Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Hősök, betyárok, bűnözők… (avagy adalékok a betyárvilág 1849 utáni történetéhez a mai Jász-Nagykun-Szolnok megye területén)
TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY szorított markában, még egy csomó hajfürtöt is lehetett látni. Továbbá egy erős nádpálcza, hihetőleg a gépészé, mit a maga védelmére igénybe vehetett, három helyen van összetörve. A gépész békési lakos, nős, gyermekes. A kocsis kunszentmártoni lakos, szintén nős, gyermekes. A csárdás szolnoki születésű, nős, és 8 vagy 10 gyermek atyja. Fiatal nejével, ki már neki harmadik vala, csak egy hónapig élt, az egyik leánya (ki szintén áldozatul esett) 17, a másik 13 éves; két legkisebbik gyermekét, kik még beszélni nem tudnak, életben meghagyták. A nagyobb, mintegy 21A éves, mint mondják a halottnézők, költögette volna akkor is édes apját. A kisebbik, körülbelül féléves, a bölcsőben aludt. Többi gyermekei a városon vannak és voltak is. Temetésük a halálozás után nem egyszerre, hanem harmad- és negyednapra történt meg Szolnokon. A szolnoki nép egészen meg volt zavarodva és rémülve, részint az utczán jártak alá s fel, részint a templom, vagy más oily helyen állva, vagy ülve várták, lesték a legyilkoltak holttesteit. A halotti szertartáson egy sem volt, ki ne könnyezett volna. Szolgabiránk többed magával a gyilkosokat nyomozni el is indult. Mondá, miszerint addig vissza nem tér, míg a bűntény elkövetőit föl nem fedezi. S ez sikerült is, mert már e hó 5-én, délután 4 óra felé, 4-et kocsi oldalához vasalva hozatott, kik közül háromról bizonyos a bűnösség, még kettő szabadon van. Tehát összesen a gyilkosok 5-en voltak. Derék szolgabíránkat a nép erélyes tettéért (mert ő szintén a rablók kisérői közt jött) meg is éljenezte. - H.J. (Egy Csongrádból vett levélből értesülünk, hogy a tettesek már jobbára kézrekerültek. Csongrádból hármat vittek el, Csépáról is. Minden gyanuok odamutat, hogy az elfogottak követték el az égbekiáltó vérengzést. Csongrádon még ugyanazon a napon, melynek reggelén a gyilkosság elkövettetett, minden gyanús ember elfogatott. A három leggyanüsabb kenyérkereset nélküli, már többször fogva volt régi gonosztevő. ”'7 A magyar folklór ugyan a későbbiekben sok történetet költött az akkori eseményekhez, a tárgyilagos képalkotás azonban itt sem igazán egyszerű. Szolnok város anyakönyvei szerint ugyanis ekkor hivatalosan valóban hét elhaltat anyakönyveztek, ámde a részletek már nem ennyire vágnak össze. Az adott forrás szerint ugyanis ekkor az alábbi személyek vesztették életüket a Hajlati csárdában: Pápai Mihály 45 éves szolnoki kocsmá- ros, Pápai Mihályné Darvasy Karolina 20 éves szolnoki lakos, Landzsár Karolina 25 éves szolnoki szolgáló, Pápai Franciska 13 éves szolnoki lakos (Pápai Mihály előző házasságából született lánya), Kerekes János 47 éves kunszentmártoni lakos, Kis Lajos István 12 éves, valamint a 37 éves békési kereskedő, Lovas Lajos.17 18 Mindez arra mutat, hogy a néphagyomány e tekintetben is pontatlan, és még további adatfeltárásokra van szükség.19 Az 1860-as évek elejének leghíresebb betyárja kétségkívül a Bogár (Szabó) családból kikerülő Imre (1842-1862) volt, aki bandájával főleg Pest vármegye, valamint a Kiskunság vidékét szerencséltette. A bandatagok közül az apja, testvére és unokatestvére sem halt természetes halállal, míg őt magát 1862, július 19-én Pest városában végezték ki, alig egy éves aktív bűnözői tevékenység után. Bogárékról utóbb az alföldi nép, holmi népi hőst vélve bennük fölfedezni, pozitívan emlékezett meg, és számos történet, népdal, monda hősei lettek. 17 „Vasárnapi Újság”, 1859. június 12.284. 18 SZML Szolnok, Római Katolikus Anyakönyvek. Halálozások, 1859. 19 így voltak később olyan visszaemlékezések is, miszerint a tettet Virág Károly követte el vezsenyi cigányokkal, mivel a szép, özvegy (I?) Pápainéba szerelmes volt. „Floridai Bajtársi Híradó”, 1994.1. sz. 4-5. Bogárék olykor megyénk területén is megfordultak, de valószínű, hogy sok esetben mások tetteit is az ő számlájukra írták. így 1862. augusztus 31-én három ismeretlen jelent meg egy tetétleni tanyán, majd Tószegnek vették az irányt. Megálltak azonban a cibaki úton lévő Kettős csárdánál, ahol a kocsmáros ijedtében elbújt előlük. Ez annyira felháborította a három betyárt, hogy az ajtót a rémült kocsmárosra törték, majd négy szegletén a csárdát is felgyújtották, ami aztán porig égett.20 Utóbb Bogárékat vélték az elkövetőkben felfedezni. Bogár Imrét és testvéreit rövid pályafutása is legendássá tette az emberek szemében, így halála után többen is az ő nevét felhasználva próbáltak zsákmányt szerezni. Igaz inkább kevesebb, mint több szerencsével. Jó példa erre 1863-ban a jászjákóhalmi Csordás Mihály esete, aki a nagy „példaképnél” kisebb sikerrel próbált híressé válni. Gyorsan elfogták, és a kor ítélkezése, amely nem ismerte a „megélhetési bűnözés” fogalmát, rövid úton és radikálisan járt el vele is. Elítélték, és alig egy hónappal a mai szolnoki határ délnyugati felén lévő - akkor Abonyhoz tartozó - paládicsi pusztán elkövetett bűntette után Kecskeméten már fel is akasztották. ítéletlevele igen tanulságos, mivel a származás, előélet szempontjából is jól jelképezi azt a közeget, amelyből ezek az emberek leginkább kikerültek: „fíögtönbírósági ítélet. Cs[ordásj. Mihály, jászjákóhalmi születésű, 25 éves, rjómaíj. cathjolikus]., nőtlen, előbb csikós és gulyás bojtár, utóbb napszámos, utolsó időben szökött fegyencz a hit alatt kihallgatott tanúk vallomásai és részbeni önbeismerése alapján jogszerűen beígazoltatott: miszerint ő folyó évi Julius hó 5-kén délutáni 4-5 óra között, egy töltött puskával felfegyverkezve, S. M. abonyi közbirtokos paládics pusztai tanyájára bemenvén, magát Bogár nevű e vidéken elhírhedett rablónak lenni állította, és a cselédeket agyonlövéssel fenyegette azon esetre, ha ottlétét a tanyára haza nem ment S. M.-nek jelentik, - M. M. tanút szinte agyonlövetéssei fenyegetéssel őrnek kiállította, hogy ha a tanyába valaki be- vagy onnan ki megy, vagy csendőrök jönnek, neki hírül nem adja, - S. M.-et hazaérkeztével magához hívatta s fegyverének reá irányzása közben magát Bogárnak nevezte, később S. M.-től pénzt követelvén, tőle 5 frtot elvett, és magának fölösleges ételt és italt kiszolgáltatni parancsolt, - mely tette vádlottnak a rögtönbírósági szabályok 14. szakaszának 1-ső pontja szerint minősített tetleges erőszakkali fenyegetéssel elkövetett rablás bűntényét képezvén, vádlott Csjordásj. Mihály ugyanezen bűntett elkövetésében bűnösnek találtatván, ugyanazon szabályok 32. szakasza értelmében, magának meg- érdemlett büntetésül és másoknak elrettentő példájára kötél általi halálra ítéltetett, és rajta ezen ítélet folyó évi Augustus hó 1-én délutáni fél 7 órakor végre is hajtatott. Kelt Kecskeméten, 1863. Augustus 1-én. Pest Pilis és Solt törvényesen egyesült megyék Kecskeméti rögtönbírósága. 1865 őszén az akkoriban vármegyei központnak még nem számító Szolnok börtönéből egyszerre hat rab is megszökött. Egyiküket, Ecetes Katona Imrét később elfogták, aki azt vallotta, hogy az eltelt idő alatt Bogár Jakab vezetésével jártak rabolni.21 Az 1863-tól bekövetkező nagy alföldi aszály nemcsak a hazai mezőgazdaság fejlődését vetette vissza, hanem az állatállomány csökkenésével jelentősebb pásztor munkaerőt is állástalanná tett. Megyénkből számos 20 HÉJJAS Pál 1990.34. 21 HÉJJAS Pál 1990. 51. 312
