Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Történettudomány - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések Jász-Nagykun-Szolnok megye agrártörténetéhez a honfoglalástól a polgári forradalomig (895–1848)
TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY Az uradalmi állattartásra csak elszórt adatok vannak, a leginkább összefüggő adatsorokat a tiszaföldvári uradalomban állíthatjuk össze. Itt 1808- ban még mindössze 600 juh, 300 szarvasmarha és 120 ló volt, 1822-ben 718 tőkemarha és 276 tinó, míg 1826-ban 1.106 marha és 192 tinó. A juhok száma ekkoriban 7-8000 darabot tett ki, és csak az 1830-as években nőtt 11.000 fölé.151 Atiszaabádi uradalomban 1835-ben földesúri állatállományt nem vettek számba, noha 6.000 birkát befogadó hodályokat említettek. A törökszentmiklósiban a 9.843 juh, 353 ló, 889 marha és 723 sertés csak 46.414 váltóforint hasznot hozott, ami még a puszták nélküli teljes bevételben sem jelentett igazán nagy tételt. Ehhez képest viszont a földművelés és a rétgazdálkodás jövedelme aránylag jelentős volt. (így Szenttamáson 1845- ben a repcetermelés 292 holdon 12.202 váltóforintot jövedelmezett.) A nemesek sokszor nem vállalták az önálló gazdálkodás kockázatát. így 1827-ben a báró Podmaniczkyak az ekkoriban megszerzett Öcsödöt a jobbágyoknak adták bérbe 4.800 ezüstforintért. 1835-ben a Podmanicz- ky birtokok felosztásakor a család szintén ezt a módszert alkalmazta. Ti- szaföldvár belső határát a helyi jobbágyok vették bérbe 10.000 forintért, Homok pusztát megyei nemesek bérelték 11.500, Vezsenyt, Martfűt és Bökönyét pedig báró Podmaniczky János 25.500 forintért.152 Az 1868-as őszi vetések megoszlása158 Tisza mente Jászság Nagykunság Összesen Vetés Kát. hold Termés Mérő Vetés Kát. hold. Termés Mérő Vetés Kát. hold. Termés Mérő Vetés Kát. hold Termés Mérő Búza 134.191 536.754 35.457 354.570 45.052 90.104 214.700 981.438 Kétszeres 14.062 42.168 13.784 124.056 18.900 37.800 46.748 204.042 Rozs 13.624 40.842 20.054 140.37833.678 181.250 Árpa 2.072 10.808 4572902.819 10.808 Repce 12.579 25.158 9118012.850 25.158 A XIX. század közepére a régi nagy uradalmak komoly bevételeik ellenére is a szétesés szélére kerültek a főnemes birtokosok túlköltekezése nyomán. A báró Orczyak 1833-ra mintegy 200.000 forint adósságot halmoztak fel, így birtokaik zöme előbb felosztásra és zálogba, majd eladásra került. Ennek nyomán a tiszaszalóki és bánhalmi javak az 1860-as években már a bankár Wodianer Mór kezében voltak.153 Bár 1845-ben a Podmaniczky birtokok éves hozamát 107.118 ezüstforintra becsülték, a család adósságainak növekedése és egyes tagok vagyoni csődje (1846-ban 1.305.959 váltóforint) itt is a felosztás irányába hatott. így volt ez a gróf Almásyaknál is, ahol Almásy József adóssága 1841-ben már 400.000 forintot tett ki.154 Mezőtúron Kállai Péter 3.000 magyar holdas része is tartozás fejében lett a Herczfelderek tulajdona.155 1840-től a váltótörvény behozatala felgyorsította az úrbéres és allodiális földek szétválasztását, a nemesi birtokközösségek (családi, közbirtokosság) felosztását. Utóbb több nagy vagyonú gabonakereskedő is helyi újbirtokossá vált. 1842-ben báró Podmaniczky János a tiszaföldvári uradalom nyolcadát 140.000 forintért zálogba adta Wodianer Rudolfnak 32 esztendőre, majd bérlőként Koppély Ferdinándot is említették itt.156 153 B. GÁL Edit 2001.269-271. 154 VARGHA Zoltán 1933.89., 97.; SZABÓ Antal 2001.351. 155 BODOKI FODOR Zoltán-BODOKI FODOR Zsigmond 1978.74. --------------------------------------- 156 VARGHA Zoltán 1933.93-94. 151 VARGHA Zoltán 1933.22-25. 157 Magyarország és Erdély 1869. évi aratási eredményei. Budapest, 1871. 152 VARGHA Zoltán 1933.38-39., 66. 34-35. és 50-51. 238
