovassy úrtól59 volt kénytelen fegyvert kérni, hogy az üldözést tovább folytathassa, ki is egy két csövű hátultöltő fegyvert s mintegy 25-30 töltést adott, neki, melylyel a betyárok által hátrahagyott lovon vágtatott utánok. De lova a sebes vágtatás közben elesett. Nehogy időt veszítsen, útját gyalog folytatta a már közel levő tanyához, mely mellé a betyárok húzták magukat, honnan egy két csövű vadász fegyverből lövöldöztek reá s Erdélyi: „az add meg magad“-ra ezt kiabálta: „ha kedves az életed, távozz!“ - De erre Pál Dániel nem sokat adván, a lövéseket még jobban és sűrűbben viszonozta, melyek egyike Erdélyi kezét, másika fejét érte s elesett, de ismét felállt s még egyet lőtt, mely Pál Dániel jobb keze mutató ujját érte, annélkül azonban, hogy harczképtelenné vált volna. Erdélyi ekkor megadta magát. Társa Kozma István pedig az istálóba menekült, melynek ajtaját Pál Dáni55 PRESZLY Lóránd 1926. 259-260.; Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának jelentése az 1882-es év második félévéről. 56 Állítólag a betyárok azt kiabálták, hogy töltény van már elég, csak zsandár kell hozzá száz. PRESZLY Lóránd 1926.259. 57 Pálnak a következő év január 1-jétől kellett volna szolgálatba állnia, de magára vállalta az üldözést és az elfogást. Jellemző, hogy emberei kocsin követték őt, de elmaradtak és utat tévesztettek. PRESZLY Lóránd 1926. 259-260. 58 Utóbb Székely Pétert említették. JEGENYÉS Pál 1905.1-2. 59 Mások szerint Czinege István tanyástól kért az örsparancsnok fegyvert. JEGENYÉS Pál 1905.1-2. 318
