Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 23. (Szolnok, 2014)

Történettudomány - Kertész Róbert–Almási Tibor: A szolnoki végvár az oszmán ostrom előestéjén – Bernardo Gaballio építész levelének tükrében (1552. július 31.)

TISICUM XXIII. - TORTENETTUDOMANY

Arról, hogy az építőmester melyik nációhoz tartozhatott, a vélemények megoszlanak16 - az itáliai a legvalószínűbb.17 A későbbiek során Gaballio építészeti pályája töretlenül ívelt felfelé a királyi Magyarországon: az egyik legfontosabb katonai központ, a császárváros védelmében kulcsszerepet játszó Győr modern erődvárossá építésében is közreműködött.18 A Tisicum előző számában megjelent dolgozatunkban röviden már taglaltuk, hogy Gaballio szolnoki tevékenységének kezdetét llléssy János némiképp korábbra, 1550 decemberére keltezte.19 Ennek oka abban keresendő, hogy llléssy vele azonosította a várépítés kiadási számadásjegyzékének fennmaradt töredékében szereplő Bernát (Bernardo) keresztnevű, vezetéknév nélkül emlegetett kőművesmestert.20 Ezt később átvette Pataki Vidor,21 tőle egy sor kutató: Leone Andrea Maggiorotti,22 Komáromy József,23 Kaposvári Gyula,24 Marosi Endre,25 majd pedig - a legutóbbi szerzőre hivatkozva - Szántó Imre26 és Kovács Gyöngyi.27 Végül Bagi Gábor is ezzel megegyező álláspontra helyezkedett: „Aldanáék eloszlása után aztán 1550. december elejétől Szolnokon sorban jelentek meg a spanyol és olasz kőművesmesterek (így egy bizonyos Péter, a staczonai Jakab, a santhoi János, a teyi János, a bormai Péter), akiknek száma 1551 tavaszán - az építkezésre különösen alkalmas időszak kezdetére - már elérte a fél tucatot. Ezek messze nem hétköznapi szakemberek, átlagos mesterek voltak, hisz élükön a később hírnevet szerzett spanyol Bernardo Gabellio (Gaballio) állt. [...] Vajon mit kerestek itt, ilyen sokáig és ekkora számban? Aligha tévedésből vezényelték őket ide, kisebb munkákhoz olcsóbb munkaerő is megtette volna. A feltett kérdésre pedig nyilvánvalóan az a válasz, amit annak idején még Szántó Imre adott:»Szolnok megerősítése szakadatlanul folyt a következő években is« [SZÁNTÓ Imre 1985. 44.]. Ez nem is meglepő, hisz ha figyelembe vesszük, hogy Szolnok 1550 őszi építésének kezdetei, valamint a vár 1552. szeptember 4-i eleste között kevesebb, mint két év (kb. 720 nap!) telt el, akkor ez az idő még kevésnek is mondható [így pl. Eger megerődítése 1548-1552 között folyt, márpedig itt egy meglévő erődítést bővítettek tovább, amelyen a Perényiek Alessandro de Vedano (Vedani) mester vezetésével már korábban is dolgoztak!]. Sőt alighanem kevés is volt, mivel az ekkor már szolnoki építészként említett Gabellio jelenléte az 1552-es ostromnál mással aligha magyarázható [SZENDREI János 1889. 136.]/ Ez pedig még akkor is figyelembe veendő, ha pillanatnyilag nem tudjuk pontosan, hogy mit is építettek: sarokbástyákat vagy csak egyes kisebb erődelemeket [Kertész (2012.) a (10.) lábjegyzet elején utal a sarokbástyák kapcsán kialakult véleményekre. »Elsőként

16 SZENDREI János 1889.133.; PATAKI Vidor 1931.124.; MAGGIOROTTI, Leone Andrea-BANFI, Florio 1933.13.27. jegyzet; MAROSI Endre 1974.46-47. 28. jegyzet; SZÁNTÓ Imre 1975.51.22. jegyzet; BAGI Gábor 2013.379.

17 KERTÉSZ Róbert 2010.; KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013. 393. 97. jegyzet; KERTÉSZ Róbert 2014.368-369.

18 PATAKI Vidor 1931. 116-117. 123-124.; MAGGIOROTTI, Leone Andrea- BANFI, Florio 1933.9.13.17-18. 5. ábra; MAROSI Endre 1974. 50.; KOPPÁNY Tibor 1997.155.; PÁLFFY Géza 1999.95.124.

19 KERTÉSZ Róbert-KORPÁS Zoltán 2013.402.252. jegyzet.

20 ILLÉSSY János 1893.650.1. jegyzet.

21 PATAKI Vidor 1931.104.

22 GYALOKAI Jenő 1936.322.

23 KOMÁROMY József 1943.86.

24 KAPOSVÁRI Gyula 1956.37.; KAPOSVÁRI Gyula 1971.84.

25 MAROSI Endre 1974.61-62.69.

26 SZÁNTÓ Imre 1975.51.22. jegyzet; SZÁNTÓ Imre 1985.45.30. jegyzet.

27 KOVÁCS Gyöngyi 1984.4.

Szántó Imre (1975. 43.; 1985. 44.), majd őt követve Nagy József (1978. 39.), Bagi Gábor (2000. 15.) és M. Román Béla (2011. 34.) munkáiban olvashatunk arról, hogy a sarokbástyákat (termés)kőből építették.« Valójában az utóbbi három szerző inspirálója Szántó Imre (1985.) volt, aki sok évet kutatott itthon és Bécsben az 1551/1552-es várháborúkkal kapcsolatos monográfiája megírása előtt.].”28 Bagi kisvártatva még az alábbiakra tért ki: „Magam a 2011-es előadáson [BAGI Gábor 2011.] megemlékeztem még a spanyol Bernardo Gabellióról (Gaballio) is, aki éppen Szolnok kapcsán jelenik meg elsőnek a történeti forrásokban. Őt 1550 decemberétől említik itt kőművesmesterként és a királyi kőművesek vezetőjeként. Jellemző, hogy Szolnok építésében már a XIX. század végétől ismert a szerepe [SZENDREI János 1889.136.; ILLÉSSY János 1893.650.]. Marosi szerint [MAROSI Endre 1974.46-47.28. jegyzet] egy időben Egerben is említették beosztott mesterként, bár ezt a feltételezést Détshy elveti [DÉTSHY Mihály 1976. 572.]. Szolnokon viszont a jelek szerint ő volt Specie Casa helyettese, aki később a munkálatok irányítását is teljesen átvette.”29 Amennyiben azonban eltöprengünk a rendelkezésre álló érvek igazságtartalmán, akkor nyilvánvaló, hogy llléssy János tévedett, mert a várépítészeknek nem voltak kőműveseik, azok egy mester vezetése alatt dolgoztak, aki megállapodott a várfundálóval a munkákról. Erre példa az Ottavio Baldigara építőmester és Jacomo Loberse (Jacopo Lobrese) kőművesmester között 1572. november 1-jén (1573. június 20.) kelt egyezség tervezete, amely az egri belső vár két nyugati füles bástyájának kivitelezését taglalja.30 Az előbbi bekezdés vége felé citált másik építész, Specie Casa vonatkozásában - akinek Bagi Gábor szerint Gaballio Szolnokon a „helyettese” lett volna - szeretnénk ismételten ráirányítani a figyelmet néhány, évtizedekkel korábban már publikált kutatási eredményre. Bagi ugyanis úgy gondolta, hogy a szolnoki vár létesítésében a nápolyi születésű Giovanni Maria di Specie Casa „hadmérnök”31 személyének kulcsfontosságúnak kellett lennie, hiszen nemcsak az erősség „átépítésének terveit" alkotta meg, hanem magában a kivitelezésben is aktívan közreműködött.32 Ismereteink szerint azonban Specie Casa

28 BAGI Gábor 2013.379-380.

29 BAGI Gábor 2013.381.

30 „Az iratban pontosan rögzítették a fai építéséért ölenként (Klaffter) kifizetendő összeget, 3 tallért. Ez magában foglalta az aknafigyelő folyosó, a törések és átjárók kialakításának költségét is, »ahogy ez szokásos« volt. Megszabták továbbá a boltívek és a falak vastagságát, mégpedig az 1569-ben már elkészült építkezésekkel azonos méretben. [...] Az egyezség Loberse feladatává tette a kőanyag darabolását, a homok szitálását, azok, valamint a víz és a mész helyszínre szállítását. A meszet is Lobersének kellett oltania, a töltésekhez szükséges földet megfelelő szilárdságúra kevernie. A munkához neki magának kellett a szállítóeszközöket, köteleket és emelőket biztosítania, a többi szerszámot a megbízó adta a kőműveseknek, azzal a kikötéssel, hogy a munka végeztével a még használhatóakat ott kellett hagyniuk az építkezésnél. Két foglyot is biztosítottak neki a vízhordáshoz. A szerződés részletesen rögzítette Loberse követeléseit is. Egy házat kért magának és kőműveseinek, továbbá egy másikat szolgáinak és lovának, ez utóbbinak megfelelő takarmányt. A munka kezdetétől minden kocsira lóval és szolgával, továbbá a kőműveseknek és segédeiknek meghatározott heti fizetés járt, és Szent Márton napján az esetleges hátralékokat a megbízónak ki kellett egyenlítenie. ” Lásd: DOMOKOS György 2000.34-35. és 96-97.

31 A mérnök, hadmérnök (Ingenieur) kifejezést a XVII. században kezdték használni, a XVI. században még várépítő mestereknek (Baumeister) mondták őket. Lásd: DOMOKOS György 2000.41.161. jegyzet.

32 BAGI Gábor 2011.

194