Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)
Történettudomány - Hegedűs Krisztián: Méhészélet Kunszentmártonban. Az okszerű méhészet pionírjaitól a szervezett egyesületekig
Hegedűs Krisztián Méhészélet Kunszentmártonban Az okszerű méhészet pionírjaitól a szervezett egyesületekig Tanulmányomban arra vállalkoztam, hogy bemutassam Kunszentmárton méhészéletét az okszerű méhészet megjelenésétől egészen napjainkig. A népi méhészet sajátosságainak ismertetése nem volt célom, kutatásom az okszerű méhészet1 megjelenésének körülményeire, annak meghatározó egyéniségeire, valamint az egyesületi élet változásaira terjedt ki. A méhészegyesületnél az 1920-as évektől napjainkig kontinuitás figyelhető meg, hiszen a XX. század folyamán - két, néhány éves periódustól eltekintve2 - különböző szerkezeti formában, de hivatalos keretek között fenn tudott maradni. Kunszentmártonban nincs még egy olyan egyesület, amelyről ez elmondható lenne, ezért megállapítható, hogy a helyi méhészek a legnagyobb múltra visszatekintő gazdasági egyesülettel3 rendelkeznek. A tagokat a közös érdeklődési kör, a méhészet és a méhekkel való foglalatosság kötötte és köti össze napjainkban is. Ezúton szeretnék köszönetét mondani Jauernik István, Kovács Antal, Imre Márton, Smuta Kálmán méhészeknek, akik adatközlőként, valamint dokumentumokkal, fotókkal is segítették munkámat. A méhészkedés korai emlékei Kunszentmártonban Kunszentmárton története az Árpád korig nyúlik vissza, a települést az 1212-15-re datálható Váradi Regestrum említi először hitelt érdemlően Marton falu néven. 1418-ban már kun helységként tartották számon, amely a XVI. században a kun Kolbáz-székhez tartozott, és 1566-tól, Gyula eleste után a török hódoltság részévé vált. A méhtartással kapcsolatos első ismert emlékek a török kori összeírásokból maradtak ránk. Az oszmán birodalom által megszállt területek népessége adót vagy tizedet volt kénytelen fizetni terményei után. Az 1567. július 17-re datált kapuadó összeírás szerint, a 1 A szakirodalom különbséget tesz a hagyományos vagy paraszti és az okszerű méhészet között. A paraszti gazdaságok önellátó gazdasági keretei között kialakult és működő hagyományos méhtartás kezdetleges gazdálkodási módszereket alkalmazott. Az okszerű méhtartás feltétele a modern kaptáros technológia és a tudatos tanuláson alapuló termelésszervezés, melynek eredménye a modern árutermelő méhészeti üzem létrejötte. 2 1947 és 1954, valamint 1992 és 1998 között nem hivatalos keretek között működött az egyesület, előbb a központi hatalom tiltása, utóbb a helyi kezdeményezés hiánya miatt. 3 Bállá Ferenc és Wirth István a jászság mezővárosaiban végzett kutatások alapján hat típusba sorolta az egyesületeket: 1. Gazdasági jellegű társulások, 2. Segélyező egyletek, 3. Szakmai egyesületek, 4. Közművelődési egyesületek 5. Felekezeti jellegű egyesületek, 6. Tűzoltó- és sportegyletek. BÁLLÁ Ferenc-WIRTH István 1991. 8. Bősze Sándor tíz típust határozott meg. BŐSZE Sándor 1987.38. Kovalcsik József 11 féle egyesülettípust különböztetett meg. KOVALCSIK József 2003.400. kunszentmártoniaknak 500 akcse méhkas tizedet kellett fizetniük.4 Egy 1573-1576 közötti adóösszeírás a közeli Istvánházán a méhkas adót 250 akcséban állapította meg.5 A következő összeírás adatai 1579-ből származnak, ekkor 200 akcse méhadót róttak a település lakosságára. A XVI-XVII. század folyamán a török és császári hadak dúlásának és fosztogatásának eredményeként Kunszentmárton többször elnéptelenedett, de a XVII. század végéig lakói rendszeresen visszatértek. A tizenötéves háború (1591 -1606) a kun település végleges pusztulását okozta, a század végén a Pentz-féle összeírás mint lakatlan pusztát említi. A prefektus felmérése a teljesen felprédáit Nagykunság területén nem jegyzett fel méhkasokat, ezzel szemben a Jászságban 646, a Kiskunságban 108 kasról tett említést. Kunszentmárton jelenlegi helyén a Körös partján 1717-1719 között éledt újjá a Jászságból érkező telepesek jóvoltából. Mivel kontinuus lakosság létével egyáltalán nem vagy alig számolhatunk, ezért az újratelepítést követő évtizedek méhészete minden valószínűség szerint a Jászságból hozott módszerek és hagyományok szerint folyhatott. Az bizonyos, hogy 1718-ban a helyi római katolikus közösségtől a kunszentmártoni plébánosnak adott jövedelmek között sem viasz, sem méz nem szerepelt.6 Az 1725. november 28-i állami összeírás Tóth (Thótt) Mátyás, valamint Szilvás Márton 1-1 köpű mézét7 említi. A köpűk alacsony számából arra következtethetünk, hogy a méhészetet csupán önellátásra végezték.8 A forrás arra is bizonyságul szolgál, hogy Kunszentmártonban 1725-ben még a kezdetleges, fából vájt köpűk szolgáltak méhlakásként. A Nagykunságot ért török kori pusztítás mértékét jól jelzi, hogy a méhkasok száma csupán 1760-ra érte el a hadak által kevésbé sújtott jász területek mértékét, de akkor már meg is haladta azt.9 Az 1760-as összeírás szerint Kunszentmártonban 17 redemptus, valamint egy irredemptus lakos foglalkozott méhtartással, összesen 69 méhkasban.10 Szilágyi Miklós kutatásai szerint a kunszentmártoni gazdák 6,7%-a foglalkozott méhekkel, ami nem tekinthető intenzív tartásnak, a méhészkedést csupán mellékfoglalkozásként űzhették.11 4 BENEDEK Gyula 2002.89. 5 BENEDEK Gyula 2002.93. 6 BENEDEK Gyula 2002.151. A forrás a juttatások felsorolásánál faggyúgyertyáról tesz említést. 7 BENEDEK Gyula 2002.171-173. Faköpű vagy mézköpű. Bathó Edit a Jászság legrégibb méhlakásaiként említi. Egy darab fából, a közepét kivájva készítették. BATHÓ Edit 2007.40. 8 A paraszti háztartásokban a méznek édesítőszerként és a népi gyógyászatban, a viasznak a gyertyakészítésben volt jelentős szerepe. 9 Bathó Edit a méhlegelők gazdagságával magyarázza a hirtelen növekedést, 1713-ban 18 kast jegyeztek fel a Nagykunságban, amely szám 1760-ra 1239-re nőtt. BATHÓ Edit 2007.33. 10 SZMLIV/3. A Jászkun Kerület adószedőjének iratai 1713-1848.3. Jászkun Kerület Összeírása 1760; Szilágyi Miklós szerint a felmérést télen végezték, amikor a méhek egy részét elfojtották, ezért a méhcsaládok tényleges száma a regisztrált adat kétszerese is lehetett. SZILÁGYI Miklós 1966.74. 11 SZILÁGYI Miklós 1966.76. 219
