Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Történettudomány - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések Jász-Nagykun-Szolnok megye agrártörténetéhez a honfoglalástól a polgári forradalomig (895–1848)

TISICUM XXIV. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY

Szolnokon át Észak-Erdély irányába haladó útvonalnak is volt ezek felé leágazása. A Várkonyt érintő főút Tiszavarsány után fordult délkeletnek, a Körös mezőtúri átkelőhelye felé. Emellett révhelyre utal még a Tiszánál Nagyrév, míg a Körösnél a mezőtúri Bánréve településnév, zagyvái hídra pedig Jánoshida neve. Jelentős korai vámhely volt már Fegyvernek, míg Vásári (Tiszagyenda), Inevására (ma Szentgyörgypuszta Tomajmonostora mellett) és esetleg Péntektelek (Karcag) vásárhelyeket (és azok napját?) jelölték. A tatárjárást megelőző időszakból több friesachi dénár lelet ismert, a főbb országos utak (Tiszaörvény, Tiszaörs, Nagyiván; Újszász, Tápió vidék) mentén.30 Ez bizonnyal az élénkülő kereskedelmi forgalomra utal.

Az agrártermelés kapcsán az éghajlati viszonyok korabeli sajátosságait is figyelembe kell venni. A Kárpát-medencében a IX. század eleje és a XIII. század közepe (esetleg vége?) közötti évek középkori meleg időszaknak tekinthetők. A némileg mediterrán jellegű éghajlati periódus alapvetően téli és nyári félévre tagolódott. A Tiszántúl közelében a Nádas-tó régi virágporának elemzése alapján készített éghajlati rekonstrukcióban a XI. és a XIII. századok bizonyultak az elmúlt két évezred legszárazabb és legmelegebb időszakainak. Utóbb viszont a Kárpát-medence éghajlata hidegebb és csapadékosabb lett. Ennek nyomán a kontinentális éghajlat vált meghatározóvá, jól elkülönülő évszakokkal.31

2. A magyar feudalizmus virágkora (1241-1526)

Az Árpád-kort döntően még az önellátó gazdálkodás jellemezte, a megtermelt terményt zömmel helyben fogyasztották el, dolgozták fel. A XIII. századtól azonban - a különböző csapások ellenére is - a megnövekvő, piacra vihető felesleg az árutermelő gazdálkodás folyamatos megerősödését eredményezte, és a társadalmi munkamegosztás összetettebb formáinak kialakuláshoz vezetett. Amíg a kereskedelemben korábban elegendő volt az ezüstdénár, a fellendülés Károly Róbert (1308-1342) korától már állandó aranypénz verését (egy aranyforint = 100 dénár) követelte meg. A fejlődés azonban nem volt zökkenőmentes.

A csaknem végzetes 1241/42-es tatárjárás nyomán bekövetkező népességcsökkenés mértéke ugyan vitatott (régebben 40-50, újabban 15-20%), de bizonyosan az Alföldet jobban érintette, mint a hegyvidéket. A lakosság főképp a Tisza és a mellékfolyók mocsaraiba menekült, és ezek partján éledtek újjá az első települések is. IV. Béla az elnéptelenedett területekre katonai szolgálat fejében kiváltságolt kunokat telepített, ami a terület etnikai és jogi egységét évszázadokra megbontotta. A török eredetű kunok (Olás nemzetség) a Nagykunságot és környékét (utóbb Kolbázszék) szállták meg, míg az iráni eredetű jászok a Jászságban (utóbb Berényszék) telepedtek meg. Bár a nagyállattartó kunokkal szemben a jászok fejlett földműves kultúrával rendelkeztek, e beköltözések az Alföldön átmenetileg mégis a gazdálkodás keleties (nomád) jegyeit erősítették meg. Ez a nyugati országrészhez képest némi fáziskésést is okozhatott az új eszközök, eljárások átvételében, bár a bekerült keleti állatállomány (ló, juh, szarvasmarha) is segítette a hazai fajták kitenyésztését.

A kunokat beköltözésük idején félnomád gazdálkodás és a honfoglaló magyaroknál megtelepültebb állapot jellemezte. A szabadok állattartás30 SZABÓ Géza 1992. 50-51.; GYÖRFFY György 1987. III. 121. Inevásárára Györffy adatával kapcsolatban újabban kétségek merültek fel. WEISZ Boglárka 2013.294-295.

31 RÁCZ Lajos 2008.26-33.; VADAS András-FtÁCZ Lajos 2010.39-61.

ból és katonai zsákmányból tartották el magukat, de a szolgaréteg már alapvetően földművelő lehetett. Noha a nagy állatállomány a „pogány” kunok és a földműves magyarok között kezdetben súrlódásokhoz vezetett, idővel a kunok is a magyarokéhoz hasonló településeket alakítottak ki, bár telkeiken a házak mellett sokáig a jurta is helyet kapott. A jászoknál a megtelepedés gyorsabb volt, a XIV. században már Árpád-kori típusú falvakban laktak. A XX. századig általános háromosztatú lakóház viszont a két népelemnél már a magyarokkal egy időben, a Zsigmond-korban lett általános.32

A tatárjárás felgyorsította a királyi vármegyeszervezet felbomlását, a társadalom átalakulását. Szolnok és a környék ispánsági várai elpusztultak, a köréjük szerveződött szolgálónépi szervezet széthullott, megindult a nemesi vármegye kialakulása. A gazdasági-társadalmi változások a katonáskodó feudális nemesség és a neki adózó termelő jobbágyság kialakulása irányában hatottak. A királyi udvarhelyek elvesztették jelentőségüket, a tatárjárás utáni munkaerőhiány felgyorsította a nemesi birtokok átalakulását, és a termelőmunkát végző szolgálóelemek egységesülését, majd saját jobbágytelkekre ültetését.

A jobbágytelek magában foglalta a lakóházat a gazdasági épületekkel és veteményes kerttel (belsőség), a határban az egyéni használatra kapott szántót és rétet, valamint a falu osztatlan határrészeihez, haszonvételeihez (legelő, erdő, vizek) való jogosultságot. A telek idővel a falvak, szállások belső képét is meghatározta. A házak egymáshoz közelebb kerültek, utcákba rendeződtek, a központ mindinkább a templom lett, amely mellé sokszor a földesúri udvarházak épültek.33 A telekszervezet kialakulása, megszilárdulása itt is a XIV. században következett be. Egyik első megyei adatunk szerint 1369-ben Szalóki András egy tiszaszalóki telket leánynegyedként unokájának adott át 40 forintnyi tartozás fejében.34 1372-ben Tiszaabádon a Szentimreiek és a Losonciak 37 lakott telket osztottak fel egymás között, 1/3 rész a Szentimreieknek jutott, a 2/3 a Losonciaké lett.35 Utóbb már rendszeresen a telkeket említik a birtokfelosztásoknál, és leírják a belterületi rendet (1420: Nagyrév- Monostorossáp). A birtokeladásnál a korábbi területi mértékek mellett/ helyett a telkek számát is megadták.36 * * A telkesítéssel megváltozott a határ képe is. Az egymezős művelést a szabályozott parlagváltó, ugaroló rendszer váltotta fel, amely a nyomásos művelés kialakulását vetítette előre. A nyomásokon dűlők, parcellák alakultak ki, és általánossá vált a földek sorshúzásos osztása.

32 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989. 96-104.; SELMECZI László 1992. 49- 100.; SELMECZI László 2005.101-103.; uő 2011.183-188., 192-199.; uő

2012. 84-95.

33 SZABÓ István 1975.19-21., 39^40.; DRASKÓCZY István 2000.7-79.

34 BENEDEK Gyula-ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária 1998.251. (Dl. 32.370.).

35 BÁRTFAI SZABÓ László é. n. (MNL OL Dl. 38.833.); BENEDEK Gyula 1996. 316-317. (Dl. 41.880.).

36 1279-ben a Miskén (Jászdósa) eladott földnél még csak ekealjról szóltak.

Összesen öt ekealjnyi föld tíz ezüstmárkába került. Ez 750 királyi hold (915

kát. hold.) lehetett. GYÖRFFY György 1987. III. 116.

224