Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Mali Péter: A késő bronzkor kronológiai problémái egy perbáli, halomsíros időszakba sorolható település alapján
TISICUM XXIV. - REGESZET Az objektumok fázisokra bontása a feltárt település fejlődéséhez is adalékokat nyújt. A korai objektumok a déli területén jelennek meg a feltárásnak, szórtan, felismerhető rendszer nélkül. A középső fázis objektumai elsődlegesen az északi felszínen jelennek meg, két objektumban is található épülethez köthető maradvány, lehetséges, hogy egy ház is állhatott a közelükben. A kései, urnamezős leletanyag mindhárom felszínen erőteljesen megvan. A középső felszínen épületmaradványokhoz kapcsolható leletekkel, így itt egy felszíni ház feltételezhető a környezetükben. Az elterjedés azt mutatja, hogy míg a korai szakasz véletlenszerű, szórt szerkezetű, a kor előrehaladtával a település terjeszkedett/központja áthelyeződött, és a dombtető perifériális területén is egyre erőteljesebb, már épületeket is magába foglaló megtelepedés történik. Ez magyarázza a kései objektumok nagyobb számát és leletgazdagságát is az idősebb fázisokkal szemben. Természetesen ez csak a rendelkezésekre álló adatokból levont következtetés, a feltárt terület kicsinysége és felszabdaltsága nagymértékben félreviheti az értelmezést. Ami bizonyos, hogy keleti irányban a település széle ismert, azt egyik korszakban sem lépik át. tak az urnamezős időszakig. A szeriáció eredményei az időszakon belüli belső kronológiai elkülönítés nehézségeit mutatják. A korai és klasszikus településanyagban még a Vatya-kultúra kései edényművességének hagyományai erősek, az alsó-ausztriai és délnyugat-szlovákiai hatások mellett. Elkülönítése nehéz a koszideri Vatya leletanyagoktól kisebb leletanyagok esetében. Az urnamezős időszak irányába is világossá váltak a problémák, mert látszik, hogy egy szűk formai és leginkább díszítésbeli stílusváltáson túl az alap edénykészlet alig változik. A változást egyes vezértípusok megjelenése és eltűnése, valamint a nagy szériákban a statisztikai hangsúlyok, arányok kisebb eltolódásai mutatják kizárólagosan. Ez történeti szempontból átfejlődési modellt mutat, ahol egyrészről az új anyagi kultúrát használók és a középső bronzkori kultúrák mozaikosan együttesen használták a területeket, és az új, halomsíros anyagi kultúrában is a helyi hagyományokat követő lakosság adta a népességet a településeken. A történeti és kulturális kép pontosításához, bővítéséhez további gyűjtés szükséges, ideális esetben pedig statisztikai elemzésre alkalmas, nagy felületű feltárás. Összefoglalás A településrészlet vizsgálata a késő bronzkor kutatásának szempontjából egy erősen háttérbe szorult időszakra ad rövid és a feltárás mérete miatt korlátozott betekintést. A statisztikai és tipológiai elemzés fontos eredményeket mutat. Bizonyítja, hogy a halomsíros kultúrához kötött leletanyag és települések már a középső bronzkor végi Koszider- időszakban is megjelentek Pest megyében is, és kontinuisan folytatód14
