Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Nyugat- és keletrómai V. századi aranypénzek a Kárpát-medencéből
PROHÁSZKA PÉTER: NYUGAT- ÉS KELETRÓMAI V. SZÁZADI ARANYPÉNZEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBŐL Valentinianus császáré volt.41 Ha ezekhez hozzávesszük még Arcadius, Honorius és más, meglehetősen rövid ideig hatalomra kerülő nyugatrómai császárok pénzeit (lohannes, Anthemius stb,), akkor is korábban alig 100 publikált lelőhellyel számoltak.42 Pedig az érmek széles körű elterjedése, illetve az írott források is jelzik, hogy a császárkorral ellentétben a solidusokat forgalmi pénzként is használták a birodalom és a Barbaricum népei közötti kereskedelemben.43 A kevés ismert lelőhely okát a múzeumi gyűjteményépítésben kereshetjük, mivel a Kárpát-medencéből széles körben kerültek elő a korszak aranypénzei. Természetesen az éremanyag nagy részét a 450 előtt kibocsátott veretek képviselik, és az V. század második felének érmei már kisebb mértékben és elszórtan figyelhetők meg. A leválás adattárakban, valamint a múzeumi gyűjteményekben folytatott kutatásoknak köszönhetően a lelőhelyes V. századi solidusok számát sikerült megduplázni, melyek több helyen befolyásolják az éremforgalomról alkotott korábbi elképzeléseket.44 Az Arcadius és Honorius solidusok Kárpát-medencei aránya jelzi, hogy Pannónia és a térség a Nyugatrómai Birodalom politikai befolyása alá tartozott az V. század első negyedében. Míg Honoriustól 26, addig Arcadiustól mindössze 8 solidust ismerünk. A 26 Honorius-solidusból 19 darab határozható meg többé-kevésbé, ezek verdék szerinti megoszlása a következő: míg három a konstantinápolyi, egy a thessalonikai, addig hét a ravennai, négy a mediolanumi és egy az araletei verdében készült. Arcadiusnak 8 solidusa ismert, és ezek közül hatot lehetett meghatározni, melyek közül egy a konstantinápolyi, egy a thessalonikei, három a mediolanumi és egy a sisciai verdében készült. Mindkét császár aranyai között a nyugatrómai veretek dominálnak. Ráadásul az érmek nagy része - 12 Honorius, valamint az Arcadiusok - a korai, 410 előtt vert típusokba tartoznak. Két területen jelentkeznek a solidusok sűrűbben: a Körösök és a Felső-Tisza vidék között, valamint Valeria provincia területén. Míg alföldi elterjedésüket részben az itt élt népek birodalommal való kapcsolatával magyarázhatjuk, dunántúli és Duna menti feltűnésükre több elképzelés van. Az egyik szerint az V. század első felének dunántúli solidusai elsősorban a Valeria provincia átadását követően a hunoknak fizetett évpénz lecsapódásai lennének.45 Ezen elképzelés képviselői azonban nem vették figyelembe az érmek verdéit, típusait, sem pedig verési idejüket. Egy újabb elképzelés szerint a kelet-dunántúli lelőhelyű Arcadius/Honorius/ll. Theodosius érmek valamikor a 440-es években kerültek földbe, majd a hun uralom bukása után visszaáll a „valódi” aranyforgalom.46 Bizonyítását a Fundmünz-kötetekben közölt,47 valamint a lelőhellyel nem rendelkező, többnyire egyházi gyűjteményekben található aranyakra építette.48 Elképzelésének mind az Arcadius és Honorius, mind pedig a többi V. századi solidus elterjedése ellentmond. A meghatározott Honorius- és Arcadius-solidusok verési idejüket tekintve legnagyobbrészt a Kárpát-medence hun uralmat megelőző éremforgalmához tartoznak, 41 BÓNA István 2004.81. 42 Lásd ehhez: B. SEY Katalin 1973.134. 43 WERNER, Joachim 1956. 86. 44 PROHÁSZKA Péter 2006.; PROHÁSZKA Péter 2008a. 21-44.; PROHÁSZKA Péter 2008b.; PROHÁSZKA Péter 2009. 45 FARKAS Edit 1996.159.; TÓTH Endre 2006.585. 46 TÓTH Endre 2006.586. 47 FMRU 1.; FMRU 2.; FMRU 3. 48 így fordul többek között elő, hogy a Pannonhalmi Főapátság gyűjteményében őrzött lelőhely nélküli darabok katalógusában már Pannonhalma lelőhellyel szerepelnek: TÓTH Endre 2006.588. bár a hunkori kincsleletekben sporadikusan előfordulnak. így a bínai 108 solidus között egy Arcadius és 9 Honorius,49 a szikáncsi 1.439 darab között pedig mindössze két solidus volt, ezen utóbbiak azonban már a 420 utáni típusokba tartoznak.50 E császárok pénzeihez a hunok ugyan már az V. század elejétől hozzájuthattak, mint például a Gaína gót zsoldosvezér fejéért kapott kapott jutalom esetében.51 Nyugaton szintén egy germán hadúr, Radagaísus hadai ellen vezeti hun segédcsapatait 406 augusztusában Stilicho, akik e segítségnyújtásért jelentős anyagi juttatásban részesülhettek.52 A szövetséges viszonynak Arcadius császár 408-ban bekövetkezett halála vetett véget, ennek nyitánya az al-dunai határ ellen indított hun támadás volt, amit a 412- ben Karaton nagykirállyal kötött béke zárt.53 Az ekkor kapott ajándékok és zsoldok még nem a Kárpát-medencébe, hanem a hunok sztyeppéi szállásterületeire érkeztek. Ennélfogva a 420 előtt vert aranyak legnagyobbrészt a hun uralom előtti pénzforgalom részét képezik. E pénzek többféleképpen (zsold, ajándék, tributum, kereskedelem stb.) kerülhettek a Barbaricumba. Talán még idetartoznak II. Theodosius egyes korai - 408 és 420 között vert - solidusai is. A Dunántúlról, különösen Valériából ismert solidusok nagy része a verési idő és verde alapján bizonyosan a hun uralom előtti időre tehető, ami jelzi, hogy a római kormányzat nem hagyta magára a tartományt, és igyekezett még a határvédelmet is fenntartani. Természetesen a dunai határ biztosításánál figyelembe kell venni, hogy a Kárpát-medence barbaricumi területei fokozatosan hun uralom alá kerültek, amellyel szövetséges viszonyban állt a Nyugatrómai Birodalom. A hun uralom alatt álló kvádok/szvébek, szarmaták és gepidák aligha vállalkoztak volna nagyobb támadásra új uraik tudta nélkül. Honorius halálát követően - mint azt III. Valentinianus és II. Theodosius solidusai jelzik - változás figyelhető meg az érmek elterjedésében. Az Alföldön a Körösök, a Felső-Tisza vidék és a Szamos által zárt háromszögben, valamint a Maros mentén jelentkeznek nagyobb számban a solidusok, mint ahogy Szlovákia délnyugati részén. Ezt egyrészt a hun hatalmi központ Kárpát-medencébe való kerülésével, másrészt a germán népek katonai felértékelődésével magyarázhatjuk. A Dunántúlon az érmek nagyobb római településeken való koncentrációja jelentkezik, ami a római struktúrák hun birodalomba való betagozódásáról árulkodik. A legtöbb solidus éppen Carnuntumból és környékéről, valamint Savariából ismert, melyekhez még néhány dunántúli szórvány érem tartozik. Sajátos, hogy Aquincumból eddig nem ismerünk V. századi aranyat. A III. Valentinianus által kibocsátott aranyak közül csupán egy (Bajna), a II. Theodosius érmek közül pedig hat származik Valeria területéről. így a hun uralomhoz köthető érmek száma az uralmi viszonyok megváltozását követően nem nőtt, hanem csökkent! A Kárpát-medence V, századi aranykorának kezdetét II. Theodosius késői típusokba tartozó aranyai jelzik. Ez a folyamat a Ruga 422-ben Thracia ellen indított háborúját 424-ben záró békével és a 350 font arany évpénzzel kezdődött,54 amihez a Nyugatrómai Birodalomból Honorius, lohannes, majd 435 és 450 között III. Valentinianus aranyai társultak a katonai segítségért.55 49 KOLNIKOVÁ Éva 1968. 50 B. SEY Katalin 1976. 51 Zosimos V. 22.3.; BÓNA István 1993.19. 52 BÓNA István 1993.21. 53 BÓNA István 1993.23. 54 BÓNA István 1993.44. 55 BÓNA István 2004.81. 47
