Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
A vallástudományi konferencia előadásai - Gecse Annabella: „…egyházy styljére nézve előkelőbb helyet érdemel…” Adalékok Méhi (Včelincei) XX. századi vallási néprajzához
Geese Annabella „...egyházi styljére nézve előkelőbb helyet érdemel...” Adalékok Méhi (Vcelince) XX. századi vallási néprajzához* Előadásom/tanulmányom ötletét két jelenség adta. Egyrészt az, hogy jelenlegi vallási néprajzi gyűjtőmunkám során egy vallás, a római katolikus vallás gyakorlásán belül tapasztalok szinte az ún. nagyegyházak-szekták közötti különbséghez hasonló eltéréseket. Kilenc településre kiterjedő gyűjtéseim során mindenütt találkoztam azzal, hogy - a helyi vélemények szerint - 1989 után a vallásgyakorlás nemcsak nem erősödött, hanem inkább hanyatlott, hanyatlik azóta is. Ezzel párhuzamosan a vallásos közösségnek mindenütt van egy olyan „magja”, amely a szocializmus évtizedeiben is vallásos és a tiltások ellenére vallásgyakorló is volt. Ebből következik, hogy a csoport nem a fiatalabb korosztályokból kerül ki. Mellettük élnek a fiatalabb nemzedékek, akiket egyrészt az ő hagyományaik befolyásolnak - vagy nem befolyásolnak másrészt az egyház „hivatalos” hozzáállása, ugyanakkor a társadalmi környezet valláshoz nem köthető hatása is. Másrészt az információ és szervezettség korában egy évszázadokkal korábbról már sokszor leírt és elemzett jelenség mai párhuzamát tapasztalom: a laikusoknak az egyház hivatalos képviselőinél sokkal meghatározóbb szerepét, mivel a plébániák és filiák egyházi ellátása egyre megterhelőbb feladat. Előadásom/tanulmányom részlet abból a munkából, amelynek célja a délszlovákiai Gömör vallási néprajzának vizsgálata katolikus településeken. 2011 és 2014 között a következő településeken végeztem kutatómunkát: az egykori mezőváros, Rimaszécs és leányegyháza, a Balog-völgyi Cakó, a Sajó-menti Abafalva és leányegyháza, Sajószentkirály, az országhatár melletti Velkenye, a Sajó-menti Méhi, a zsákfalu Baraca és leányegyháza, Füge, valamint a szintén Balog-völgyi Uzapanyit. Uzapanyit kivételével valamennyi település vallásgyakorlásában nehézséget okoz az, hogy a plébánosok túl sűrűn váltakoznak, nem egyszer még addig a rövid ideig sem laknak az adott faluban, amennyi időre feljebbvalójuk odahelyezte őket. A települések a rozsnyói püspökség plébániái vagy azok filiái, a Rimaszombat-Tornaija közötti terület déli részén helyezkednek el. Egyfajta különlegességet kölcsönöz nekik katolikus vallásuk - az ún. protestáns Gömörben. Semmi más szempont szerint nem képeznek egységet, „csak” házasodási körzetet jelentettek egymás számára. Vallási adatokkal jellemezhető társadalmi környezetüket a következő táblázat adatai szemléltetik:1 * A tanulmány kiragadott részlet egy nagyobb kutatásból, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja támogatásával 2011-2014 között végeztem. Rövidített változata előadásként elhangzott a szolnoki Damjanich János Múzeum és az SZTE-BTK Vallástudományi Tanszékének közös konferenciáján: Tradíció és progresszivitás. Vallások ke- resztútján a XXI. században. 1 SEBŐK László 2005.70. Gömör megye járásainak vallási adatai 1869-ben1 Járások Összlakosság Róm. kát. Evangélikus Református Rozsnyói 25.710 8.285 14.281 2.725 Nagyrőcei 30.676 13.842 12.774 59 Rimaszombati 30.575 9.327 20.072 801 Rrimaszécsi 33.029 17.628 3.343 11.253 Tornaijai 33.290 12.556 4.600 15.027 a megye összesen (r.t. városokkal együtt) 173.438 69.005 65.241 31.931 A kilenc település ebben az időben a Rimaszécsi (Cakó, Rimaszécs, Uzapanyit, Velkenye) és a Tornaijai (Abafala, Baraca, Füge, Méhi, Szentkirály) járás része volt, tehát azoké a járásoké, amelyekben - a többitől eltérően - a felekezeti kevertséget a katolikusok mellett nem az evangélikusok, hanem a reformátusok adták. 329
