Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)

Történettudomány - Ravasz István: A XX. századi világháború első hősi halottja

TISICUM XXIII. - TÖRTÉNETTUDOMÁNY kettőt eltaláltak a lövések. Az első jajszó Biró Gábor közlegényé volt (ő felépült sérüléséből), a másik jajszó, egyben az utolsó szava volt Kovács Pálnak; ő ott a helyszínen kiszenvedett. "22 Ne feledjük: az ezred autentikus forrásnak számító halotti anyakönyve szerint Bíró Gábor gyalogos is hősi halált halt aznap - újabb, jelenlegi ismereteink birtokában feloldhatatlan ellentmondás. De folytassuk merülésünket a '30-as évek közepének tengerében, hogy egy újabb ellentmondásba ússzunk bele: a halotti anyakönyv bejegyzése a harctéren történt eltemetést tartalmazza. S ne feledjük: július 30-án Zimonyban már igencsak repkedtek a szerb gránátok és golyók - a díszelgőket elkerülve? A helyi lap ugyanis Kovács Pál temetéséről is tudósított: „Július 30-án temették ei Kovács Pált, a világháború első hősi halottját a zimonyi ún. franzthali temetőben teljes katonai pompával. Volt díszkivonulás, sok koszorú, búcsúbeszéd, sortűz: parádésan temették el Infanterist Kovács Pált, aki elsőnek esett el a világháborúban annyi száz és százezer magyar és más nemzetiségű sorstársa előtt. ”23 24 A '30-as évek közepén a szolnokiak szorgalmazták: „Hozzuk haza ezt az egyet, ezt a legelső hősi halottunkat a magyar anyák vigasztalására, akik éppen így vesztették el fiaikat, had lássa mindenki, hogy a magyar nemzet megbecsüli hőseit. (...) Megérdemli az akció, hogy segítségére siessen minden hatóság és minden érző szívű, emlékező magyart’™ Noha Szolnokon már a helyet is kijelölték a Tisza partján - a Tisza Szálló és a közúti híd között -, ahová Kovács Pál földi maradványait elhelyezik és föléje díszes emlékművet állítanak, a nagy felbuzdulás nem hozta meg a várt eredményt. Miért? Molnár Tibor zentai hadtörténésztől tudjuk, hogy a háború után létrejött Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) időközben felszámolta az elszórt katonasírokat. Ám mielőtt bárki „rosszra gondol”: a katonákat - sajátot és ellenfelet egyaránt - exhumálták és nagyobb temetőkben kialakított katonai parcellákba temették át. A zimony-franzthali polgári temetőben nyugvó valamennyi katonát a belgrádi új temetőben egy közös tömegsírba temették át, amely fölé emlékkápolnát emeltek. Minden valószínűség szerint Kovács Pál földi maradványait is Belgrádba vitték át, ám akkoriban még nem létezett az a fajta genetikai vizsgálat, amelynek segítségével ki lehetett volna választani egy bizonyos katona földi maradványait bajtársai közül. Végezetül, anélkül, hogy „ex cathedra” tisztázottnak nyilvánítanánk az elsőség elsőségét, illetve azzal, hogy megkíséreltük összefoglalni az ismert adatokat és a felmerülő kérdéseket, az ismereteket egy újabb utalással véljük gyarapítani. Az Abádszalókon felállított hősi emlékmű, amelyet Kemény Simon szobrászművész alkotott és 1924- ben lepleztek le, a zászlóra vigyázó honvédet ábrázolja. Az idősebbek visszaemlékezése szerint a szoboralak Kovács Pál fényképe alapján készült, így a világháború első hősi halottjának arcvonásait örökíti meg...25 Újabb évfordulós eposz ATisza-tó mellett fekvő, csodálatos szépségű kisvárosban, Abádszalókon 2007. július 29-én katonai tiszteletadással újraavatásra került a felújított Nagy Háborús emlékmű. Miként az 1914-es zimonyi, a 2007-es abádszalóki ünnepség is katonai tiszteletadással zajlott. Egyszerre avatták újjá a felújított emlékművet és temették újra jelképesen a 115 éve született Kovács Pál gyalogost. Fél négytől a debreceni katonazenekar adott térzenét. Pontban négykor, harangzúgás közepette bevonult a szolnoki helyőrség díszszakasza, a cs. és kir. 68. gyalogezred korabeli „csukaszürke” egyenruhába öltözött hagyományőrző járőre az ezred egykori csapatzászlajával, valamint a történelmi zászlósor, a katonai díszőrség és a Vitézi Rend országos, illetve Szolnok megyei zászlaja. A hagyományőrző járőr a Magyar Királyi „Szolnok” Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat tagjaiból tevődött össze. A Himnuszt követően elhangzott Gyóni Géza „Csak egy éjszakára” című verse, ezt követően felcsendült a cs. és kir. „Prinz Eugen” induló. A megható ünnepi beszédek után a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya bejelentette, hogy Kovács Pál gyalogost a Vitézi Szék posztumusz vitézzé ütötte. A nemzeti szalag átvágását követően elhangzott Abádszalók 202 hősi halottjának neve, mialatt a helyi iskolás gyermekek 1-1 szál virágot helyeztek az emlékmű talapzatára minden hősi halott emlékére. Következett az ökumenikus egyházi szertartás, majd háromszoros díszsortüzet lőtt a szolnoki helyőrség díszszakasza, s - korabeli Mannlicher puskákkal - a hagyományőrző járőr. A koszorúzás után a helybeliek és a hősi halottak hozzátartozói elhelyezték a kegyelet virágait a felújított emlékmű talapzatán, végül a mai és a régi katonák díszmenetben vonultak el a Nagy Háborús emlékmű, alias Kovács Pál gyalogos szobra előtt. Az ünnepséget a Szózat, majd a Magyar Takarodó kürtszava zárta. 22 Uo. 23 Uo. 24 Uo. 25 CSEH Géza 1994. 248

Next

/
Thumbnails
Contents