Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Művészettörténet - Csiszár Róbert: Múzsák a háborúban. Zádor István első világháborús grafikái
TISICUM XXIII. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET A bukaresti béketárgyalásokon kereskedelmi külügyi biztosként részt vett Paul von Koerner német jogász és diplomata portréja szintén vernis mou technikával készült (22. kép). Zádor - Koerner karakteréhez igazodva - lágy grafittömböt használ rajzához. A lágy plasztikus felületet adó technikával remekül ragadja meg modelljének vonásait, az arcára eső fények és önárnyékok karaktert kihangsúlyozó játékát. le, melyeket szinte csak tónusokkal ragad meg. Érdemes megfigyelni, hogy modelljét szemmagasságból rajzolja, abból a magasságból, amit inkább tanulmányoknál láthatunk, és amely a legjobban teret enged az antropológiai jellemzők ábrázolásának. Mint a jobb sarokban megbújó pecsét jelzi, ezt a portréját is leközölte valamelyik újság. 22. kép Wilhelm von Koerner Bukarest, 1918 Papír, vernis mou Még a háború közepén készült az a képe, amely egy lengyel parasztlányt ábrázol. Remek példája annak, hogy Zádor a háborús hatások ellenére sem szűkül be, hanem végig nyitott marad, és nem csak a katona témákat látja meg (23. kép). Ennek a kelet-balti rasszhoz tartozó lengyel lánynak az ábrázolása szemléletes példája Zádor látásmódjának, melyről később így ír: „...Különösen érdekesek voltak külföldi vendégeink, mert különféle typusok ábrázolására nyújtottak alkalmat; Írók, művészek, tudósok hosszú sora volt modellem."3 Képén olyan érzékenységgel és pontossággal fogja meg modellje antropológiai jellemzőit, hogy akár egy szakkönyvben tipológiai példa lehetne ennek a leánynak a képe. Szűk szemrésével, széles, lapos arcával, kicsi orrnyergével és pisze orrával a kelet-balti női arc tiszta típusát képviseli. A művész nem is tulajdonít jelentőséget a fejet takaró kendőnek, figyelmét az arcnak a rasszhoz tartozó jegyei kötik 3 SZABÓ István 1999.107. Lengyel nő képe Kotow, 1916.111.30. Papír, ceruza Zádor egész életművét átszövi a szép nők ábrázolása. Rengeteg szép nőt rajzolt, festett meg akár portréban vagy aktban. A háború évei alatt is hű maradt ehhez, látásmódja, érdeklődése, a háború borzalmai és nehézségei ellenére sem szűkült le, nem maradt a téma iránt érzéketlen. Ennek a szép leánynak a portréja, aki a kép hátoldalán olvasható feljegyzés szerint a lucki zsidónegyed lakója volt, akár békeidőben is készülhetett volna (24. kép). Modelljét a horizonttól lentebb, „békaperspektívából" rajzolja le, mintegy felnéz rá. Az arc érzékeny megformálása, a modell finom mosolya, a kissé oldalt fordított fej arról tanúskodik, hogy a művészt mélyen megérintette ennek a bájos fiatal nőnek a szépsége. 1918 novemberétől megszüntették a sajtóhadiszállást, Zádor Istvánt pedig 1918. november 1 -jével tartalékos századossá léptették elő, de - mint írja - a harmadik csillagot már nem varrhatta fel zubbonyára, mert a háborút elsöpörte a forradalom. 1924-től tanulmányútjai befejezésével új korszak vette kezdetét munkásságában, melyre így emlékezik: „1924 nyarán a szolnoki művésztelepre mentünk, ahol aztán 20 éven keresztül minden nyarat felejthetetlen kedves baráti körben töltöttünk. Ez a 20 szolnoki nyár volt azt hiszem művészi pályám csúcspontja. Itt az Alföld kötött le, itt világos nagy „szolnoki ég” alatt már nem folytathattam a sötét tónusú rajzolást és rézkarcolást. A vernis mou-technikát át kellett hangolnom, új kifejezési formát találni hozzá. Ott készültek alföldi karcaim, melyek egyikét, a „Tutajok a Tiszán” elműt a londoni Stúdió „Etchings of today” 274
