Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Prohászka Péter–Horváth Tünde: Balogh Béla jelentései Szolnok megyei lelőhelyekről és leletekről
TISICUM XXIV. - RÉGÉSZET A rajzok alapján a kerámiatöredékek nagy része jellegtelen, és a besorolásuk nem végezhető el. A 3. számú oldaltöredék fogóbütyökkel vagy rátett lécbordával, amit beböködések díszítenek, őskori neolit vagy kora rézkori lehetett, amint a 4. számú is. A 8. számú vékony falú, finom oldaltöredék kör alapú, hegyes, szabályos bütyökkel díszített, valószínűleg a Baden kultúra emléke, amint a 9. számú kihajló peremtöredék is, a perem alatt beböködéssorral, valamint a 10. kihajló peremtöredék perem alatt kétsoros beböködésekkel díszített tagolt bordadísszel. Ugyancsak késő rézkori a 14. számú oldaltöredék, feltehetően a has alsó része, benyomott vonalakkal díszített, két vonal között futó háromszög-sor, és alatta háromszög közé szorított fenyőág-mintával, illetve a 15-18. benyomott/ bekarcolt, geometrikus vagy háromszög alakzatba rendezett vonalakkal díszített oldaltöredékek. Hasonlóképpen a 21. számú nyeles pecsétlő, amelynél a szkíta eredet sem zárható ki, és a 22. oldaltöredék fenyőág alakú bekarcolt díszítéssel.28 Ezekkel szemben a 11-13. számú töredékek egy edényből származnak, amelyre a kihajló perem, a pelyvalenyomat vagy körömbecsipkedéssel történő díszítés jellemző, hasonló darabok a kora neolit időszakból ismertek. A kerámiatöredékek arra utalnak, hogy a pusztakengyeli lelőhelyen Balogh Béla terepszemléje során egy neolit és egy késő rézkori telep maradványaira bukkant. Balogh Béla a Szolnok-feketevárosi lelőhelyről Balogh Béla másik terepbejárása a Szolnoktól északkeletre a Tisza mellett elterülő Feketeváros határrészre vezetett, amely lelőhely már a XIX. század utolsó harmada óta foglalkoztatta a régészet iránt érdeklődőket. A lelőhelyet tószegi kutatásai során már Csetneki Jelenik Elek is meglátogatta.29 A jelentésben szereplő leletek ugyancsak szerepeltek az 1927- ben megrendezett kiállításon:30 „884. Szolnok - Feketeváros. Ismertető leírás. 885. Szolnok - Feketeváros. Agyaggúla. 886 - 899. Edénycserepek. Szolnok - Feketevárosból. ” A hely elnevezésével Balogh külön foglalkozik, azonban ő is csak feltételezésekbe bocsátkozhatott. Szolnok-Feketeváros31 A Feketevárosnak nevezett tanyák Szolnoktól északkeletre, a vártól kb. 5 km.-re, a Mélyér és a Tisza kanyarulata (ma holtága) között, a Fokorú- puszta felé vezető út közelében feküsznek. Ez a terület - melyen sohasem volt „város” - ármentes, emelkedett, településre alkalmas hely; az emelkedés meredekebb oldala a Tisza felé néz. A „Feketeváros” vagy „Fekete vára" név eredetéről nem sokat sikerült megtudnom. Azt gyanítom, hogy az elnevezés a török korból származik. Egy Karácson György nevű áruló parasztvezért (1569-1570-ben) a nép „fekete ember"-nek nevezett a nyakától a hátán végighúzódó hosszú fekete csík (anyajegy, vagy még inkább szégyenbélyeg) miatt. A „ fekete ember” összejátszott a törökkel. Lehet, hogy parasztjaival a ma Feketevárosnak vagy Fekete várának nevezett emelkedett helyen táborozott. Miksa főherceg, aki Szolnokot fel akarta szabadítani, 1596 őszén szintén a Feketevárosban állította fel katonáit, Arz ostrom nem sikerült. A hideg, 28 Késő rézkor: HORVÁTH Tünde 2010. 79-119,; pecsétlők: 107-112. vagy szkíta: KISFALUDY Júlia 1997. 29 PROHÁSZKA Péter 2014a. 30 BALOGH Béla 1927a. 27. 31 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest), Régészeti Adattár 11 .Sz.11. esős időben a rosszúl felszerelt s éhező, didergő katonák nemcsak a házakat tüzelték fel, hanem a virágzó gyümölcsöst is, mely a Feketeváros területén volt. Somogyi Ignác szerint a főherceg seregének elvonulása után a fölégetett gyümölcsöst az üszőkről és koromról nevezte el a nép Feketevárosnak. A magaslat ma megművelt terület, melynek földjén a szántással sok edénycserép és csont jut felszínre. Itt már a történelemelőtti időben település volt, sőt bizonyára emberi lakóhely volt hosszú időkön át. A török korban - mint említettük - gyümölcsös volt ez a terület. Egy tanyalakó szerint néhány év előtt egy lovassírt bontottak szét a partos rész oldalán. Itt mellékelem egy 11.2 cm. magas vörösre égett agyaggúla (tűzkutya) és néhány edénycserép rajzát. Ezeket a tárgyakat egy rövid kirándulásomon szedtem fel a szántásról. A cserepek nagyobb edények maradványai. A 2., 3., 4. és 7. számúak mélyített vonaldísszel. Analógiák főleg a tószegi cserepeknél találhatók, de előfordúlnak a felső-szászberekieknél is. Igen csinos darab a 3. számú. A 6. sz. gödrös párkánydísszel, milyenek a felső-szászbereki cserepek között gyakoriak. A 8. sz. mélyített pettyekkel. A zagyvagáti edényekkel ezek a cserepek nem igen mutatnak rokonságot, kivéve egy edény alapi részét (17. ábra), mely viszont meglepően hasonló egy zagyvagáti darabhoz. A peremdarabok legtöbbször kihajló pereműek. A jelentéshez tartozó rajzokon ugyancsak őskori kerámiatöredékek szerepelnek. Az 1. számú agyaggúla átfúrt, tűzikutya vagy vertikális szövőszék-nehezék, kialakításától (soványításától) függően lehet bronz- vagy vaskori. A 2-8. rajzon kora és középső bronzkori edénytöredékek láthatók, amelyek a Nagyrév-, illetve a Hatvan-kultúrához köthetők. A 8. a 5. Agyaggúla 110
