Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 24. (Szolnok, 2015)
Régészet - Prohászka Péter–Horváth Tünde: Balogh Béla jelentései Szolnok megyei lelőhelyekről és leletekről
PROHÁSZKA PÉTER-HORVÁTH TÜNDE: BALOGH BÉLA JELENTÉSEI SZOLNOK MEGYEI LELŐHELYEKRŐL ÉS LELETEKRŐL sze néhány helyen bontott ki, tárt fel sírokat és jelenségeket. Emellett azonban még három, azonban jóval rövidebb jelentés található a Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában, amelyek a Régészeti Tár iratanyagából lettek kiemelve a második világháború után. Míg kettő ezek közül a pusztakengyeli és Szolnok-feketevárosi terepbejárásain tett megfigyeléseiről és az akkor gyűjtött leletekről számol be,18 addig a harmadikban a reálgimnázium és saját gyűjteményének számos érdekes leletéről mellékelt rajzokat.19 Ezek jelentős része a Zagyva-parton gyűjtöttekhez hasonlóan bemutatásra került a Magyar Földrajzi Társaság 1927. május 22-23-án Szolnokon tartott vándorgyűlése alkalmából megrendezett kiállításon.20 E kiállítást a nagy érdeklődésre való tekintettel május 22- től két héten keresztül látogathatta Szolnok lakossága. A kiállított 958 szolnoki tételnek több mint felét régészeti leletek alkották, amelyek között a Zagyva-gátról származó tárgyak mellett a Balogh Béla jelentéseiben szereplők is ott voltak.21 A kiállított tárgyakat és térképeket Balogh a főgimnázium értesítőjében is felsorolta:22 „Puszta-Kengyel. 848-970. Edénycserepek, tulnyomórészben dísszel. 871. Puszta-Kengyel. Ismertető leírás. 872. Puszta-Kengyel és Szolnok közvetlen környékének lelőhelyei. Térkép.” Illetve: „884. Szolnok-Feketeváros. Ismertető leírás. 885. Szolnok-Feketeváros. Agyaggúla. 886 - 899. Edénycserepek. Szolnok- Feketevárosból.” Amint azt a Balogh hagyatékában található leltári ív jelzi, a kiállított, illetve a Nemzeti Múzeumnak megküldött rajzok másolatai szerepeltek a múzeum leltárkönyvében. Eddig mindössze a pusztakengyeli ív került közlésre, amelyen a lelőhely térképe és az edénytöredékek rajza mellett néhány soros megjegyzés szerepel (1. kép): „1925 júliusában tudomásomra jutott, hogy Uj-szanda-Puszta-Kengyel földjén a szántással edénycserepek kerülnek felszínre. Egy kirándulásomon a vörössel jelzett területen 22 db edénytöredéket találtam."23 Sajnos a leletek nem állnak rendelkezésünkre,24 így meghatározásuknál, illetve a lelőhelyek besorolásánál Balogh Béla rajzaira kellett hagyatkoznunk. 18 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest), Régészeti Adattár 37.P.I. és 11 .Sz.11. 19 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest), Régészeti Adattár 11.B.11. 20 GULYÁS Katalin 2004.36. 21 GULYÁS Katalin 2004.41. 22 BALOGH Béla 1927a. 27. 23 KAPOSVÁRI Gyöngyi-PATÓ Mária 2004.118. 24 POLGÁR Zoltán 2004.82. Balogh Béla a pusztakengyeli leletekről Mint arra korábban utaltunk, Balogh jelentése mellett ezen edénytöredékek szerepelnek a múzeum megmaradt leltári ívén is,26 illetve említette őket a főgimnázium értesítőjében.26 Jelentése azonban sokkal részletesebb, amihez a lelőhely környezetének térképe és az összegyűjtött kerámiacserepek töredékeinek rajzai voltak csatolva. Puszta-kengyeli lelet27 1925 nyarán tudomásomra jutott, hogy Uj-Szanda-Puszta-Kengyel megművelt földjein a szántással edénycserepek kerülnek felszínre. Egy kirándulásomon meggyőződtem arról, hogy a Puszta-Kengyel felé vezető úttól jobbra fekvő földeken kb. a 103 A-tól a Blaskovics-major felé vezető út elágazásáig edénycserepek, vörösre égett agyagrögök, emberi és állati csonttöredékek hevernek. Az utat jobbról szegélyező árok porhanyós földjéből ugyancsak cserepek és csonttöredékek kerülnek elő. A terület emelkedett, ármentes, településre alkalmas lehetett a régi időkben is. Valószínű tehát, hogy nagyobbszerű őskori település volt ezen a helyen. A terület átkutatására eddig még nem volt alkalmam. (2. kép) Néhány cserepet magamhoz vettem s ezeket mutatóba lerajzoltam. A cserepek vastagfalúak, kivéve a 14. számút, mely vékonyfalú. Anyaguk szürke vagy gyengén vörösre égett agyag, szemcsések vagy közepes isza- polásúak, csak egy-két darab jól iszapolt. Soknak belseje (törésben) fekete. A díszítések dudor-vagy bütyökdíszek (3.4. ábra; hasonló példányok Felső Szászberekről), mélyített vonaldíszek (14.-18. ábrák, analógiák ugyancsak Felső Szászberekről), gödördíszek (9.10. ábra, hasonló darab a Tűzköves- ről). Több darab analógiáját Tószegről és a szolnoki Feketevárosból ismerem. Igen érdekesek a körömmel és csonthegyek segítségével díszített darabok (11., 12., 13. és 22. ábra). Legcsinosabb a 14. sz. vékonyfalú edény töredéke, kezdetleges kivitelű, de elég ízléses mintázattal. Az ábrákon láthatók még dudorok vagy fogantyúk (8. 21. ábra), edényfülek (6. 7. ábra), kis edény peremrésze (20. ábra), egy nagy öblös edény peremdarabja (2. ábra), edénytalp és edényfenék töredéke (1.19. ábra). (3. és 4. kép) 25 KAPOSVÁRI Gyöngyi-PATÓ Mária 2004.118. 26 BALOGH Béla 1927a. 27. 27 Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest), Régészeti Adattár 37.P.I. 107
