Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Tóth Zsanett: Lakberendezési szokások a XX. század második felében Tiszaderzsen
TÓTH ZSANETT: LAKBERENDEZÉSI SZOKÁSOK A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN TISZADERZSEN melyeken, míg kicsi a gyermek, addig játékokat, később tankönyveket, ifjúsági könyveket, tanszereket, mikroszkópot, földgömböt, térképeket, lexikonokat, rajzeszközöket tartottak. Különösen elterjedt volt a gyerekek körében a különböző dolgok gyűjtése, melyeket előszeretettel tartottak polcaikon pl.: matchboxok, lepke- és ásványgyűjtemény, sportérmek, régi pénzek, bélyegek, színészek képei, képeslapok, papírbabák egész ruhatárral együtt, rágógumi- és csokoládépapírok. A szekrényen és különböző polcokon kívül tanulásra, barkácsolásra alkalmas asztalokra is szükség volt. A tanulásra úgy tekintettek a szülők, mint a gyermek munkájára, azt gondolták, a jobb anyagi lehetőség elérése érdekében a gyermek legfontosabb feladata a tanulás. Már az 1970-es években is íróasztalt vagy annak egy kezdeti formáját használtak, a házi feladat megírása ezen történt. „Hát volt, ilyen kis tanulóasztal, megvan még, elvittük a gyerekeknek, azon festenek. Még akkor 150 Ft-ért lehetett venni, 4 lábú, egyszerű, ilyen kis belecsavarozható lábú, de olyan stabil, még most is olyan erős, hogy na.”56 Mindezeken kívül nyilván alvási, pihenési funkciót is betöltött a szoba, ennek megfelelően szükség volt fekhelyre, mely a heverő volt. A heverő hasonlóan a lakószobában elhelyezetthez, általában egyszemélyes típusú, fa szerkezetű, kárpitozott volt. A bútorhuzatok, szőnyegek, falvédők és függönyök természetesen a gyermekszobákban is megjelentek, a gyermeki hangulathoz igazodva élénk színek, minták formájában. Azáltal, hogy a szülők külön berendezésű, modern gyerekszobát alakítottak ki, teljesen szembefordultak korábbi, paraszti életmódjukkal, hagyományaikkal. Fürdőszoba A fürdőszobák megjelenése és általános elterjedése, a tisztálkodás és higiénia fogalmának átalakulása is erre az időszakra tehető. „A tisztálkodási szokásokat alapvetően meghatározta a háztartások folyóvízzel és fürdőszobával történő ellátása. A háztartási tanácsadók az 1940-es évek közepétől a mindennapos fürdést vagy a zuhanyzást szorgalmazták. A fürdőszoba nélküli lakásokban a hétvégi mosakodás hosszabb előkészületekkel - vízhordás, vízmelegítés - járt együtt. Ahol nem volt fürdőszoba, ott a tisztálkodás rendszerint a konyhában történt, nagy mosdótálak segítségével. Kisebb gyerekek esetében találkoztam olyan példával, amikor a szobában fürdette őket édesanyjuk, mert konyha nem volt az épületen belül. A tisztálkodási szokások megváltozása érdekében időről-időre propagandakampányok indultak, s az iskolai oktatás keretében is több-kevesebb rendszerességgel felhívták a figyelmet a tisztálkodásra. Az 1960-1970-es években rendszeresen tisztasági heteket rendeztek az iskolaorvosok és a védőnők, ezáltal ellenőrizték az iskolás gyerekek tisztaságát. A hagyományos fűtésű lakásokban a fürdőszoba hideg helyiség volt, csak akkor fűtötték be, amikor használták, mert a fürdőszobakályha - ami rendszerint a vizet is melegítette - felfűtése időigényes munka volt. A családok heti időbeosztásában a szombat este volt a fürdés ideje. A családtagok egymás után fürödtek, a kisgyermekek gyakran együtt. Az sem volt ritka, hogy ugyanazt a fürdővizet egymás után többen használták, gyerekek, nők, férfiak sorrendben. A szombati fürdés volt a heti fehérneműváltás napja is. Az 1970-es években a fürdés hétvégi elfoglaltságból mindennapos tevékenységgé vált. A különböző testápoló szerek használata az 1970-es 56 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Papp Lászlónéval. évektől vált népszerűvé, választékuk fokozatosan bővült. Sokan gyűjtötték a márkás szappanokat (Fa, Opera Lux, Caola, Lux) és a fürdőszobában „kiállítást” rendeztek belőlük. ”57 A magyar falvak infrastruktúrája csak az 1960-as évektől kezdve közelítette meg azt a szintet, amely lehetővé tette a tisztálkodás, testápolás és mosás alapvető modernizációját. így az 1970-es évek végéig a falvakban a legkülönbözőbb kombinációkban, egyidejűleg volt megfigyelhető a régiesebb tisztálkodási szokásrendszer és a legmodernebb higiéniai előírások szerinti tisztálkodási gyakorlat. „Leválasztottuk a fürdőszobát, a vizet bevezettük. ’77-be jött be az utcába, oszt mi akkor mindjárt be is vezettük, mert mi akkor építkeztünk. A kád is oda volt betéve a konyhába, még akkor nem volt fürdőszoba, oszt lavórt tettünk alá, hogy lehessen benne mosakodni, meg hogy leengedjük a vizet, oszt vederbe kihordtuk a vizet. Sarokba volt a kád, utána a gázkályha, utána a sarokban egy asztal volt, amin mosogattam, ilyen ovális mosogató, akkor még ugye nem a csapból jött a víz.”58 „Az 1970-es évek végétől vidéken robbanásszerűen megnövekedett a vezetékes vízzel ellátott háztartások aránya, s az új lakások szinte kivétel nélkül eleve fürdőszobával épültek. ”59 Előfordultak olyan esetek is, amikor a fürdőszoba ugyan elkészült a ház többi helyiségével együtt az építéskor, de nem tudták a kezdetekkor felszerelni, ennek ellenére funkciójának megfelelően használták már a félkész állapotban is. Más esetekben a vezetékes víz kiépítésének hiánya miatt késlekedett a fürdőszoba tényleges használata. „Lavórba mosdottunk, ott a fürdőszobába. Mert akkor ott még nem volt kész a berendezés. Itt egy falikút volt a konyhába, innen hordtuk a vizet.”60 A fürdőszoba berendezései közé tartozik általában egy mosdókagyló, a fürdőkád és a vízöblítéses WC. Tiszaderzsen minden lakóházban fürdőkáddal találkoztam, és csupán egy esetben volt leválasztva a WC a fürdőszobától. A vízöblítéses WC az 1960-1980-as években viszonylag gyorsan terjedt, ez és a tisztálkodási szokások megváltozása segített visszaszorítani a fertőző betegségek számát. A vízöblítéses WC-k elterjedése előtt udvari árnyékszéket használtak, mely nem megfelelő higiéniai szempontból. Annak ellenére azonban, hogy elkészültek a komfortos 14. kép - Fiirdőszobarészlet 57 VALUCH Tibor 2007.132-134. 58 Saját gyűjtés, 2014. február. Interjú Marek Györgynével. 59 SÁRI Zsolt 2009.42. 60 Saját gyűjtés, 2013. december. Interjú Kun Ferencnével. 201
