Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
A vallástudományi konferencia előadásai - Gecse Annabella: „…egyházy styljére nézve előkelőbb helyet érdemel…” Adalékok Méhi (Včelincei) XX. századi vallási néprajzához
GECSE ANNABELLA: ...EGYHÁZI STYLJÉRE NÉZVE ELŐKELŐBB HELYET ÉRDEMEL...” _______ADALÉKOK MÉHI (VCELINCE) XX. SZÁZADI VALLÁSI NÉPRAJZÁHOZ_______ cégnél, beöntésre), 3 kereplő, orgona, 14 szentkeresztúti kép. A kóruson: Zsasskovszky énekkönyv és Man. Lythurgi, Kersch: Sursum corda, Zeman Luspay: Musica Sacra, ifj. Buchner Antal: Üdvözlégy, Anyám, Demény: Május királynője. A plébániához tartozó ingatlanok címen, mint az iratok esetében is, a leltár az átadás-átvételi jegyzőkönyvben szereplő tételeket sorolja fel.47- 1913. július 14-én a plébános engedélyt kért az „Együd-féle alapítványból megújított kereszt megáldására. ”-1913. május 13-án készült az a jegyzőkönyv, amely a Méhibe került új plébános első nehézségeit vetíti előre. A hitközségi gyűlés témája a plébániához tartozó rossz állagú épületek felújítása volt. A gyűlés meg is szavazta a fatartó építését, istállótető javítását, istálló hídlásának újítását, szénatartó csűr vakolását és egy cementlépcső vételét. Mindezek terhét 2/3 részben birtokra, 1/3 részben lélekre vetik ki.48- Keltezés nélküli, de 1913-ban írott levelükben a méhi hívek közvetlenül fordultak a püspökhöz, lényegében azért, hogy a május 13-i hitközségi gyűlés jegyzőkönyvét semmisítse meg és rendelje el újabb gyűlés összehívását. Panaszuk a következő volt: „Községünkben újabban az van szokásban, hogy a templom és papiak fentartására szükséges terheket a volt úrbéri birtokra vetik ki 213 részben, 1/3 részben pedig lélekre, tehát a hitközség szegényebb lakóira, a nagyobb birtokkok pedig egészen felvannak mentve minden egyházi teher viselés alól: ez sem nem igazságos, sem nem méltányos.”49 Másképp szerették volna a terhek kivetését, ezért a következőket javasolták, „...akként óhajtjuk az egyházi adók kivetését, hogy minden a község határában és kathólikus kézben lévő birtokra, illetve az egyenes állami adó után és törvény által megengedett adókra, nevezetesen földadó, házosztályadó, házbéradó, kereseti adó és tőkekamat adó után 2/3 részben legyen kivetve. 1/3 részben pedig a fiiistákra lélek után, mivel ezek száma sokkal több mint a községben híveké, és mégis csak 1/3 részben kívánjuk az egyházi teherviselésbe bevonni, úgy hisszük, hogy ez méltányos, annál is inkább mivel ők templomot nem tartónak fel.” Ezért és ilyen irányban kérték a korábban jegyzőkönyvben rögzítettek módosítását. A levél végén 39 aláírás szerepel.50 51- Ugyanebben az ügyben 1913. május 24-én a plébános is írt levelet püspökének, amelyben beszámolt arról, hogy a konfliktus forrását tulajdonképpen a plébánia és a hozzá tartozó épületek rossz állapota hozta felszínre, amelyre Méhibe kerülése előtt a püspök is figyelmeztette a plébánost. Azok a hívek, akik a jegyzőkönyv megsemmisítését kérő levelet írták, a hitközségi gyűlésen nem voltak jelen. A plébános az igazságkeresés során az 1850 körül keletkezett canonica visitatio-ra hivatkozott, amely ugyan nem volt meg a plébánián, de az egyházmegyei irattárban igen. Ebben az szerepelt, hogy a méhi templom és plébánia fenntartása „...a volt úrbéri 33 félházhelyet terheli”}' Minden eddigi teherviselés és „papiszolgálmányok” alapja ez volt, a filiabeliekről pedig már az 1814-es canonica visitatio is említette, hogy az efféle terhektől mentesek. Szántó Ferenc plébános ebben a konfliktushelyzetben püspöke döntését és utasítását kérte, mivel az a már esedékes plébániaépület felújítását is kell, hogy érintse.52-1914. január 24-én a plébános egy többfordulós örökösödési ügyről tett jelentést. Néhai Horváth Andrásné végrendeletében 400 koronát hagyományozott a méhi egyházra, hogy azt a templom legközelebb adódó kiadásaira fordítsák. A hitközség az összeget a harang törlesztésére szánta, mert ez a kiadás következett. A végrendeletet alaki kifogásokkal megtámadták, ám a királyi járásbíróság a kifogásokat elutasította, az összeget az egyház megkapta. 40 koronát belőle kifizetett, a többit a tornaijai takarékpénztárban helyezték el. Az egyházat és a többi örököst dr. Kende Dezső képviselte, lelkiismeretesen, ezért a plébános javasolta, hogy az egyházi ügyek képviseletével a jövőben is őt bízzák meg.53 -1914. április 22-én a Magyar Királyi Állami Hadianyaggyár jegyzőkönyvet vett fel arról, hogy a méhi templom 3 harangját felmérte, azok közül egyet átvett.54- 1914. szeptember 8-án egy családinak tartott templomi pad miatt keletkezett bonyodalom. Szilárdy Virginia közvetlenül fordult panaszával a püspökséghez, ám a méhi plébános is megírta a jelentését. A levelezés az után keletkezett - amint a levelekben is szerepel -, hogy a templombelsőt felújították, újrafestették. Ez a híveknek négyezer koronájába került. A szentélyben állt egy viszonylag rozoga pad, amelynek barnára mázolt teteje különösen rosszul hatott a megújult templomban, ezért azt a plébános leszereltette. A pad sem a kegyúri, sem a családi funkciónak nem felelt meg. Méhinek nem is volt kegyura, az érintett család pedig nemhogy alapítványt nem tett, a templom költségeihez sem járult soha hozzá. Az akkor friss felújítás teljes költsége, négyezer korona, sőt a tizennégyezres renoválás is az úrbéri községet terhelte. A pad felállítását az akkori plébános Hegyessy nevű elődje engedte meg Szilárdy Oktávnak és Kossuth Ferdinándnénak - aki ráadásul református. A plébános a pad tetejének levételéről előzőleg beszélt Kossuth Ferdinándnéval, aki helyeselte, hogy „...azt a porfészket eltávolítsák.” A másik tulajdonostól a plébános nem kért engedélyt, mivel őt még soha nem látta a templomban. A püspök végül mégis arra utasította a plébánost, hogy szerezze meg Szilárdy Virginia utólagos beleegyezését is írásban, és továbbítsa azt a püspökségre.55- 1914. január 3-án a plébános egy levelében (mellékesen) már a templom belső felújításának befejezéséről ír, ehhez kér főhatósági segítséget. A méhi hívek 2.700 koronát gyűjtöttek a templom festésére. Ám a munkák költsége ennél nagyobb volt, csak a festés 3000 koronába került, az állványozás 4-500 koronába (utóbbira akkor még gyűjtés folyt). 4-500 koronára volt szükség a templom földjének (járófelületének) kövezéséhez, ezért a plébános a templom 1.270 koronás tőkéjéből kérte a hiányzó összeg pótlását. A püspök elvben engedélyezte az összeg kiutalását, ám ehhez előbb látni akarta a gyűjtés pontos eredményét, valamint a kövezés költségvetését. Nagyra értékelte a hívek adakozását és plébánosa fáradozását is.56- 1914. május 27-én is a további épületjavításhoz küldött levelet a vallás- és közoktatásügyi miniszter Balázs Lajos rozsnyói püspöknek. Az adóhivatalon keresztül kiutalt a méhi papiak javítására 8.000 koronát, ennek célba juttatását kérte a püspöktől.57 Az egykori plébános, Dráveczky Kálmán indította el a kezdeményezést, ő kérte a püspök segítségét plébániája számára. 47 RPkL Méhi 3922-912. 48 RPkL Méhi 1940-913. 49 RPkL Méhi 1940-913. 50 RPkL Méhi 1940-913. 51 RPkL Méhi 1940-913. 52 RPkL Méhi 1940-913. 53 RPkL Méhi 352-914. 54 RPkL Méhi 1615-944. 55 RPkL Méhi 3086-914. 56 RPkL Méhi 129-916. 57 RPkL Méhi 1406-931. 335
