Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Ravasz István: A XX. századi világháború első hősi halottja
RAVASZ ISTVÁN: A XX. SZÁZADI VILÁGHÁBORÚ ELSŐ HŐSI HALOTTJA („SOSE HAL MEG AZ, KI A HAZÁJÁÉRT HAL") hídnál. Az első sorban a hetedik Kovács Pál, a világháború első hősi halottja. A kép jobboldalán látszó vasúti őrház telefonja mellett érte szerb golyó a háború első napján Knerler János főhadnagyot, a világháború első sebesültjét. A hid közepén, fehér zubbonyban szerb katona áll őrt. ” Aztán van egy újabb „kósza adat”, ami mindenben segít, csupán az elsőség elsőségének megállapításában nem. Ajugoszláviai I. világháborús magyar katonai temetők iratanyaga 1923-194315 egyik csatolt fotójának tanúsága szerint a Nagy Háborúban Balogh István ontotta elsőként vérét. A közvélemény számára egy sírkő (fotója) persze sokkal kézzelfoghatóbb egy megsárgult levéltári dokumentumnál. A Magyar Távirati Iroda aznapi híre szerint „Megemlékezést tartottak az Osztrák-Magyar Monarchia katonáinak síremlékénél a belgrádi Újtemető elkülönített parcellájában kedden. Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete azt mondta, hogy »az egykori ellenségek most barátok, az a cél, hogy a jelen eszközeivel elkerüljük azt, hogy a háborús konfliktus visszatérjen Európába«. Clemens Koja, Ausztria belgrádi nagykövete magyar kollégájához hasonlóan hangsúlyozta, hogy a háború és a történelem értékelése, valamint az egykori ellenség elesett katonáinak tisztelete egymástól független. Nikowitz Oszkár kiemelte, hogy több nemzet katonái nyugszanak a belgrádi sírban, akik az Osztrák-Magyar Monarchiáért harcoltak. Balogh István magyar gyalogos elsőként esett el Belgrádban az első világháborúban, sírját, illetve a világháború idején Belgrádban elesett katonák síremlékét a magyar, az osztrák, a cseh, a szlovák, a szlovén és a horvát nagykövet, valamint katonai attasék, illetve a szerb vezérkar és a kormány képviselői koszorúzták meg a halottak napja alkalmából. ”16 Ez persze - elvonatkoztatva most már a konkrét személytől, ez esetben Balogh Istvántól - így helyes a magyar-szerb megbékélés és barátság, nemkülönben az európai egységesülési folyamat jegyében. Az persze már más lapra tartozik, hogy a „vérét ontja” szókapcsolat nem feltétlen takarja a hősi halál kategóriáját, hiszen egy sebesült is vérét ontja, így Balogh Istvánt ezen az alapon nem feltétlen lehet(ne) automatikusan az első hősi halottá kikiáltani, s ez nem Balogh István emberi kitartását és katonai erényeit érintő pontosítás. S a hősi halál - MTI-tudósításban megadott - helyszíne sem segít a tisztázásban, ugyanis a Belgrád 1914. december 2-i elfoglalását eredményező második Potiorek-offenzíva szeptember 7-én vette kezdetét, Zimonynál viszont már július 28-ról 29- re fordulóra megkezdődtek a harccselekmények.17 S kísérletet tettek a kérdés tisztázására Abádszalók helytörténészei is. Dr. Dömötör Sándor, saját kutatásain túl felhasználva még dr. Antal Károly, Czicze József, Dömötör Ákos és Szokoly Endre gyűjtéseit, a község monográfiájában18 a hősi halál körülményeit illetően egy harmadik változatot leírva foglal végül (merthogy az elején még ő is bizonytalan) állást a falu szülöttjének elsősége mellett: „A szóhagyományok szerint a világháború első halottja abádszalóki ember volt: Kovács Pálnak hívták. (...) Szokoly Endre kutatásai szerint az első világháború első veszteség-listáján három halott és négy sebesült szerepelt. A 68. gyalogezred katonái 1914. július 28-án indultak el a zimonyi kaszárnyából Burmára, a Száva partjára. Ott feküdtek egész nap az előre elkészített lövészárokban. A napnyugta még békés volt, azonban hajnali fél egykor óriási robbanás hallatszott: felrobbant a két országot összekötő híd és nyomban megkezdődött 15 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár VI. fondfőcsoport 37. humanitárius iratok 19. doboz 16 Az MTI 2013. november 5., keddi tudósítása 17 POLLMANN Ferenc 2000b. 551-552. 18 DÖMÖTÖR Sándor (szerk.) 1961. az ellenségeskedés. A Kalimegdánról szerb lövészek heves puskatűz alá vették a Száva balpartját, ahol a 68-asok III. zlj-ából a 11. század 2. szakasza tartott őrséget. Reggel felé - már július 29-én - fogytán volt a muníció. Az őrs parancsnoka Kovács Pál és Biró Gábor közlegényeket a közeli finánc-őrházhoz küldte, hogy hozzanak egy láda töltényt az árokba. A két katona golyózáporban futva hozta el a nehéz láda töltényt. Bíró Gábor beugrott az árokba, hogy majd beemeli, a másik katona pedig abban a pillanatban végigzuhant a láda mellett. Kovács Pál közlegényt, ki 1892-ben Abádszalókon született, pontosan a homloka közepén érte és azonnal megölte a golyó. Erre Bíró Gábor kiugrott az árokból, behajította a ládát és utánavetette magát, közben azonban egy golyó átfúrta a tüdejét és egy óra múlva meghalt. Kétségtelen tehát, hogy az első világháborús halott Kovács Pál volt, mert sem nálunk, sem a szerbeknél nem volt más halott azon a reggelen.”'9 Dömötör Sándor révén ismerjük meg kicsit jobban Kovács Pál rövidre mért földi pályafutását is: „Kovács Pál apja dohánykertész kukás volt Szapáry grófnál, a réti tanyán, majd bejöttek lakni a faluba. Lovászhátról vonult be Kovács Pál, mert Lovászháton laktak akkor a szülei. ” S csak hogy szaporodjon a bizonytalan tényezők száma, a halotti anyakönyvvel és az Abádszalók helytörténeti monográfiájában leírtakkal szemben, miszerint Bíró Gábor gyalogos hősi halált halt, Cseh Géza a következőket írja: „Pár pillanat múlva két hangos jajszó jelezte, hogy a hidőrző katonák közül kettőt eltaláltak a lövések. Az első jajszó Bíró Gábor közlegényé volt (ő felépült sérüléséből), a másik jajszó, egyben az utolsó szava volt Kovács Pálnak; ő ott a helyszínen kiszenvedett."20 Évfordulós eposz Noha nem sikerült (eddig) egyértelműen igazolni Kovács Pál gyalogos elsőségét, az egykori cs. és kir. 68. gyalogezred névadó városában, Szolnokon megjelent írás21 idézése két okból sem érdektelen. Egyfelől emléket állít A Kötelességét Teljesítő Egyszerű Katonának (sic!, nagy kezdőbetűkkel, még akkor is, ha esetleg nem ő volt a világháború első hősi halottja), másfelől pedig korrajznak sem utolsó az 1930-as évek közepének Magyarországáról. „A világháború közelgő húszéves évfordulója alkalmával érdekes és bennünket, szolnokiakat közelről érintő akciót indított a »Magyarország« című lap: Hozzuk haza annak a katonának a tetemét, aki elsőnek áldozta életét Szent István birodalmának ezeréves határai védelmében. A világháború első hősi halottja Kovács Pál abádszalóki születésű, tiszaburai lakos, dohányoslegény volt - tehát megyebeli -, és ezenfelül közlegénye a cs. és kir. 68. gyalogezrednek, a békeidők szolnoki háziezredének. Minden ok megvan tehát arra, hogy a Kovács Pál tetemének hazahozatalára irányuló akció támogatásban részesüljön és mielőbb megvalósuljon. Kovács Pál 1913. október 1-én rukkolt be a 68-asok zimonyi zászlóaljához és tíz hónapja volt katona, amikor kitört a világháború. 1914. július 29- én a zimony-belgrádi vasúti híd őrzésére rendelték ki többedmagával Infanterist Kovács Pált és ott kapták a szerb tüzérek ágyútüzét, és ugyanakkor egy csolnakon közelegő szerb katonák gyilkos lövéseit. Pár pillanat múlva két hangos jelszó jelezte, hogy a hidőrző katonák közül 19 Uo. 59. 20 CSEH Géza 1994. 21 Szolnoki Újság 1934. június 10-i száma 247
