Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Nyugat- és keletrómai V. századi aranypénzek a Kárpát-medencéből
PROHÁSZKA PÉTER: NYUGAT- ÉS KELETRÓMAI V. SZÁZADI ARANYPÉNZEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBŐL A katalógusban található aranyak a Kárpát-medencéből ismert és közölt V. századi darabok jelentős részéhez hasonlóan szórványként kerültek elő. Kivételt jelentenek a sírok mellékleteiként talált példányok. Az antik görög eredetű halotti obolusadás szokása a római provinciális temetkezésekben is elterjedt.100 A császárkori sírokban azonban a bronzpénzek meghatározóak, és elvétve fordulnak csak elő ezüstpénzek. E szokásnak azonban nem vetettek gátat a birodalom határai, és már a II. századtól megfigyelhető mind a szarmata, mind pedig a germán környezetben.101 A római aranypénzek halotti obolusként először a Kr. u. III. századi (C2) germán vezető réteg temetkezéseiben (Emersleben 1. és 2. sír, Osztrópataka, Gommern, hasslebeni sírok) jelentkeznek.102 E sírok mellékletei jelzik, hogy a római aureusok obolusként való használata elsősorban a germán vezető réteg privilégiuma volt.103 Ezt jelzik a Kárpátmedencétől nyugatra előkerült éremmellékletes sírok, mint a köstitzi Honorius- és a mauselwitzi III. Valentinianus-,104 vagy a Prága-Radotin 1. sír Arcadius- (393-395),105 a Mécholupy III. Constantinus- (407-411) solidussal keltezett csontvázas temetkezések.106 A római provinciákból ismert IV-V. századi nemesfém pénzekkel bíró sírokban azonban nem rómaiak, hanem germánok nyugodtak.107 Az érmeket azonban ékszerként is viselték, mint például a strachotíni rabolt csontvázas sírban napvilágra került Aelia Pulcheria fülezett aranyát.108 A Kárpát-medencéből alig több mint féltucat solidus mellékletes temetkezés ismert. Ezek közül is kitűnik a csákvári késő római-kora népvándorlás kori temető 734. sírjában talált négy solidus (1 db Honorius, 2 db II. Theodosius, 1 db lohannes),109 melyek szerepének tisztázását a temetkezés, illetve a temető tudományos közlése segítené elő. Szintén több érem - azonban bronzból - volt a besenyői (Besenov, ma Szlovákia) V. század első felére datált temető 1. és 9. sírjában. Míg az elsőben a csontváz jobb kezében II. Constantinus, I. Theodosius és II. Theodosius, addig a kilencedikben I. Valentinianus és Honorius bronzpénzei voltak.110 Az V. század első felére keltezhető temetkezések közé tartozik Körösladány-Gát 5. sírja, melyben Honorius thesszalonikéi solidusa mellett111 a kubikusok még agyagedényt, vasszablyát és „bronz gombokat” figyeltek meg.112 A leletek azonban 100 STEVENS, Susan 1991. 215-229.; BÓNA István 1980. 74-98.; STEUER, Heiko 2002.; BÓNA István 2004.82. 101 GÓRECKI, Joachim 1975.236-240.; BÓNA István 1980.79-81.; BEMMANN, Jan 2005.6. 102 PROHÁSZKA Péter 2004. 71-72.; BEMMANN, Jan 2005.23. 103 BÖHME, Horst-Wolfgang 1974.152.; BÓNA István 1980. 81.; BEMMANN Jan 2005.20-23. 104 BEMMANN, Jan 2005.12., 44. 105 SWOBODA, Bedrich 1965.271.; MILITKY, Jiri 2004.61. 106 SWOBODA, Bedrich 1965. 253.; MILITKY, Jiri 2004. 61.; BEMMANN, Jan 2005.45. 107 BÖHME, Horst-Wolfgang 1974.152. 108 MILITKY, Jiri 2004.61. 109 FITZ Jenő 1992. 74.; FARKAS Edit 1996.159. 110 TOCIK, Anton 1962.188., 191. V. ö. BÓNA István 1980.80., aki ezüstpénzekről is szól, de valójában csak bronzok voltak. Lásd: BEMMANN, Jan 2005.49. 111 BÓNA István 1993. 186., még avar sír mellékleteként közölve: FETTICH Nándor 1930.207-208. és HUSZÁR Lajos 1954.88. CXXIV. 112 MRT 6.118. 7/105. a szablya és az edény Olaszországba került, az érem pedig közvetítők útján a MNM Éremtárába. A topográfiában avar sírként szerepel az 5. számú sír, pedig mint - arra Bóna István rámutatott - ez is, akárcsak a B ponton talált temetkezés, az V. századra tehető: BÓNA István 1993.227. a solidus kivételével elkallódtak, ugyanakkor a korszakra datálható a közelében feltárt másik hunkori sír, melyből Murga típusú korsó és kardtöredékek ismertek.113 Honorius-solidus volt a Csongrád-sövényházi női sírban bronz karperecpárral és gyöngyökkel együtt.114 Régészeti feltárás során került elő a szurdokpüspöki 1. sírból Honorius korai ravennai verete.115 A sír további mellékletei: az üvegpohár, a púpos hátú csontfésű, valamint a sajátos kialakítású, illetve díszítésű fibulapár az V. század első negyedére datálják a sírt.116 II. Theodosius aranya volt az erdélyi Csépánban feltárt hunkori férfisírban. Az elhunyt kiemelkedő társadalmi helyzetét a karján talált arany karperec jelezte.117 A sír mellékletei gyűrű, kis arany csat, karperec és érem. A hunkori éremmellékletes temetkezések sorából törölni kell a Vörösmart (ma Zmajevac, Szerbia) területén talált kőberakásos arany kardtokvereteket, melyek szórványként kerültek elő, mint ahogy a tőlük 40-50 lépésnyire talált II. Theodosius RIC 322 (441-450 között vert) solidusa.118 Már a hun uralom összeomlását követő időszakra datálható az érmihályfalvi harcos és a bácsordasi gazdag női temetkezés. Az érmihályfalvi gepida harcos sírjában II. Theodosius RIC 322 típusú solidusának barbár utánzata volt torzult körirattal, 4,9 gramm súlyban.119 Szintén II. Theodosius RIC 322 típusú solidusát helyezték a bácsordasi (ma Karavukovo, Szerbia) gazdag női temetkezésbe,120 melyet mellékletei - a sokszöggombos arany fülbevalópár, ezüst csat, gyöngyök és toilett eszközök - az V. század utolsó harmadára datálnak.121 Az aranyérmek mellékletként való ritka előfordulását az V. század végén és a VI. század elején jelzik a Csanád-Bökény A női sír Zeno,122 illetve a kiszombori B temető 40., valamint a szőny/brigetioi népvándorlás kori temető egyik sírjában talált I. Anastasius-solidusok.123 A Csongrád- sövényházi sírt mellékletei az V. század elejére datálják, és még a hunok Kárpát-medencébe történt beköltözése előtt temették el az elhunytat, így Honorius 402-ben vert aranya még Pannónia és az Alföldön élő népek közti kapcsolatrendszer (kereskedelem, tributum stb.) során jutott a Sövényháza területén élt személy birtokába. A sírba helyezése pedig jelzi, hogy már a Kárpát-medence hunkora előtt számolnunk kell az aranypénzek obolusként való használatával. Sőt: eltérő gazdagságú temetkezésekről van szó. Míg a csépáni, szurdokpüspöki 1. és a bácsordasi sírokban nyugvók a vezető réteghez tartoztak, addig kevéssé gazdagok voltak a Csongrád-sövényházi, valamint Körösladány-gáti 5. temetkezések. Sajnos a csákvári 734. sír mellékleteiről nem állnak rendelkezésünkre adatok. A mellékleteiket tekintve az aranyérem obolusszal bíró temetkezéseket a germánokhoz vagy szarmatákhoz kapcsolhatjuk. A „hun” fejedelmi temetkezésekből és áldozati leletekből eddig még hiányoznak az éremmellékletek, mely arra mutat, hogy az obolusadás szokását a Kárpát-medencében élt népek gyakorolták, maguk a hunok azonban nem vették át. 113 FETTICH Nándor 1930.208-211.; BÓNA István 1993.227. 114 PROHÁSZKA Péter 2006.18. 115 BÁCSMEGI Gábor-GUBA Szilvia 2007. 26. 116 BÁCSMEGI Gábor-GUBA Szilvia 2007.16., 26. 117 PROTASE, Dumitru 1961.567. 118 DIMITRIJEVIC, Danica-KOVACEVIC, Jovan-VINSKI, Zdenko 1962. 69-70. Tb. 1/1.; MRKOBRAD, Dusán 1980.116. 119 ROSKA Márton 1930.230-231.; HUSZÁR Lajos 1954.75. XLIX. 120 HUSZÁR Lajos 1954.66. VII.; KISS Attila 1983.112-114. 121 KISS Attila 1983.123-126.; BÓNA István 2004.84. 122 BÓNA István 1980. 81. 123 BÓNA István 1980. 81. 51
