Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Régészet - Prohászka Péter: Adalékok a tószegi Laposhalom kutatásának történetéhez (Csetneki Jelenik Elek jelentései, levelei és rajzai 1876-ból)
TISICUM XXIII. - RÉGÉSZET 3. kép - Csetneki Elek rajza Tószegről és környékéről (Forster Gyula Örökségvédelmi Központ, Budapest - Römer Hagyaték) igen kicsinyek, s nem is ugyanazon rendben következnek egymás után, hanem ugyanazon réteg más helyen más mélységben s más viszonyok között fordul elő. Kiindulási ponttól az l-el (a mellékelt térképen) jelölt helyet veszem fel, mely úgy látszik az egész telep központját képezte, s innét haladok éjszakra a II,- III,- s IV-el jelelt helyek felé. Az I. helyen a halom legmagasabb s meghaladja a 8. metert. A televényré- teg alatt a felszíntől 2 m. mélyben egy vörösre égetett földréteg, vagy mint Kubinyi Ferenc írja tűzpad terül el. Szerkezetét s tárgyait alább írom le. Ettől 0.5 m. egy másik 1.5 m. mélységben pedig harmadik hasonló réteg látható; mindhárom vízszintesen terül el s hosszúságuk 3-5 m, szélességük pedig 0.3-0.5 m. között változik. Ezen egyes tűzhelyek válaszfalát hamvasszűrke, keményre taposott föld képezi. Ugyanily hordott s taposott föld terül el a harmadik égésréteg alatt is 1.5 m. vastagságban, a mely után méternyi széles kevéssé haránt fekvésű földdel vegyes kagylóréteg terül el. E kagylóréteg után ismét szürke összetömött hordott föld jön, mely mondhatni tömve van az emberi kéz műveivel s állatcsontokkal, és közvetlen a természetes barna agyagtalajon nyugszik. A part mentében éjszaknak haladva, az l-el és //-e/ jelelt helyek között, a felszíntől 1.5 méternyire 1.5-2 m. hosszú 0.2-0.4 m. széles fekete csíkok láthatók. E réteg szenesült búzából áll. A mag egy része még teljesen megtartotta alakját, míg a többi fekete porrá omlott szét. AII. helyen a halom felszínétől 1 m. mélyben egy 2 m. hosszú 0.5 m széles égett földréteg vörös színével találkozunk, a nélkül azonban, hogy alatta, mint az I. helyen több hasonló réteget tudnánk megkülönböztetni, alatta, egész a természetes felszínig hordott, egynemű szürke föld terül el. E rétegben a tűzhelytől 4-5 m.-nyire éjszakra a halom felszínétől 4.5 m. mélyben széles kagylóréteg terül el, melynek felső része kizárólag uniohéjakból áll, lejebb már földdel vegyesen, meg alantabb pedig már csak szétszórva találunk egyes kagylóhéjakat a föld között. Átalában fontos körülmény, hogy a halom éjszaki részén a kagylórétegek mind számra, mind terjedelemre sokkal jobban ki vannak fejlődve s szembeötlőbbek mint a déli oldalon, így a IV. helyen, hol a halom magassága már alig 4 m., egymás fölött három egymástól határozottan megkülönböztethető kagylóréteg terül el. E helytől délre a III. helyen a felszíntől 4 m. mélyben egy összetömörült hamuréteg - „ceneri impastati" - terül el, minőhöz hasonlót Szíhalomban találtak hazánkban. Ily „ceneri impastati” kevésbé kifejlett rétegeire a halom több részén akadtunk. Míg a halom szerkezetét a parszakadáson ekép átvizsgáltuk, azalatt megérkeztek a közbirtokosság által kirendelt munkások is, számszerint tizenhármán. 24
