Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)

A vallástudományi konferencia előadásai - Hoppál Krisztina: Dayin és Dayin fényes tana – avagy xi’ani Nesztoriánus Sztélé. Adalékok a Nyugat receptiojának kérdéséhez

Hoppál Krisztina

Daqin és Daqin fényes tana - avagy a xi’ani Nesztoriánus Sztélé. Adalékok a Nyugat receptiojának kérdéséhez*

Az alábbiakban bemutatásra kerülő ún. Nesztoriánus Sztélé, illetve a kereszténység kínai története mind külföldi, mind magyarországi tekintetben ismert, azonban elsősorban a sinológia kontextusában kutatott terület,* 1 amely régészeti szempontból is jelentőséggel bír. A 781-re keltezhető, Xi’an közelében előkerült szír-/ian nyelvű felirat2 nem csupán a kínai keresztény hitközség történetének fontos eleme, de a VII-IX. század kiterjedt kereskedelmi kapcsolataira, valamint az időszak vallási összetettségére is következtetni enged. Emellett a különböző, nem lokális tárgyi és ikonográfiái vagy éppen

ideológiai elemek befogadó kultúrába történő beillesztésének és (újra) értelmezésének folyamatára is rávilágít. Egy adott kultúrát - jelen esetben a Tang-kori Kínát - érő eltérő hatások a perceptio (felfogás) és a receptio (befogadás) kettőse mentén történő vizsgálata a befogadó közösség belső dinamizmusára is fényt deríthet. A sztélé kulturális interakciók szempontjából való elemzésével közelebb kerülhetünk az .idegen’ integrálásának sokrétű módozataihoz, amely egy másik kulturális olvasztótégely, a Kárpát-medence összetett folyamatainak megértéséhez Is újabb támponttal szolgálhat.

Harbin

Urumqi

Shenyang

Beijing

Tianjin

Shijiazhuang

Taiyuan

Jinan

Lanzhou

Zhengzhou

Chengdu

Shanghai1

Hangzhou

Chongqing

Nanchang

Guiyang

Fuzhou.

Kunming

Guangzhou

Nanning

500 km

300 mi

mnm

* Előadásként elhangzott a szolnoki Damjanich János Múzeum és az SZTE- BTK Vallástudományi Tanszékének közös konferenciáján: Tradíció és progresszivitás. Vallások keresztútján a XXI. században.

1 Például: ENOK11964., PELLIOT1996., CHEN 2009., LIEU 2009. vagy KOSA

2004.

2 CHEN 2009.195-196.; LIEU 2009.

323