Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Néprajztudomány - Gecse Annabella: „Megszerettem ezen tanyai világot”
TISICUM XXIV. - NÉPRAJZ a borzalmakat, birtokuk felosztása miatt sem tudták folytatni a gazdálkodást. ,A Háy-birtokot is csak a második világháború után osztották fel. Addig szerb foglyok voltak a birtokon. Azért nem szedték szét a házakat, mert katonák őrizték. A föld állami föld lett, a korábbi dolgozók ott maradtak, de új intézőt hoztak oda. 1946 után elszéledtek. A házakat úgy osztották, hogy ahány család volt, mind kapjon igazságosan. Ők építőanyagnak tekintették, elhordták a juttatott földre és ott építkeztek belőle........Mi, fiatalok beadtuk a kérvényt Tószegre, beadtuk Szolnokra, hogy engedjék meg, hogy ott létesüljön egy kis falu. Annyira senki nem akart onnan elmenni! Nem engedték. Tószeg és Abony is 16 kilométer, középre esett volna. Nagyon jó lett volna, mert mesteremberek is lettek volna a fiatalok közül........így az ottani lakosság szétszóródott Törteire, Köröstetétlenre, Abonyba, Szolnokra, Tószegre.” Ni egykori lakók által tervezett kis falu nem valósult meg, bár az ország területén erre számos példa volt ebben az időszakban is. Tamáska Máté munkájában részletesen foglalkozik a nagybirtokok területén létrehozott falvakkal, a társadalom, a falu és a házak építését külön is elemzi, a „hivatalos”, azaz az Országos Földbirtokrendező Tanács terveinek oldaláról és a gyakorlati, helyszíni felvételeken, gyűjtésekből kirajzolódó oldalról is.13 A Háy-tanya a második világháború utáni magyarországi földosztás célpontja lett. A politikai célok szolgálatába állított földosztás tulajdonképpen megszüntette a nagybirtokokat, a Háy-tanyához hasonló uradalmakat. Csönge Attila Jász-Nagykun-Szolnok megye esetét feldolgozó tanulmányában rámutat arra, hogy a Kommunista Párt vezetői taktikai megfontolásból „halasztották el” a kollektivizálást, a földosztástól remélték a legnagyobb társadalmi csoport támogatását.14 A Nemzeti Parasztpárt földreform-tervezetét 1945. január 14-én hozták nyilvánosságra. Ennek értelmében elkobozhatok voltak többek között az 1.000 kataszt- rális holdat meghaladó birtokok teljes mértékben. Az úri birtokokat 100, a paraszti birtokokat 200 kataszteri hold felett lehetett igénybe venni.15 (A 200 holdas felső határ a később kulákként ellenséggé tett középparasztság megnyerését szolgálta.)16 A juttatható földek határa pedig 15 hold (szántóföld és rét esetében), illetve 3 hold volt (szőlő és kert esetében).17 A többi párt is foglalkozott a földreform kérdésével, ám a 600/1945. sz. rendelet alapja ez a tervezet lett.18 A földosztás gyakorlati lebonyolítását nem csupán országos szinten kellett szabályozni. „A 600/1945-ös rendelet értelmében országos viszonylatban hármas szintű szervezetet kellett felállítani. Legfelsőbb szervként az Országos Földbirtokrendező Tanács (OFT), alatta a megyei földbirtokrendező tanácsok, helyi szinten a községi földigénylő bizottságok működtek. Az adminisztrációs és műszaki feladatok az ekkor felállított földhivatalokra vártak. A községi földigénylő bizottságok döntéseit előbb megyei, majd az Országos Földbirtokrendező Tanácsnál lehetett megfellebbezni.........A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Földbirtokrendező Tanács élén Ragó Antal, a Magyar Kommunista Párt megyei párttitkára, nemzetgyűlési képviselő állt.”19 A felosztás nehezen indult, egy felméréssel kellett kezdeni, majd kijelölni a parcellákat. Ezt olykor mérnökök nélkül kellett elvégezni. 13 TAMÁSKA Máté 2013. 14 CSÖNGE Attila 2011.411. 15 M.SOMLVAI Magda 1965.33. 16 CSÖNGE Attila 2011.412. 17 M. SOMLYAI Magda 1965.46.; CSÖNGE Attila 2011.411. 18 M. SOMLYAI Magda 1965. 44. A rendelet eredeti megjelenési helye: 600/1945. Me. sz. rendelet. Magyar Közlöny, 1945. március 18.48. §. 19 CSÖNGE Attila 2011.415. Emiatt késett a házhelyek osztása, azokat mérnökök nélkül lehetetlen volt kimérni. Jász-Nagykun-Szolnok megyében is hamar kiderült, hogy az igénylőkhöz képest kevés a föld, a redemptio során földhöz jutottak miatt kevés volt a nagybirtok. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a hadifoglyok, katonák, távol lévők kimaradtak a földosztásból, mert nem tudták jelezni igényüket. Az ő földhöz juttatásukat később kellett rendezni. A helyi viszonyokat is megbolygató intézkedéssorozat sok túlkapásra is alkalmat adott. Végül mégis lezajlott a földosztás. A megyében 259.716 kataszteri holdból 207.609 holdat természetes személyeknek osztottak ki, a fennmaradó területeken mintagazdaságokat szerveztek, vagy kiosztották azokat házhelynek. A kiosztott földek területére eső épületek - kúriák, szeszgyárak, darálók - állami kézbe kerültek.20 Mindezek a rendelkezések a Fláy-tanya területét is érintették. Kazinczy Klára emlékezetén kívül a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Levéltára is őriz erről adatokat. A téma legfontosabb iratcsoportját a Délpestmegyei Földhivatal iratai jelentik, amelyek némi képet adnak arról, kik kaptak a nagybirtok területéből.21 Legkorábban a dohánypajták ügye bukkant fel. A tószegi földosztó bizottság kezdte meg az egykori Fláy-tanya dohánypajtáinak bontását. Emiatt 1947. február 15-én a dohánybeváltó hivatal a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz fordult. „Tekintettel arra, hogy a földosztó bizottság ezen ténykedése a 600/1945. M.E. sz. rendelet intézkedéseivel ellenkezik, felkérem a Megyei Földbirtokrendező Tanácsot, utasítani szíveskedjék a tószegi földosztó bizottságot, hogy a pajták szétosztását és bontását állítsa le, mert ezzel a fenti tanyán már évtizedek óta jó eredménnyel folyó dohánytermesztés további fenntartását veszélyezteti.”22 A megyei földhivatal nevében dr. Nagypataki Sándor ügyvezető válaszolt a levélre. A pajták lebontását tulajdonképpen helyeselte, szükségesnek tartotta, mert állapotuk - a hivatal szerint - romos volt, már csak építőanyagnak voltak alkalmasak.23 A kecskeméti Megyei Földhivatal Műszaki Osztálya 5950/1946/2. iktatószámú, a Délpestmegyei Földbirtokrendező Tanács számára összeállított iratában jelentést készített a tanyák, majorságok épületállományáról, többek között a Háy-tanyáéról is. A lóistállót és tehénistállót tégla alapon álló, ajtó, ablak, mennyezet nélküli, cseréptetős épületeknek írta le - és lebontandónak tartotta azokat. A magtár teljesen téglaépület, cseréptetővel, vasajtókkal és -ablakokkal, ép belső faanyaggal, jó épület - írta a jelentés. A három, egyenként 4 lakásos vályog- és téglafalú, cseréptetős házat a jelentés avult épületeknek tartotta, de mivel akkor is épp lakottak voltak, a lebontást későbbre javasolta. Az ököristállót (a két melléépített lakással) vályogfalú, cseréptetős, emeletes padlású épületként jellemezte, jó állapotban. A gépszín és kovácsműhely vályogfalú és zsindelytetős épület volt, a jelentés szerint a szövetkezetnek juttatandó. A tiszti lakásról így ír: „Egyszobás lakással, többi helyiség községi iskolának átadva ideiglenesen, vályogfalazat tégla alapon, padlás és mennyezet meg van. Szövetkezetnek juttatandó.” A nyárikonyha is tégla alapú vályog volt, kemencével, cseréptetővel. A gépészlakást is a szövetkezetnek juttatandók közé sorolta, mert a kétlakásos, cseréptetős ház jó állapotú volt. A nyitott szerszámszín viszont - faoszlopokon álló nádtető - lebontásra érett. A két vályogfalú, nádtetős bir20 CSÖNGE Attila 2011.434. 21 Ezúton is köszönöm Cseh Géza, Csönge Attila és Szikszai Mihály segítségét, akik ezt a forrást figyelmembe ajánlották. 22 Délpestmegyei Földhivatal (továbbiakban: Dpest M. FH.) 1676. 23 Dpest M.FH. 1676. 170
