Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Művészettörténet - Csiszár Róbert: Múzsák a háborúban. Zádor István első világháborús grafikái
TISICUM XXIII. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET Az országúton vonuló tüzéreket ábrázoló képén hasonló kompozíciós megoldásokat alkalmaz (16. kép). Átlósan helyezi el a cselekményt, és ha vetünk egy pillantást a fotóra (17. kép), akkor nem nehéz észrevenni, hogy a fényképezőgép blendéjét is a művész keze oldja ki. A kész rajzon, melyen minimális eszközzel maximális hatást nyújt, észrevehetően a szubjektum-objektum egységében értelmezi a látottakat. Kicsit elnyújtja a kompozíciót, több figurát rajzol az ágyú elé fokozva ezzel a hatást. Az ágyú csövén katona ül, valószínűleg sebesült, akit ily módon próbáltak társaik eljuttatni a kívánt célig. A mindösszesen egy jelenetre épülő kép Delacroix mondását juttatja eszünkbe, hogy „öt emberrel kell tömeget festeni, nem ötvennel”. így egyetlen jelenettel a láthatatlan tömeg hatását keltve egy egész hadsereg vonulásának érzetét kelti bennünk. A sziklás, köves szerb „országúton” megörökített jelenetet minimális eszközzel, a művészi kifejezés átütő erejével teljes értékű alkotássá emelve nyújtja át a művész az utókor számára. 16. kép Szerb országúton vonuló tüzérek 1914 Papír, tus 17. kép A háborús életmű harmadik kategóriáját a portrék képezik. Zádor itt látható képe, melyet egy hadifogoly orosz tisztről készített vernis-mou (lágy alap) technikával, a figurális képek és a portrék közötti átmenetet képviseli (18. kép). A képen álló orosz tiszt lába mellett az ábrázolt aláírása olvasható. Mikor csak tehette, aláíratta a modellel a képet - kiemelve ezzel az ismeretlenségből, történeti kontextusba helyezve úgy, hogy lemond a művészi élmény abszolút dominanciájáról. Az emberileg is jellemző mű olyan művészről tudósít, aki katona létére is megőrzi maximális humanizmusát. Nincs számára ellenség, nincs számára tiszt és baka. Mint a következő képein látni fogjuk, a művész számára mindenki egyenlő elbírálás alá esik. Ezen a mindössze negyedíves papíron olyan karakterológiát jelenít meg, hogyha odatennének minket a korabeli orosz hadseregbe, akkor ezt a tisztet ezer közül is felismernénk. 18. kép Orosz tiszt 1917. IV. 23 Papír, vernis mou Molnár Péter főtűzmester portréja akkor készült, amikor a katona vitézségi érdemérmet kapott (19. kép). Zádor minden katonát, aki magasabb katonai kitüntetést kapott lerajzolt. A már szokott módon ez esetben is aláíratja modelljével a képet. Ha megnézzük e portrét és összehasonlítjuk az utána következő képpel, Alexander Holowacky császári tiszt képével (20. kép), azt láthatjuk, hogy mind a papír minőségében, mind az alkalmazott ceruzatechnikában teljesen mások. Zádor mindig a modell karakterének megfelelő anyagot és technikát választ. Úgy is mondhatjuk, hogy a karakter szolgálóleányává teszi az anyagot és a technikát. Mindkét 272
