Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Prohászka Péter–Horváth Tünde: Balogh Béla jelentései Szolnok megyei lelőhelyekről és leletekről
PROHÁSZKA PÉTER-HORVÁTH TÜNDE: BALOGH BÉLA JELENTÉSEI SZOLNOK MEGYEI LELŐHELYEKRŐL ÉS LELETEKRŐL Hatvan-kultúra emléke, jellegzetes ún. textillenyomatos díszítésű edénytöredék. A 2., 4., 5. és 7. számú, vékony, bekarcolt vagy benyomott vonalakkal díszített oldaltöredékek N agyrév-j el I eg űek, egyes vagy többes vonalköteg-kompozíciókkal díszítve. Míg a 9-14. számúak jellegtelen, kihajló peremtöredékek, addig a 10. és 12., perem alatt kívülről megvastagított darabok bizonyosan bronzkoriak. Az edénytöredékek alapján kora és középső bronzkori lelőhely emlékanyagát gyűjtötte össze Balogh Béla. (5-7. kép) Balogh Béla beszámolója a reálgimnázium és a saját gyűjteményének leleteiről32 Balogh Béla két terepbejárási jelentése mellett még egy beszámolót őriz a Nemzeti Múzeum Régészeti Adattára, ebben a gimnázium szertárában és a magángyűjteményében található leletek rajzait küldte el a Régészeti Tárnak. E gyűjteményt 1923-ban kezdte el gyarapítani a környéken előkerült leletekkel, amelyek között soknak bizonytalan volt a pontos lelőhelye.33 Ezek a tárgyak ugyancsak kiállításra kerültek a már említett 1927-es nagy kiállításban.34 A szolnoki áll. Reálgimnázium természetrajzi szertárában és kis magán- gyűjteményemben őrzött régiségek egy része ismeretlen lelőhelyről való. Valószínű azonban, hogy nagyobb részük Szolnok környékéről és Tószegről származik. Ezek a tárgyak a következőek. 1-9. A 8. sz. kivételével kézzelformált agyagedények, illetve agyagedények cserepei. Figyelemreméltó a 3. számú. Ez vaskos, fekete agyagtál töredéke, külső felületének a szabálytalan bemetszések tetszetős külsőt kölcsönöznek. A 7. sz. szabályosan formált, korongon készült, vörösre égetett, szinte terra sigillata-szerű, de bélyeg és dísz nélkül való, teljesen sima felületű. A 8. sz. cserép kívül szintén vörösre égetett, bemetszésekkel díszített kürtőszerű része valamilyen különös alakú edénynek. A többi edény szürke, vagy feketére fényezett. 10-13. Edényfülek. 14. Agyagbélyegző, melyet valószínűleg edénydísz készítésénél használtak. Hasonló agyagbélyegzőket közöl Roska Márton (Roska M.: Az ősrégészet kézikönyve. II. Az újabb kőkor. Kolozsvár, 1927.199-200. o.) Erdélyből, ezek azonban állítólag arra szolgáltak, hogy velük mintákat nyomjanak rá az emberi testre. Némelyiken, így az Oltszemen (Háromszék m.) talált spirális bélyegzőn, a festék nyomai is megmaradtak a mélyedésekben. Példányunk valószínűleg edénydíszítésnél nyert alkalmazást. Ezen festék nyomai nem találhatók. 15-16. Gömbök. A15. sz. kőből, a 16. sz. agyagból. A15. sz. ütőkő, a 16. sz. valószínűleg gyermekjáték-gömb. 17. Római agyagmozaik - tégla. 18. Szarvasagancsfokos. 19. Tűzkőpenge (mikrolith), mindössze 2.8 cm. hosszú. Egyik lapja sima, a másik domború és pattintott. 20. Kőbalta töredéke. 32 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest), Régészeti Adattár 11.B.11. 33 KAPOSVÁRI Gyöngyi 2004b. 47. 34 BALOGH Béla 1927a. 24-26. 21. Kőkapa töredéke. A nyéllyuk iránya merőleges az élre. Fekete, lyditből való, sima, igen finomra csiszolt, az élen a kopásnak semmi nyoma. 22-23. Bronz nyílhegyek. A 22. sz. 3.8 cm. hosszú, levélalakú, közepén bordával, szárnytövissel, a 23. sz. háromélű, rövid köpűvel, minden oldalon homorú. Háromélű bronz nyílhegyek különösen a skytha sírokból kerültek elő nagy számban, általában a szarmata népeknél voltak elterjedve, amint ezt a kurgánok leletei is igazolják (Herepey K.: Nagyenyedi skytha leletek és emlékek folytatásáról. Arch. Ért., 1898. 267. o.; Posta Béla: Régészeti tanulmányok az Oroszföldön. II. rész. Zichy I. gr. harmadik ázsiai utazása. 1905,466. o.) 24. Ékszerek: átfúrt fog és csigahéjak. 25. Bronzfokos öntőmintája. 26. Bronzfokos. 27-54. Agancs- és csontárak, csonttűk, csontvésők, csontkaparók, csontsimítók. Dr. Balogh Béla (Lásd: 8-19. képek) A gimnáziumi, illetve saját gyűjteményében található leletek nagy része lelőhely nélküli, azonban Balogh Béla szerint ezek Szolnok környékéről, valamint Tószegről származhattak. A különféle korú tárgyak között néhány figyelemre méltó is található. A leletek legnagyobb része őskori, amelyek között a bronzkori Nagyrév-kultúra emlékei találhatók a legnagyobb számban. Ide tartozik az 5. számú korsó, vállán rövid szalagfüllel, amely peremén és hasán sérült,35 36 a 6. kihajló peremű, lekerekített, bikónikus hasú kisbögre, amelynek szalagfüle a peremről a has felső részéig nyúlt.36 Továbbá a 11-12. számú kihajló peremű tálak, rövid csonkakúpos vállal, rajta átívelő szalagfüllel és félgömbös hassal. A10. jellegtelen, kihajló peremű oldaltöredék rövid szalagfüllel a vállán. Ugyancsak a Nagyrév-kultúra eszközei a 15. kőbuzogány, a 18. átfúrt agancs vésőbalta, a 20. trapéz alakú vésőbalta és a 21. nyéllyukas kőbalta fél töredéke, valamint a 26. korai kömlődi típusú réz vagy inkább már bronz balta.37 Figyelemreméltó a 25. füles tokos, szimmetrikus élű vésőbalta öntőmintája, a tokon hármas vonaldíszítéssel.38 Ugyancsak bronzkoriak 35 Pl. hasonló a Nagyrév-kultúrából Százhalombatta-Földvár, KÁT. BRONZEZEIT Kát. 128. 36 Amennyiben kora bronzkori, Nagyrév-kultúra lelete, akkor pl. Túrkeve- Terehalomról került elő hasonló díszítetlen darab az Ottomány-kultúrából a környéken. KAT. BRONZEZIT Kát. 38. 37 A típus neve: Schaftlochaxte, Typ B. Pl. öntött változatban Kömlőd kincslelet: MOZSOLICS Amália 1967. Taf. 1/7. és 8. balták. Ezeket Mozsolics Bll-re datálja (MOZSOLICS Amália 1967. 15-17.), vagyis a kora-középső bronzkorba, amely itt a Nagyrév-kultúrát jelentheti, és az anyagösszetétel vizsgálatok szerint már ötvözött bronzok voltak. Ld. a kötet végén levő anyagvizsgálatokat, illetve HORVÁTH Tünde 2004. 38 Az öntőmintát a Kurd horizontba, Bvb, vagyis a Haistatt B időszakba, a környéken a Gáva-kultúra leletei közé sorolhatjuk (MOZSOLICS Amália 1985. 32-34.). A környékről pl. a Debrecen 1. kincsben (MOZSOLICS Amália 1985. Taf. 212/3.), Szentes (MOZSOLICS Amália 1985.Taf. 223A/1B.), Dévaványáról (MOZSOLICS Amália 1985. Taf. 226A/2C.) került elő hasonló füles, díszített kávájú tokosvéső öntött változatban (Tüllenbeile mit Kreilrippen). 113
