Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Zsemlye János: Följegyzések a szolnoki vár kuruc kézre kerülésének történetéhez (1703)
ZSEMLYE JÁNOS: A SZOLNOKI VÁR KURUC KÉZRE KERÜLÉSE (1703) a „200 embör" összegyűjtése elkezdődött-e egyáltalán - aratási időben. A felkelés híre eljutott a külhoni császári ezredekben szolgáló magyar katonákhoz is. Elkezdődtek a dezertálások, és a kurucsághoz szökők száma növekedett.20 Globitz a Budai Commissio június 18-i határozatáról nem volt valami nagy véleménnyel. Június 24-i levelében írja Baiznak: „A Budai Bizottság intézkedésein igazán nevetnem kell, (...). Láthatjuk a Budai Bizottság magas értelmét, hogy milyen jól vannak informálva Papírra veti egyszersmind, hogy a csongrádi tiszttartó Jegyen szíves figyelmeztetni a szolnoki parancsnokot, mert ő nem írt nekem, hogy hagyjon békét az erődítményeivel Csongrád és Csanád vármegyéknek és ebben jobban informáltassa magát, mert különben az emberei rossz fogadtatásban részesülnek, mint ahogy az Úrnak sem lesz kit küldeni sem erre (az esetre), sem a következőkre Szolnokra még egy macskát sem, nemhogy egy embert, ezekből a helységekből, sőt Csongrád vármegyéből.”21 Waters, úgy látszik, felettese „háta mögött” szándékozott további ingyenmunkaerőt igénybe venni. Július Július 9-én - az ugyancsak császárpárti - Heves és Külső-Szolnok vármegye általános közgyűlése szintén foglalkozott a szolnoki várral. Elvégezték, hogy a vár erősítésére 110 munkást és 7.500 „pallót” (deszkát?) küldenek.22 A munkásokról és a „pallókról” a későbbiekben nem történik említés; nem tudjuk, hogy az elvi határozat realizálódott-e valóban. A hónap közepén a Rákóczi vezette felkelők átkeltek Naménynál a Tiszántúl síkságaira. A július 17-i átkelésről tanulságos magunk elé venni a fejedelem visszaemlékezését, amely a nemesség magatartását is megvilágítja a felkelés kezdetén: ..) hírül hozták, hogy az Alföldön az egész nép türelmetlenül várja jöttömet, s arra kérnek, igyekezzem bármi módon átkelni a Tiszán. (...) nehéz volt mintegy négyszáz lovassal és kétezer nagyon rosszul fegyverzett gyalogossal (...) leszállói az Alföldre (...). (...) Előreküldtem Esze Tamást a folyó két partján fekvő falvakból gyűjtött seregével, mi pedig követtük őt Namény felé. Az utakat annyira elborította a sár, a víz és a mocsár, hogy a gyalogságnak majdnem egész nap hasig vízben kellett gázolnia. (...) másfél napi munkával átkeltünk a Tiszán, - olyan sok gyalogos és lovas csatlakozott hozzánk, hogy néhány nap múlva egy nyolcezer emberből álló hadtestté növekedtünk. (...) Ez a hirtelen és lelkes parasztfelkelés megdöbbentette a nemességet. Visszavonultak váraikba és védett házaikba. (...) a megyék nemessége nem tudta, melyik pártra álljon, mert egyformán félt a néptől és a németektől. (...) Minthogy Bereg és Ugocsa megye már el volt vágva, innen a legszegényebb nemesek kezdtek a táboromba jönni. A főbbek közül csak az llosvay-család jött el, mert ezek nagyon szerették személyemet és különleges vonzalom fűzte őket családomhoz.”23 Egy héttel a kurucok naményi átkelését követően, július 23-24-én Pest- Pilis-Solt vármegye ismét általános közgyűlést tartott Pesten. Felolvasták a Budai Commissio szolnoki várra vonatkozó legújabb (még július 3-án 20 Az első tiszti dezertőrök Ocskay László és (néhány hónap múlva a szolnoki vár elfoglalásában serénykedő) Borbély Balázs voltak, akik június 30-án csatlakoztak Rákóczihoz a zavadkai táborban. Mindketten hamarosan ezereskapitányi rangot nyertek. 21 Közli ESZE Tamás 1980.643. 22 SZEDERKÉNYI Nándor 1893.83. 23 II. RÁKÓCZI Ferenc 1948.39—42. kelt) instrukcióját: a vár erősítésére 2000 (palánknak szolgáló) karót kell fuvarozni. A karónak való fák kivágását Nógrád vármegyében irányozták elő, majd a kész karókat úgyszintén Nógrád vármegyének kellett Pest- Pilis-Solt vármegye határáig szállítania. A karók vármegyehatárról történő továbbszállítása Szolnok váráig, már Pest-Pilis-Solt vármegyére „testáló- dott”. Az utasítás ismételten kötelezi a vármegyét, hogy 200 ingyenmunkást is küldjön az erődítéshez.24 A felkelés a Tiszántúlról egyre közelebb ért a Tisza középső és alsó szakaszához. Ez cselekvésre ösztönözte a szegedi kommendánst. Július 25-én írja Baiznak: „Őkegyelmessége dolgait minden módon az innenső oldalra kell menteni’’,25 Július 26-án: járőrt kell „küldeni a Tiszán át hírszerzésre, hogy megtudjuk, tulajdonképpen hol van és milyen erős is a csőcselék. írás közben kaptam meg az értesítést (...), az ördög tud ebből kiokoskodni, melyik Körösön keltek át a gazfickók (...).(...) nagyon szeretném azt is tudni, honnan jöttek a gazfickók Kürtre, vajon a Tisza mellett lefelé, s ez esetben hol keltek át, vagy Nagyvárad vidékéről jöttek (...). Túron is érdeklődni kell, hogy nem valami Rákóczi- védnökség-e, mert amint engem értesítenek, ez a hely félig Rákóczihoz tartozik. ”26 Július 25-én Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlés újólag elvégezte a szolnoki várhoz kiküldendő 200 vármegyei ingyenmunkás helységenkénti felosztását. A létszámot végül a váci járás 46 és a pilisi járás 19 településére rótták ki,27 s határoztak a faanyag Szolnokra szállításról. Megnevezik a palánkkarók méretét: egy karó hossza legyen 2 öl (kb. 3,8 m), vastagsága egy „fenyő” (sic!). Részletezték a szállítás menetét: a nógrádi vármegyehatártól a Pest-Pilis-Solt vármegyei Túráig a váci járásból kijelölt 25 település köteles fuvarozni. Onnan tovább - a szolnoki várba - a kecskeméti és a solti járásokból kell kiállítani szekereket és szekereseket.28 Július 27-én ismét (tisztázatlan jellegű) közgyűlésre került sor Pesten. A Budai Commissio újabb ötlettel állt elő. A közgyűlésen ismertették a levelét, amely tájékoztatásul közli: a „Rákóczi-hívek” a Tiszáig hatoltak, és fosztogatják a királyhoz hű népet. Utasításba adja ezért, hogy a felkelés átterjedésének megakadályozására a Tisza innenső (jobb-) oldalára, a közeli falvak lakói személyesen - akár lovon, akár gyalog - keljenek fel, és a Tisza gázlóinál őrködve, akadályozzák meg a „rebellisek” átkelését.29 Tudomásul véve az utasítást, a közgyűlésen elvégezték, hogy „a béke megőrzése céljából”, Pest-Pilis-Solt vármegye 400 katonát állít ki a ku24 BOROSY András 1987.36. (4242. és 4245. sz. reg.) 25 Közli ESZE Tamás 1980. 648. A mondat Schlick altábornagyra vonatkozik, akit I. Lipót 1703. augusztus 1 -én nevezett ki a magyarországi hadszíntérre vezénylendő reguláris császári haderő főparancsnokának. A levél írása idején „Őkegyelmessége” még nem indult meg seregei élén, noha egyébként sem Szeged térségébe, hanem Felső-Magyarországra vezényelték. Lévén azonban a csongrádi uradalom birtokosa is, arra ügyelt, hogy ottani jószágait mentsék a kurucok elől. A Schlick főparancsnoki kinevezéséről szóló királyi mandátumot Pest-Pilis-Solt vármegye 1703. szeptember 3-i közgyűlésén tették közzé. BOROSY András 1987.47. (4299. sz. reg.) 26 Közli ESZE Tamás 1980.649 -650. 27 BOROSY András 1987. 39. (4256. sz. reg.) További adataink arról, hogy ezúttal ténylegesen elkezdődött-e a munkások összegyűjtése, nincsenek. 28 BOROSY András 1987. 39-40. (4257. sz. reg.) A regeszta szerint, „az első és az utolsó járásból” állítandók ki a szekerek. Első járásnak a kecskeméti, másodiknak a váci, harmadiknak a pilisi, negyediknek a solti járás számított. A korabeli solti járás települései Túrától messze, túlnyomórészt a mai Bács-Kískun megye területén helyezkednek el. Nem világos, miért nem a pilisi járás szerepel. 29 BOROSY András 1987.40. (4258. sz. reg.) 295
