Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)

A vallástudományi konferencia előadásai - Gecse Annabella: „…egyházy styljére nézve előkelőbb helyet érdemel…” Adalékok Méhi (Včelincei) XX. századi vallási néprajzához

TISICUM XXIII. - A VALLÁSTUDOMÁNYI KONFERENCIA ELŐADÁSAI- 1931. augusztus 19-én a Szepesi Bankon keresztül a kiutalást a püspökség útnak is indította.1'1- 1931. július 20-án lehetőség mutatkozott - a hadikárok országos rendezési hullámában - a Tornaija felől szétlőtt méhi templomtorony költségei egy részét megtéríttetni. A106. sz. kormányrendelet értelmében azok kaphattak térítést, akik még nem heverték ki a kárt. A méhi tornyon 18.000 korona kár keletkezett, aminek helyreállítására 1920-ban már kb. 35.000 koronára volt szükség. Rögtön akkor is folyamodott az előző plébános kártérítésért, de azt azzal utasították el, hogy „...minek engedték fel a vörös katonákat a toronyba? Holott mindenki jól tudja, hogy háború esetén nem lehetett ellenkezni a vörös katonákkal.”"2 Ezért kénytelenek voltak a helyreállítás összegét a kegyesalapítványi banktól kölcsönként felvenni, amelynek törlesztése még akkor (1931-ben) is tartott, tehát megfeleltek a háborús károkat még ki nem hevert feltételnek.113-1931. augusztus 31-én a plébános már levelezésbe kezdett a megépült tornaijai templom felszentelési ünnepségéről, amelyre természetesen a püspököt kérte. Nagy jelentőséget tulajdonított az eseménynek a vidék vallási összetétele miatt is.

„Templomszentelésünk nagy katholikus megnyilatkozás jegyében akar lezajlani, ami még ezen a völgyön soha nem volt. Tornaija eddig mint református központ szerepelt, s minket mint katolikusokat észre sem vett senki, mert szerények, meghúzódóak voltunk, ma már többen vagyunk, mint ők, s ezért kell egy kis külsőséges megnyilatkozás is, hadd lássák, hogy élünk, vagyunk, sőt, többen vagyunk, mint ők.”"4 -1931. szeptember 5. A plébános, miután püspöke jelentést kért az építkezés állásáról, váratlan, kiábrándultságáról tanúskodó fordulatról számolt be. A főhatóság tulajdonképpen garanciát kért az elvégzett munkákra, biztosítékot arra nézve, hogy az új beruházások fenntartása, esetleges javítása nem fog nehézséget okozni neki. Ezért a plébános, a javadalmi kölcsön ellenére, saját pénzéből fizette ki a munkákat.

„ Nehogy gondot okozzak a főt. Egyházhatóságnak a javadalmi kölcsönnel, az eziránt beadott kérvényemet ezennel visszavonom, s ha elromlik a vízvezeték, a fürdőszoba, Így nekem romlik el, s ha majd valamikor az utódnak nem tetszik, elpusztíthatja, s követ nem fog vetni rám, hogy olyan terhet sóztam rája, amiből semmi haszna sincs. A házat szépen kifestettem, s az értékét így emeltem. Különben az építés körül sokat dolgoztam. Hordattam 100 szekér homokot a kerítéshez, melynek értéke kb. 1.000 ke, az építés után az udvaron maradt romokat elhordattam, természetesen saját fogatomon mindezt, s a falusiak, akiknek oly nagy a szájuk az adókivetés terén, egy ke értékű dolgot sem végeztek a plébánia építése körül. Szóval: sokat fáradoztam s jó sok pénzt is belefektettem az építkezésbe, remélve, hogy a Jóisten megsegít, s látni fogom fáradságom méltó gyümölcsét is. Nem hallgathatom el, hogy sokat kell hallgatnom naponta a kivetés és fizetés miatt híveimtől, akik fizetni nem szeretnek s a leglehetetlenebb dolgokat beszélik össze-vissza: «Törüljön ki még az anyakönyvből is!» «Nem vagyok katolikus!», «Aki csináltatta, fizesse», stb., pedig még senki sem fizetett. Mi lesz, ha a pénzt szedjük. Helyzetemet nem kívánom még ellenségemnek sem. Drága jó híveim naponta meglopnak, mezőről, kertből eltűnik sok minden, becsapnak, megcsalnak, egészen el vagyok keseredve a sok baj miatt. Hát ez az a szemináriumban oly sokat dicsért papi élet? Most jön még csak a párbér, amelyről már most hirdetik,

111 RPkL Méhi 3201-931.

112 RPkL Méhi 3242-931.

113 RPkL Méhi 3242-931.

114 RPkL Méhi 3242-931.

342

hogy ez évben nem fizetnek, mert nem termett. Ó, Jézusom, el ne hagyj! Szent Szívedbe ajánlom magamat!”"5- 1931. szeptember 9-én meg is érkezett a püspökség válasza. amennyiben saját pénzéből fedezte ezen kiadásokat, a főhatóság nevében elismerésemet fejezem ki a plébániai építkezéssel kapcsolatosan meghozott értékes áldozatai felett. Még értékesebbé válik áldozata a Jóisten előtt, ha panaszszó nélkül gyakorolja a jócselekedetet.”"5 -1931. december 5-én újabb nehézségekről számolt be a plébános, ezúttal az iskola miatt. Ezek a gondok már kevésbé hívei hozzáállásából, sokkal inkább az államhatalom nem éppen jóindulatú ellenőrzéseiből adódtak. A levél a főhatóságtól az építésre kapott összeg elszámolási kiegészítésével kezdődik, ugyanis a korábbiban az ácsmunkákat nem részletezték, ez zavart okozott, de ebben a levélben a plébános helyreigazította.

Az iskola hivatalos átvétele is megtörtént volna, legalábbis az illetékes szervek kiszálltak Méhibe, de mivel sok hiányosságot találtak, az iskolát nem vették át, hanem kötelezték Méhit, hogy a hiányokat a következő szeptember elejére pótolja. Ehhez még mintegy 20.000 korona szükséges, ugyanis az állami szervek modern iskolát akarnak, nem veszik figyelembe a nép szegénységét. „Rimánkodtam nekik, de minden hiába volt, azt mondották, hogy adjuk át a községnek, ha nem bírjuk feltartani. Az egész iskolaszék jelen volt és hallották a tanfelügyelő szájából ezeket. Mivel nem úgy lett minden elkészítve, ahogy ők előírták, pl. a régi iskolán az ablakokat berakni és újakat a másik oldalra tenni. Hogy az iskola ne legyen olyan széles, egy új falat húzni, hogy csak 6 m széles legyen. Tessék ezt keresztülvinni az iskolaszékben! Előbb kicsi volt a terem, most meg már nagy! Meg kell kisebbíteni! Borzalmas dolgok... ”117 A plébános nem látta a kiutat, mert tudta, hogy az újabb ellenőrzésnél - ha úgy tetszik - újabb kifogásokat találhatnak.- 1931. december 17-én jelentette, pontosan mik azok a részletek, amelyeket az állami tanfelügyelet nem talált szabályosnak.

1. Nem kisebbítették meg az osztálytermet 6 m szélesre;

2. A nyugatra néző ablakokat nem helyezték át déli irányba, az iskolaszék ezt teljes erővel leszavazta. „Nagyon kár, hogy ilyen fontos iskolaügyet mi egyszerű parasztokra bízunk, s azok leszavazzák a pap és kántor legszebb terveit is, mert nincs pénz.”118

3. A kabinet előírt 5 m szélessége helyett 3 m-eset szavaztak meg, pedig az 5 m-es alkalmas lett volna tanítónői lakásnak;

4. Az épület végi padfeljárót teljesen törölte az iskolaszék;

5. A sertésólat nem voltak hajlandók eltenni az udvarról.

A plébános saját pénzen csináltatta meg a wc-t és a fatartót, mert az egyáltalán nem is volt. Ugyanígy egy pincét a kántortanítónak.

6. A teljes csatornázásból 10 m valósult csak meg a bejárati ajtó felett.

A tanfelügyelői hivatal is ígérte, hogy segít megszerezni a munkákhoz hiányzó 15.000 korona segélyt, a plébános nem is látott más forrást, hogy a hiányokat eltüntethesse. Ám ahhoz a pénznek időben kellett érkeznie, különben a következő szeptemberig a munkák nem készülnek el.119 -1931. november 20-án a plébános elküldte a plébániaépület és az iskola költségeinek végelszámolását. Az ő erejét is igénybe vevő munkákat a következő részletekben fizették ki:

115 RPkL Méhi 3821-931.

116 RPkL Méhi 3821-931.

117 RPkL Méhi 559-932.

118 RPkL Méhi 559-932.

119 RPkL Méhi 559-932.