Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)

Néprajztudomány - Benedek Csaba: Az első világháború népművészeti tárgyai Jász-Nagykun-Szolnok megyei gyűjteményekben

TISICUM XXIV. - NÉPRAJZ

tárt ’népművészeti’ és 'nem népművészeti’ tárgyaik közt, és ezt a határt a népművészet fogalmával dolgozó etnográfus is csak viszonylagosan tudja kitűzni. A paraszti tárgyi világokban ugyanis minden tárgynak van esztétikai funkciója is, ennek jelentősége azonban nem egyenlő a különböző tárgyféleségeknél. A közvélemény és a néprajzi kutatás is elsősorban azokat a tárgyakat sorolja a népművészet körébe, amelyeken az esztétikai funkció fontossága megnőtt a célszerű használhatóság ellenében. Ezek általában ünnepi szerepű, szertartásokhoz és szokásokhoz kötött, a mindennapi használatból kivont, megkímélt és így hosszú életű, igen gyakran díszített tárgyak, vagyis a paraszti tárgyi világoknak a mások, a közösség szeme elé szánt 'reprezentációs szférája’ (S. Erixon).”'2

A népművészet rétegművészet, melyet a néphez, azaz a parasztsághoz kötünk, amibe beleértjük a birtokos parasztok mellett a birtoktalan falusi, mezővárosi rétegeket is, a mezővárosi cívisparasztokat, a falun élő, paraszti munkát (részben) végző kisnemeseket, a pásztorokat, a paraszti életformába beilleszkedő kézműveseket.12 13

Tanulmányom elkészítéséhez a Szolnok megyei múzeumok anyagán kívül magánszemélyek családi emléktárgyait és gyűjteményét is áttekintettem.14 A vizsgált múzeumok a következők voltak:

Damjanich János Múzeum, Szolnok;

Kiss Pál Múzeum, Tiszafüred;

Tiszazugi Földrajzi Múzeum, Tiszaföldvár;

Finta Múzeum, Túrkeve;

Jász Múzeum, Jászberény;

Györffy István Nagykun Múzeum, Karcag;

A legjelentősebb általam ismert magángyűjtő megyénkben Kis M. Jenő Béla, aki minden vidéki múzeumunknál gazdagabb anyaggal rendelkezik a témában, habár nem is ez a fő gyűjtőterülete.15 A vizsgált tárgyak többségének esetében rendkívül kevés információval rendelkezünk elkészítésének módjáról és mikéntjéről. Számos esetben csak a felirat (hadi-, háborús-, világháborús emlék) vagy az évszám utal arra, hogy katonai emléktárgyról van szó. Általánosan elmondható, hogy az egyes családi emlékek jobban alá vannak támasztva háttérinformációval (mikor, ki faragta, miért), mint a gyűjteményi darabok.16 A műgyűjtők és múzeumok látóterébe ritkán kerülnek ilyen eszközök, s ha mégis, azok inkább esetlegesen jutnak a gyűjteményekbe. A műgyűjtők esetében igaz lehet az is, hogy sokszor nem járnak utána eléggé a vásárolt tárgyaknak, megelégednek a beszerzés örömével, a tárgy birtokba vételével, illetve számos esetben aukciókon vásárolnak, ahol kevés adat áll rendelkezésre a tárgy eredetéről.

Az első világégés katonaemlékeinek tipologizálását Novotny Tihamér végezte el, ő azonban nem néprajzi módszerrel közelített a kérdéshez.17 Munkájában számos olyan emléktárgyat felsorol, melyet itt idő és lehetőségek hiányában mi most kénytelen vagyunk mellőzni. A háborúban

12 FÉL Edit-HOFER Tamás-K. CSILLÉRY Klára 1980. 742.

13 GAZDA Klára 2008.56-57.; valamint FÉL Edit-HOFER Tamás-K. CSILLÉRY Klára 1980.743.

14 Nagy segítségemre voltak a témában megyeszerte készített kiállítások, melynek anyagához sok helyi embertől merítettek a rendezők.

15 Neki és a többi gyűjtőnek is hálásan köszönjük a közreműködést!

16 Ezért lenne fontos megfelelően adatolva összeszedni ezeket legalább fény- képfelvételeken.

17 NOVOTNY Tihamér 1987.

használt díszes fedezékek számbavételét, a kertészkedést, a fedezékbelsőket, a fedezékszobrászatot, a síremlékeket, emlékműveket, rajzokat, fotókat, képeslapokat, tojásfestést és tetoválásokat kihagytam vizsgálódásaimból. (1. Kép) Egy részük katonai és polgári lapokban, levéltárakban, képeslapokon, fotókon, visszaemlékezésekből felkutatható, rögzíthető, míg mások az idő során elenyésztek (ezek többnyire csak emlékezetben vagy fényképeken találhatóak meg, mint pl. a tetoválás vagy a tojásfestés).

1. kép - A jánoshidai I. világháborús emlékmű. Benedek Csaba felvétele, 2007

Megyénk I. világháborús tárgyi emlékeit szemlélve szembetűnő a katonaládák sokfélesége, hiszen ezekben mindig személyes használati eszközöket tároltak. Sokat közülük egyénileg, falusi emberek készítettek, de előfordul köztük tucatszámba menő asztalosmunka is. Méretét az szabta meg, hogy be kellett férnie laktanyákban használatos vaságyak lábvégének közébe. A két világháború között kötelezővé tették ugyan a zöld festést, az I. világháború idején azonban még bármilyen színnel készülhetett.18 Számos esetben egyéni betűvel festettek, és egyedi tárgyi világgal rendelkeznek (kefe, szemüveg, zsebóra, kitüntetés, újság, pipa, stb.), így ha megmaradt tartalmuk, sok dolgot elárul gazdájáról. (2. és 3. Kép) Érdekes emléktárgyai a háborús katonaéletnek a faragott, díszes ládikák, emlékdobozok. Úgy látszik, kedvelt időtöltése lehetett a faragni tudó katonáknak az ilyen dobozok készítése, mert megyénkben, de országszerte is igen gyakoriak, rendkívül elterjedtek. Többnyire évszámmal datáltak, és sokszor ráfaragták, hogy emlék vagy világháborús (hadi, háborús) emlék.

18 K. CSILLÉRY Klára 1980.105.

156