Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
A vallástudományi konferencia előadásai - Szilágyi Tamás: Keresztény világnézeti pártok Kelet-Európában a rendszerváltás után: összehasonlító elemzés
TISICUM XXIII. - A VALLÁSTUDOMÁNYI KONFERENCIA ELŐADÁSAI kereszténydemokrata elköteleződés. A pártfejlődés magyar sajátosságai azonban nem engedték azt meg, hogy egy modern, nyugatos kereszténydemokrata párt alakulhasson ki: az anakronisztikus politikai irányvonalak és a modern, „nyugatos” vagy „atlantista” irányzatok mentén hamar törésvonalak jöttek létre, ami a kilencvenes évek elején már szétforgácsolta a keresztény elkötelezettségű pártokat. Másfelől világnézeti pártként elsődlegesen a vallásos szavazók és az egyház (erősen katolikus orientáció érvényesült) érdekeinek képviseletét célozta meg, a gazdasági és társadalmi problémák helyett vallási és morális kérdéseket emelve politizálásának fókuszába. Lengyelországban is közel hasonló a helyzet: a keresztény pártok sokasága nem tudott közös politikai programot kínálni, a karizmák mentén történő fragmentáció lassan őrölte fel a keresztény jobboldal pártjait, olyannyira, hogy gyors egymásutánban két konzervatív kormány is rövid időn belül megbukik. Fontos azt látni, hogy habár all. világháború utáni Lengyelországban a lengyelség és a katolicizmus szorosan összefonódik, ez nem jelent pártpolitikai elköteleződést is egyben, nem jelenti az Egyház hangsúlyosabb politikai szerepvállalásának óhajtását: a morális kérdésekben igen, a szakpolitikában azonban nem kap támogatást az egyházi szerepvállalás a választóktól. Romániában még sajátosabb a helyzet: keresztény hátterű párt először 1996-ban kerül be a kormányzatba. A PNT-CD nem rendelkezett igazi kereszténydemokrata identitással, a párt a kommunista rezsim alatt betiltott, alapvetően royalista irányultságú Nemzeti Parasztpárt (PNT) utódjaként jött létre, annak egykori tagjai hívták életre. A párt harcos antikommunizmusa, az államszocializmus alatt üldözött és bebörtönzött egykori vezetők morális tartása és példamutatása szerzett inkább a pártnak támogatókat, mintsem a kereszténydemokrata értékek melletti elkötelezettség. A tisztázatlan politikai background okán a párt ennek megfelelően nem is kapott jelentős szerepet az átmenet és a stabilizálódás időszakában, és a kilencvenes évek közepére felépített szavazótáborát néhány év alatt teljesen elvesztette. Más kelet-közép-európai országokkal összehasonlítva ebben a három vizsgált országban a kereszténydemokrácia sikertelen politikai kísérletként értelmezendő, ahogy erre Anna Grzymala-Busse (2013) rámutat. A sikertelenség okait több tényezőben kereshetjük: (1) a rendszerváltozás után a kereszténydemokrata pártok gyorsan elvesztették önállóságukat, pártszövetségekben-koalíciókban oldódtak fel; (2) az alapvető referenciapontokat nem a modern „nyugati” kereszténydemokráciában találták meg, hanem sok esetben elődpártok anakronisztikus „klerikális" örökségében, így képtelenek voltak rétegpárt jellegükből kitörni; (3) a „keresztény” jelzővel nem a keresztény társadalmi tanítás, a hagyományos értékek és erkölcsiség kapcsolódott össze a választók fejében a kelet-közép-európai társadalmakban, hanem sok esetben negatív-botrányos állásfoglalások és események (növekvő egyházi befolyás a politikában, abortuszvita, iskolai hittantanítás kérdése stb.), ami kidomborította az egyes politikai tömbök közötti szembenállás kulturkampf-jellegét, és aminek a kereszténydemokrácia egyértelmű vesztese lett. IRODALOM BALOGHLászló 2007. Jog és Igazság Párt Lengyelországban. Politikatudományi Szemle 2/2007. 79-99. EUROBAROMETER 2008. Standard Eurobarometer 69, section: values of Europeans november 2008. [online] elérés: 2014. szeptember 13. http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb69/eb69_values_ en.pdf GRZYMALA-BUSSE, Anna 2013. Why there is (almost) no Christian Democracy in postcommunist Europe? Party Politics, 19, pp. 319-342. LEWIS, Paul G. 2000. Political Parties in Post-Communist Eastern Europe. Routledge: London. NAGY Gábor Dániel-SZILÁGYI Tamás 2012. Szavazhat-e a hívő katolikus a FIDESZ-KDNP-re 2012-ben? Gondolatok Tomka Miklós cikkéről kortárs kontextusban. In: Vallás a keresztény társadalom után. Tanulmányok Tomka Miklós emlékére (Szerk.: FÖLDVÁRI Mónika-NAGY Gábor Dániel) Szeged. 155-171. SAARTS, Tönis 2011. Comparative Party System Analysis in Central and Eastern Europe: the Case of the Baltic States. Studies of Transition States and Societies 3.83-104. 364
