Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Restaurálás - Szabó Melinda: Besenyszög–Berek-ér partja lelőhelyen feltárt 558. objektum kerámaianyagának restaurálása
TISICUM XXIII. - RESTAURALAS 11. kép - Változó felületeldolgozások a tárgy belsejében Az edény végleges, erősen profilált formáját korongolással alakították ki. A koronghasználatra utaló jelek a felület elsimításához, valamint a perem kialakításához használt eszközök húzta sávok, vonalak. Az edény felületét a perem belsejéig elsimították, polírozták. A felület kiképzése jól megfigyelhető a peremdarabokon, ahol a fényes felület az edény belseje felé hirtelen mattá válik. A kerámia az égetés közben nyerte el feketés színét. Több technológiai újításuk között a kelták alkalmazták először a redukciós égetést (a feketeedény készítést) is.2 Ennek az égetési módnak a lényege az volt, hogy a cserépképződés után az égetőkemence tüzelőterét megtöltötték tüzelőanyaggal, nyílásait lefedték, ezzel megakadályozták a tüzelőanyag tökéletes égését. A kemence megtelt el nem égett, kolloid méretű szénszemcsékkel, melyek beszívódtak a cserép pórusüregeibe és a kerámia felületét feketére festették.3 A kemencéket földbe vájták, tüzelőterük kétosztatú volt, az elválasztó gerincen helyezkedett el a rostély, melyre az edényeket helyezték. Hátsó része körteszerűen volt lekerekítve.4 A törésfelületeken megfigyelhető a kerámia kiégetése során kialakult „szendvicses szerkezet” belső fekete magja és barnásvörös szegélye. 14. kép - Égetési hiba 15. kép - „Szendvicses” szerkezet 3. Restaurálási terv A 3. számú sírkerámia restaurálása előtt a tisztítási fázist terveztem előkészíteni. A cserépdarabokat állapotuk szerint terveztem tisztítani, külön az ép és külön a mállóit felületű töredékeket. 13. kép - A polírozás határvonala 2 CSUPOR István-CSUPORNÉ ANGYAL Zsuzsa 1992.7. 3 CSUPOR István-CSUPORNÉ ANGYAL Zsuzsa 1992.116. 4 SZABÓ Miklós 1971.39. 288 12. kép - Simítóeszköz nyomai
