Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - F. Kovács Péter–Paár Ferenc: Késő vaskori lelőhelyek a Jászságban – Előzetes tanulmány: alapok, keretek, irányok
TISICUM XXIII. - REGESZET hadszervezés, szakrális tevékenységek stb.) által meghatározott, adott térhelyekhez kötődő térhasznosítási (tájhasználati) formák együttese (pl. lakóterek, szántó-, kert, rét, legelő- és erdőterületek, valamint a halászat településekhez köthető színterei, kultikus, illetve cserehelyek, stb.), amelyek egymásba épülve rögzítenek egy-egy konkrét térállapotot.99 A térállapotok természetesen a társadalmi folyamatok (a szervezettség jellege és mértéke, gazdasági-politikai célok és érdekeltségek) dinamikájának megfelelően időről-időre változnak. Egyazon kronológiai horizont keretein belül is a különböző térhelyek területi elrendeződésére az egyenlőtlenség jellemző, mivel mind a társadalmi funkciók, mind az ezekkel szorosan összefüggő térhasznosítási/tájhasználati formák (és azok kombinációi, a térhelyekre jellemző térállapotok) rendszerint eltérnek egymástól, és eltérő ütemben változnak. Ebből fakadóan a helyi társadalmi csoportok tevékenységi formái (és mögöttes funkciói) különböző mértékű és irányú aktivitással jellemezhetők. A tájhasználati funkciók körében elsősorban a következők jöhetnek számításba: 1) gazdálkodási funkciók (állattartás, földművelés, bányászat, iparfémipar, koncentrált kézművesség, elosztás); 2) közigazgatási funkciók (foglalkozási funkciók szerint elkülönülő nagycsaládi-nemzetségi-törzsi szállásterületek és központok); 3) közlekedési funkciók (útvonalak biztosítása); 4) védelmi funkciók (erődítések, őrhelyek); 5) stratégiai funkciók (korábbi hatalmi struktúrákból átemelt elemek és területek, nagyobb léptékű külső védelmi rendszerek); 6) hadszervezeti funkciók (katonai központok, utánpótlási bázisterületek).100 Ezek rendszerint nem tisztán elkülönülve, hanem egymásba ágyazott módon jelentkezhetnek. Mind az adott helyekhez kötődő tájhasználat fenntartása (pl. a település vagy gyűjtőterület kiterjedésének változása), mind a térhelyek közti különbségek, egyenlőtlenségek (eltérő adottságok és funkciók) miatt különböző irányú és erejű térmozgások generálódnak (pl. kereskedelem). Az egymással kapcsolati viszonyban álló térhelyek közt érvényesülő térhatások az irányoknak megfelelően hatnak adott helyen, összefonódva a lokálisan keletkező hatásokkal. Nagyobb léptékben szemlélve e folyamatok összegződnek, a társadalmi csoportok térmozgásai különböző szintű területegységekké (régiókká) strukturálódnak, amelynek alapja tehát a társadalmi funkciók térbeli rögzülése és annak reprezentatív kinyilvánítása (utóbbi helyi, illetve mikroregionális szinten is megnyilvánul: árkok, sáncok, halmok létesítésére lehet általánosságban gondolni). A fentiekből következik, hogy munkánkat a régészet- és geotudományi módszerek együttes alkalmazásával folytatjuk, különös hangsúlyt fektetve a tárgyi emlékanyag régészeti feldolgozásának, az archeometriai anyagvizsgálatok, a geoinformatikai (GIS) alapú topográfiai felmérések és tájrégészeti elemzések szintetizálására. Utóbbiak együttes alkalmazásának célja, hogy a tájban az egykori térhelyeket maradványaik alapján azonosítsuk, felmérjük és leírjuk. Tájrégészeti elemzések alatt a településállomány kultúrtáji összefüggéseinek geoinformatikai vizsgálatát értjük: a Tisza és mellékfolyói szabályozás előtti állapotának vízrajzi rekonstrukcióját követően koordinált terepbejárások helyszíneit tűzzük ki. Ilymódon a korabeli tájhasználati formák azonosítását kíséreljük meg, majd a La Téne időszak lelőhelyeinek társadalmi meghatározottságú térhasznosítási funkcióira következtetünk. Utóbbi a települések (és a hozzájuk tartozó temetők) helyzetének, földrajzi fekvésének vizsgálatát jelenti a domborzati kiemeltség, tagoltság, felszíni kőzetanyag, vízfolyássűrűség, felszíni vizektől mért távolság, becsült talajvízszint, ártérperemek, talajtípusok összefüggési mentén. Értelmezésünk szerint a településhelyzet sajátosságai jelentik az összekötő kapcsot a lelőhelyek belső szerkezete és a lelőhelyekből regionális szinten szerveződő településhálózat közt. A lelőhely-, illetve a településállomány elemeinek helyzete, sűrűsége, megoszlásának egyenlőtlenségei, a lakott és a gyűjtőterület aránya, becsült népességnagyság felhasználásával a településhálózat és településhierarchia főbb vonásai is élesebb kontúrokkal rajzolódnak majd ki előttünk. Összegzés A vizsgált területről összesen ötvennyolc, különböző helyről származó régészeti adattal rendelkezünk (1. táblázat), és huszonhat határozható meg pontosan. Ebből kilenc hiteles ásatásból származó, eltérő rítusú, sírszámú temető, illetve temetkezés. További öt esetben valószínűsíthető maga a temetkezés, melyek nem foghatók fel teljes értékű információként, ugyanis pontos lelőhelyük és a kontextusuk nehezen visszaazonosítható. Ezen adatokat összevetve minimum hetvenhét egyedi sírral számolhatunk, mely szám valószínűleg jóval magasabb lehet, ha szem előtt tartjuk a nagy mennyiségű szórványleletet is. Ezek legalább kilenc különböző helyről származnak, és számos esetben a tárgyak „jellemző” halotti mellékletnek tekinthetők. Ezentúl tizenkét darab, minden bizonnyal a korszak határain belülre keltezhető érmet ismerünk, melyek hat különböző helyről származnak. Hat lelőhelyen figyeltek meg telepjelenségeket, és további huszonhárom lelőhely jegyzett a terepbejárási ismeretek alapján. Az eddig összegyűjtött információk azt sugallják, hogy a Jászság környékén két lelőhely-koncentráció feltételezhető: az egyik Jászberény környékén valószínűsíthető, míg a másik Szolnoknál. Ezek a megállapítások egyelőre csak hipotetikusan fogadhatók el, ugyanis ahogy már a tanulmány bevezetőjében is említésre került, a terület a módszeres, kiterjedt régészeti kutatások tekintetében meglehetősen elhanyagolt. Mindebből kifolyólag további céljaink egyike - az eddig feltárt és összegyűjtött leletanyag feldolgozása és publikálása mellett - a régészeti lelőhelyek feltérképezése és a környezeti összefüggéseinek feltárása. 99 CSÜLLÖG Gábor 2007.13-22. 100 CSÜLLÖG Gábor 2000.17. 38
